Bosznia ugrásra készen

(Újvidék)
Felborítja-e a koszovói rendezés a daytoni Bosznia-Hercegovina érzékeny belpolitikai egyensúlyát? Nem kétséges, hogy Belgrád már bevonta a játszmába Boszniát, de csak utalt rá egy lehetséges válság felvillantásával, hogy kezében van a boszniai kártya is, de kijátszani – ha kijátssza egyáltalán – csak a legvégső esetben meri. Ám, hogy a válsággal kapcsolatos szerb–orosz tárgyalások témája is volt Bosznia, Szergej Lavrov figyelmeztetéséből következtethetünk.
Bosznia példájával azt szeretnék bizonyítani, hogy nem alaptalanok a félelmek a koszovói precedenstől. A boszniai szerbség a háború óta nem mondott le arról a szándékáról, hogy az általa lakott területeket Szerbiához csatolja. Ha a koszovói albánoknak lehetővé teszik a Szerbiából való kiválást, akkor ezt tőlük miért tagadják meg, teszik fel a kérdést.
Egy lényeges különbséget azonban szem elől tévesztenek. A nemzetközi közösség szemében a koszovói albánok áldozatok, a boszniai szerbek pedig agresszorok. Etnikai tisztogatással, háborús bűncselekménnyel próbálták elcsatolni Bosznia területeit – összhangban az akkori expanziós belgrádi politikával –, két vezetőjüket még ma is körözi a hágai törvényszék. Koszovót a NATO-nak háborúval kellett megvédeni ugyanettől, amikor 1999-ben a tartományt – úgy látszik, véglegesen – leválasztotta Szerbiáról.