Az eredeti tervek szerint 2023 nyarán, a Török Ádám és a Mini 75/55 című jubileumi turnéjához időzítve jelent volna meg a Török Ádám 75 jubileumi CD-sorozat második, koncertfelvételekből álló etapja. Mivel Gyugyó úgy gondolta, hogy a jól ismert, de már nem kapható Mini-koncertalbumok mellé egy adag egyéb érdekességet is elérhetővé tesz a dupla évfordulójára, hosszas tanakodás előzte meg a szerkesztési folyamatot. Végül a Mini, a Török Ádám & Mini, az Új Mini, a Török Ádám és a V Mini, valamint a Hármasfogat formációk egy-egy koncertalbumára esett a választás. A sorozatba az elsők között választotta be Ádám és Bese Jozé társ-producer a Vancouveri Mini egyik archív felvételét. Majd a kiadványt még akkor, 2022-ben gyorsan el is kezdték előkészíteni. Aztán előbb a háborús energiaválság miatt csúszott kényszerűen a tervezett nagykoncert, majd a főhős távozott tragikus hirtelenséggel. A projekt pedig időlegesen talonba került, de szerencsére nem örökre.
Török Ádám és a V Mini: Vissza Vancouverbe
Madari Miklós billentyűs így emlékezett vissza a nagy találkozásra és a közös zenélésekre: „A Vancouveri Magyar Ház elnöke hívott fel, hogy jön Török Ádám és segítsek a szervezéssel, meg hát kellene szállás is. Természetesen azonnal igent mondtam, meg persze lehidaltam, mert mint zenész, tisztában voltam, kiről van szó. Megkaptam Ádi számát, és őszintén szólva kicsit félve hívtam fel, hiszen fiatalkorom egyik zenészikonja volt.
„Szevasz, apukám!” – dörmögte a kagylóba, és kábé egy percen belül úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Semmi sztárallűr, semmi sallang. Ledumáltunk mindent.
Amikor a reptéren felvettem őket Dórival, a feleségével, ugyanez a feeling volt, megöleltük egymást, és Gyugyó örömmel vette tudomásul, hogy egy komoly adag körömpöri várja. Nagyon szerette, ez ugye köztudott volt róla. Akkor már egy hónapja gyakoroltuk Ferivel és Pistivel a számokat, amiket Ádám játszani akart.
Azt hiszem, mindannyian lámpalázasak voltunk, mert bár majd negyven éve zenéltünk, ekkora muzsikussal addig még nem volt dolgunk. Ismét semmi sztárság, semmi gizdaság… Hatalmasat zenéltünk és örömködtünk. Úgy érzem, Ádi meg volt elégedve velünk.
A nálunk töltött egy hét alatt volt alkalmam megismerni őt, mint embert is. Egy végtelenül laza, kedves ember volt, hatalmas lexikális tudással. Vágta a történelmet és a dátumokat. És azok a sztorik… Jaj, bárcsak még hallgathatnám! A legfontosabb, hogy soha senkiről nem hallottam negatív formában beszélni. A szeretet és a megértés volt mindig az iránytű nála.
Kétszer lépett fel Vancouverben, mindkét alkalommal nálunk lakott. Amikor hazalátogattunk, ő is rögtön felajánlotta a lakását, majd kajálni és koncertre vitt. Tiszteltem és szerettem. Nagyra tartottam, mert következetes zenész és jó ember volt. Frankfurtban vártam az átszállásra, amikor megtudtam, hogy elment. Előtte két nappal beszéltünk, hogy majd összejövünk és megint elmegyünk kajálni… Köszönöm neked, Ádám, hogy zenélhettem veled, és hogy egy kicsit a barátod is lehettem. Sokszor gondolok rád, hiányzol! Jön a Gőzhajóóó!”
