Tízezer NSZK-kém figyelte az oroszokat

(Köln)
Meglepő adatokat szolgáltató könyvet mutattak be Potsdamban. A BND kontra szovjet hadsereg címet viselő műben két történész azt állítja, hogy a hidegháború korszakában tízezer személy informálta az NSZK titkosszolgálatát (BND) az NDK-ban állomásozó Vörös Hadseregről, annak ellenére, hogy mérhetetlen veszély fenyegette őket. Tanulmányuk a München közelében fekvő Pullachban székelő szövetségi hírszerző szolgálat első alkalommal kiadott irataira támaszkodik.
„Sikerült bebizonyítanunk, hogy a BND sokkal pontosabb értesülésekkel rendelkezett a Szovjetunió haderejéről, mint azt eddig hittük!” – nyilatkozta a türingiai történész, Matthias Uhl. A kollégájával, Armin Wagnerrel közösen írt könyv legmerészebb állítása szerint tízezer személy – nagyrészt amatőr kémek, főiskolások, háziasszonyok, teherautó-sofőrök, nyugdíjasok – kísérték figyelemmel a vörös csillagos egységek bázisait és hadmozdulatait. A garnizonok és kaszárnyák belső életéről az ott dolgozó keletnémet polgári alkalmazottak szolgáltak értékes információkkal. Különösen nehéz feladatot jelentett olyan adatok birtokába jutni, amelyek a Vörös Hadseregen belül is fokozott titoktartás alatt álltak.
A pullachiaknak – minden erőfeszítés ellenére – nem sikerült befurakodniuk a politikai hatalmat gyakorló grémiumokba, és így ismeretlenek maradtak előttük például a szovjetek konkrét támadási tervei. E téren mindenekelőtt a dezertőröktől és menekültektől kapott értesülések bizonyultak használhatónak. Ebből a forrásból származott a rakétaállomások struktúrájának átszervezéséről és a türingiai Altenburgban létesített fegyvertárról kapott hír.
A berlini fal felépítése után elvesztette jelentőségét a megosztott városban mindaddig jól működő kémkedési korong, és a BND kénytelen volt átszervezni ügynökeinek hálózatát. Ettől kezdve a titkosszolgálat elsődlegesen a keletnémet tranzitutakon közlekedő üzletemberek, az NDK-ba látogató NSZK-polgárok segítségére támaszkodott. A szerzők utalnak arra, hogy a keletnémet kémelhárításnak számtalan ügynököt sikerült lelepleznie és rákényszerítenie, hogy az állambiztonsági minisztériumnak is dolgozzon. Az 1960-as éveket követően egyre inkább előtérbe került az elektronikus felderítés jelentősége. A BND nem hajlandó állást foglalni és megerősíteni a tízezer felderítő tényét. A hírszerzőszolgálat szóvivője, Stefan Borchert, mindössze annyit jegyzett meg, hogy a könyv bebizonyítja: az NDK-ban folytatott felderítés során a BND komoly erőkkel rendelkezett.
A történészek meglátása szerint a nyugatnémet hírszerzőszolgálat működésének története az NDK-ban a tudományos kutatás számára további gazdag anyaggal rendelkezik, a szövetségi archívumnak eddig átadott mintegy kétezer akta csak töredéke annak, ami még mindig a BND titkos irattárában bújik meg.