Cigánd, a Bodrogköz vezető települése évek óta komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a hátrányos helyzetből kiverekedje magát. Még a polgári kormány idején felújították a művelődési házat, nemrégiben új épülettel, műfüves pályával gazdagodott a megyei első osztályban jól teljesítő Cigánd SE, és magántőke bevonásával épül az új sportcsarnok is. Új a gyógyszertár, az orvosi rendelő, de még a gyönyörűen faragott utcanévtáblák, a három és fél ezer lakosú városka központi útkereszteződésének székely kapuja és a városháza parasztbarokk kapujának míves faragásai is mostanság készülhettek. A törekvő cigándi közösség jövőképébe illeszkedett a nagyszabású fejlődéssel kecsegtető víztározó is, és némi vita után úgy döntöttek, támogatják a Tisza más településein ellenszenvvel fogadott, földhasználati vitákhoz vezető műtárgy megépítését. – A döntést nem bánták meg, a beruházás infrastruktúra-fejlesztő, munkahelyteremtő hatásait érzékelik is, ám a víztározó átadása utáni helyzetről egyelőre nincs konkrét elképzelésük, s ez némi nyugtalanságot vált ki az emberekből – tudtuk meg Gál Bélától, Cigánd jegyzőjétől.
– Fontos feladatunknak tartjuk azt, hogy hozzájáruljunk a térség árvízvédelméhez, ezáltal a települések lakosságának biztonságához – jelentette ki lapunknak Hollai Pál, a Vegyépszer Zrt. magasépítési és környezetvédelmi igazgatóságának főmérnöke. Elmondta: felkészült szakemberek, korszerű technológia felhasználásával végzik a cigándi víztározóval kapcsolatos munkálatokat. A vízügyi szakemberek szerint a létesítményre azért van szükség, mert segítségével jelentősen csökkenteni lehet az árvízveszélyt a Felső-Tisza vidékén. A cigándi víztározó ideiglenes jellegű, ami azt jelenti, nem áll benne folyamatosan a víz, csak akkor engedik rá a folyót, ha más területeket kell megvédeni az áradástól.
A tározó területén földtulajdonnal rendelkezőknek az okoz fejtörést, hogy az időről időre megjelenő víz hatására várhatóan teljesen megváltoznak a terület mezőgazdasági adottságai, s emiatt, ha nem is kell a gazdálkodást befejezni, a földhasználat alapos átalakítására lehet szükség. Szakemberek szerint nem kell felszámolni az intenzív növénytermesztést a tározó teljes területén, ám a folyóhoz közelebb eső részeken célszerű a váltás, ami a legeltető állattenyésztés, az őshonos állat- és növényfajok, vizes élőhelyek védelmét biztosító tájgazdálkodás lehet. Ahol meg lehet őrizni az intenzív szántóföldi növénytermesztést, ott is számolni kell azzal, hogy a víz időről időre elviszi a terményt. Az áradás okozta zöldkárt az állam megtéríti, ám a gazda már csak olyan, hogy minden búzaszemet sajnál, ami elpusztul, így az emberek nehezen emésztik meg, hogy munkájuk gyümölcsének megsemmisülésével időnként szembesülniük kell.
– Nem ismerünk olyan helyet, ahol olyan víztározó működik, mint amilyen a miénk lesz, ezért tapasztalható a gazdák körében némi tanácstalanság – mondja Fodor Zoltán, akinek százhektárnyi földje esik a víztározó területére. – Leginkább az izgatja őket, mennyi idő után áll vissza a föld termőképessége, ha egy áradást követően hónapokig áll rajta a víz. Egyelőre azt sem tudják a termelők, hogy a kártérítés csak abban az évben fedezi a terméskiesést, amikor elárasztják a földeket, vagy segítséget kapnak azokra az esztendőkre is, amikor a víz miatt tönkrement földek termőképessége még nem állt teljesen helyre. Mind az intenzív gazdálkodás folytatásában, mind az ajánlott tájgazdálkodásban látnak fantáziát a gazdák, ám fenntartásaik ez utóbbival kapcsolatban is vannak. – A cigándi ember mindig nyitott volt az újra, pláne akkor, ha a tájgazdálkodásnak megtalálhatók az előzményei az elmúlt századokban, hiszen köztünk élnek még azoknak az unokái, dédunokái, akik egykor hagyományos állattartással, halászattal foglalkoztak ezen a területen. Ám kérdés, el tudjuk-e érni, hogy az ehhez szükséges uniós támogatásokat megkapjuk. Annak híján ugyanis esélyünk sincs arra, hogy visszaálljunk a múlt század elején feladott gazdálkodási formákra – summázza többek véleményét Fodor Zoltán.
A tízszázalékos munkanélküliséggel sújtott bodrogközi település vezetőit nem csak a földek izgatják, bár kétségkívül nekik sem mellékes, hogy milyen gazdálkodást sikerül majd kialakítani az egyébként közepes minőségű, idén pedig rekordtermést produkáló földeken. Ezeken a szántókon ugyanis jelentős számban dolgoznak nemcsak családi gazdálkodóként, de munkavállalóként is a környékbeliek, és korántsem mellékes, hány embert tud majd eltartani a megváltozott körülmények között a több mint 2500 hektáros földterület.
– Szerintünk a legnagyobb kérdés jelenleg a földhasználat módja mellett az, hogy ki és hogyan fogja üzemeltetni a víztározót – fogalmazza meg világosan a helyiek problémáját Németh Károly, Cigánd polgármestere. – A kérdés azért is aktuális, mert néhány hónap, és véget érnek a térségben a soha nem látott foglalkoztatási lehetőségeket nyújtó fejlesztések. Cigándon a belvízelvezető rendszer és a vízbázisvédelmi program megvalósításán már túljutottak, s lassan befejezik a csatornázást is. Pácinban, Nagyrozvágyon és Ricsén még ugyan javában folynak a munkálatok, de annak is rövidesen vége lesz, s újra a településvezetők nyakába szakadnak a foglalkoztatási gondok. A polgármesterek úgy gondolják, a megoldást a víztározó ésszerű működtetése jelentheti, amivel hosszú távra megoldanák a foglalkoztatási gondokat.
– Azt szeretnénk, ha helybeliek, konkrétan a Bodrogközi Belvíz-gazdálkodási Társulat lenne az üzemeltetője a tározónak. Így nemcsak a munkahely-teremtési problémára találnánk hosszú távra gyógyírt, de helyben tudnánk tartani a működtetésből képződő eredményt is, ami korántsem mellékes a nehéz helyzetben lévő, ám hátrányainkat ledolgozni akaró térségünk számára – fogalmaz a polgármester.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
