Tarol a gőzhenger az egészségügyben

Mi is történik az egészségügyben? Kórházakat zárnak be. A megmaradt intézményekben úgynevezett volumenkorlátot vezettek be, amely semmi mást nem jelent, mint megbénítani a kórházak működését. Hiszen a jelentkező betegek ellátását az orvosok azért kénytelenek megtagadni, mert az egészségbiztosító bizonyos szint fölött nem hajlandó finanszírozni az egyébként biztosított betegek ellátását. Így várólistákat kénytelenek vezetni, amelyek terminusai fokozatosan bővülnek. Ennek csak a betegek türelme szab határt, mivel az aktuálisan megállapított, és panaszt okozó betegségével nem szívesen vár két-három évet. Akinek van pénze, keres magának magánklinikát, de akinek nincs, az betegségével él együtt, amíg lehet, természetesen az igazságosság jegyében. A személyzet számára a volumenkorlát a tétlenséggel azonos, az alulfizetett munkaidejüket nem tudják munkával tölteni, ezzel párhuzamosan természetesen a kórház lassan, de biztosan csődbe kerül. Az el nem végzett beavatkozásokért az intézmény bevételre nem számíthat, viszont a személyzet bérét mégis ki kell gazdálkodnia. Ennek következménye a kényszerű elbocsátások, a tömeges létbizonytalanság, a betegek halála.
A súlyponti, kiemelt kórházakra a túlterheltség, a kapkodó, elégtelen betegellátás, a betegszámhoz képest alkalmatlan szakmai háttér a jellemző.
Vizitdíj? Napidíj? Micsoda?! Kinek és miért kell megint fizetnie? A biztosítását egy életen át becsületesen fizető állampolgár miért fizet másodszor? Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) pedig szerződést szeghet? Amíg évtizedeken keresztül egészségesen fizettem a járulékaimat, azért tettem, hogy később ellátásra jogosult legyek. De amikor beteg leszek, kiderül, hogy eddig keveset fizettem, és az OEP nem tudja a gyógyításom költségeit kifizetni? A biztosítását becsületesen fizető állampolgár egészségügyi ellátása az alkotmány szerint az állam alapvető kötelessége.
Más a helyzet a minimálbéren bejelentettek s az után az összeg után tb-járulékot fizetők millióival. Ebben az esetben sem érthető a 300 forintos vizitdíj – az ellátás költségét ugyanis ez az összeg távolról sem fedezi. Megint más szemszögből nézve: egy szakorvos, aki átlagban 11 évet tanul csak azért, hogy szakorvos legyen, 300 forintért adja a tudományát? Ez az orvosi szakma lejáratása, miközben egy szakmunkás órabére 4-5 ezer forint körül van.
Az egészségügy minden szinten történő szétverése látványos tevékenység. Az már kevésbé látványos, hogy az egészségügyi ellátásban részt vevők bérét olyan alacsony szinten tartják, hogy jelentősen a törvényi szabályozást meghaladó túlmunkával biztosítható csak a dolgozók létfenntartása. Az új törvényi szabályozása ezt a pluszmunkát teszi lehetetlenné, állítólag a dolgozók érdekében. Az egészségügyi ellátás természetesen csak megfizetett dolgozókkal biztosítható, ennek elmaradása alkotmányszegés. A mindenkori egészségügyi miniszternek tisztában kellene lennie az egészségügyi rendszer működésének természetével, az ok-okozati összefüggéseket nem szabadna összekevernie, és mindig az ország állampolgárainak érdekét kellene néznie, még a kormány aktuális érdekeivel szemben is. Föl kellene ismernie, hogy a hálapénz oka nem a pénzéhes orvos, hanem a kötelességszegő miniszter. Az utólag, ellátás után adott, tetszőleges mennyiségű és egyáltalán nem kötelező paraszolvencia nem oka az egészségügyben meglévő gondoknak, hanem számos gondot elfedő következménye. A paraszolvencia megszüntetésének egyetlen módja van: megfelelő bért kell fizetni.
Az egészségügyi kormányzatnak elsődleges feladata az egészségügyi ellátás biztosítása, és nem az egészségügyi dolgozók megalázása, sértegetése, földönfutóvá tétele, a befizetett tb-járulék védelme, minél szakszerűbb felhasználása, és nem azok szétosztogatása magánbiztosítókhoz. Ha jelentős változtatásokat terveznek, azok értelmét, célját, mibenlétét a dolgozókkal, orvosokkal, azok képviselőivel kell megbeszélni, és nem hozzá nem értő pártpolitikusokkal. Ha pedig felismerik, hogy a fenti feladat meghaladja képességeiket, bátran át kell adni az irányítást rátermett, hozzáértő, szakirányban pallérozottabb kollégáknak.

A szerző orvos