Több, még 2006-ban megválasztott latin-amerikai elnök beiktatásával kezdődött az év: a brazil Luiz Inácio „Lula” da Silva másodszor, az ecuadori Rafael Correa, a nicaraguai Daniel Ortega és a venezuelai Hugo Chávez harmadszor ülhetett az elnöki székbe. Aztán beindult Chávez gőzhengere: parlamentje megszavazta neki a jövő év szeptember közepéig tartó törvényes felhatalmazást, hogy rendkívüli intézkedéseivel bevezesse országában a XXI. századi szocializmust. Folytatta az államosítást a kiszemelt újabb ágazatokban, és bejelentette az új szocialista egységpárt létrehozását, valamint megtette az előkészületeket az alkotmánymódosításhoz, amelyet végül nem sikerült átvinnie december elején. Most úgy áll a helyzet, hogy Cháveznek 2012-ben távoznia kell az elnökségből, de elismerte vereségét, holott éppen az ellenkezőjére számítottak tőle.
Márciusban George W. Bush nem kis meglepetésre megállapodott a brazil elnökkel a bioüzemanyag-termelésről. Bush és Lula megállapodásakor érezte úgy a tavaly nyár óta lábadozó kubai állam feje, Fidel Castro – akit tavalyi súlyos műtétje óta a nemzetközi sajtóban többször is eltemettek –, hogy életjelt kell adnia magáról, és megírta első elemzését az etanol káros hatásairól barátja és tisztelője, „Lula” da Silva elnök ellen. Lula egyébként az év egyik nagy meglepetése, mivel mintha kezdené a mérleg szerepét játszani a térségben. Ha Chávez túlságosan megerősödne, akkor az Egyesült Államokhoz közeledik – mint márciusban –, ha az Egyesült Államok kerülne fölénybe, akkor a latin-amerikai integráció érdekében Chávezhez közeledik. Így történt a Latin-Amerikában nagyon rossz emlékeket idéző Nemzetközi Valutaalap és a Világbank kiváltására december 9-én végül létrehozott – egyelőre hét tagállamból álló – Banco Del Sur ügyében is.
Az év során Bolívia és Kolumbia is a figyelem középpontjába került. Bolíviában puskaporos a légkör azóta, hogy elnöke, Evo Morales december elején a liberális ellenzék nélkül hagyta jóvá az új alkotmányt, mire a jómódú provinciák autonómiát adtak maguknak. Kettészakadás vagy polgárháború lesz Chávez leghűségesebb szövetségese országában, vagy mégis sikerül rendezni a helyzetet? Chávez augusztusban látta elérkezettnek az időt, hogy „megdolgozza” az Egyesült Államok utolsó dél-amerikai szövetségesének számító Kolumbiát is. November végéig ravaszul, az írott és íratlan diplomácia szabályainak fittyet hányva tárgyalt a kolumbiai radikális gerillákkal, hogy engedjék szabadon túszaikat. A felajánlás mögött rejlő csapdát későn felismerő kolumbiai elnök csak utólag kapott észbe. Valószínű, a karácsonyig minden bizonnyal sikerrel járó túsztárgyalások elindítják azt a folyamatot, amelynek végén Kolumbia csatlakozik az Egyesült Államok gazdasági fölényét felszámoló latin-amerikai integrációhoz.
origo.hu
Lakatos Márkot utolérte a végzete, Wellor a céltáblájára tűzte
