Debrecen eltemette Szabó Magdát

Debrecen, a református és katolikus egyház vezetői, családja, barátai, pályatársai és tisztelőinek százai jelenlétében szombaton 11 órákor örök nyugalomra helyezték Szabó Magda hamvainak felét a cívisvárosban. Az írónő végakaratának megfelelően testét csütörtökön a debreceni városházán ravatalozták fel, majd a hamvak egyik felét szülei mellé temették. A hamvak másik fele a Budapesten december 10-én 11 órától tartandó kegyeleti szertartást követően férje mellett, a Farkasréti temetőben fog pihenni.
Szabálytalan keresztény volt – idézte Szabó Magda önvallomását búcsúbeszédében Bölcskei Gusztáv református püspök –, ám olyan ember, aki tudta a szabályt, ezért engedhette meg magának, hogy eltérjen tőle. Életével igazolta az „Itt állok, másként nem tehetek” személyes igazságát, A Kiálts, város című dráma Domokos Lajosával, főbírájával együtt vallotta, az élet a szívünkben felismert, ránk mért szolgálat vállalása. Ezt az igazságot hordozzák művei, amelyek nem elkendőznek, hanem tanítanak – mondta.
Kósa Lajos polgármester arról szólt, Debrecent azért ismeri a világ, mert Szabó Magda – az egyik legismertebb, legtöbb nyelvre lefordított magyar író – minden művében vállalta debreceniségét, fáradhatatlan utazó nagykövetként elvitte a város hírét mindenhová. Emlékezetbe idézte az írónő édesapjától örökül kapott szavait, ami így szól: „Első a város – te csak huszonötödjére következel.” Csikos Sándor a pályatársak nevében búcsúzva Debrecen olyan emblematikus alakjának nevezte Szabó Magdát, mint amilyen az általa A macskák szerdája című drámában megörökített Csokonai Vitéz Mihály volt.