A Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályát vezette Kovács Lajos ezredes, mielőtt tavaly decemberben nyugdíjba vonult. Persze csak papíron, mert útja az ORFK bűnügyi főosztályára vezetett, ahol nekifogott szokásos mániájának: régi akták között turkált. Aztán eszébe jutott, hogy érdemes lenne egy összegzést készíteni a húsz éve megoldatlan gyilkosságokról, hiszen ma Magyarországon nincs olyan statisztika, amelyik ezzel foglalkozna. Ahogy azt lapunknak elmondta: legfeljebb számszerűen vagy a főkapitányságok adatai szerint jönne ki az összegzés. De úgy, hogy a történet, az időpontja, a gyilkosság szereplőinek, a volt vagy lehetséges gyanúsítottainak a nevei, vagy éppen az elért eredmények szerint nincs kimutatás a rendőrségen. Az összegyűjtés egyszerűen indult: az ORFK bűnügyi főosztályvezetője nevében utasítást adtak a megyei rendőr-főkapitányságoknak, hogy terjesszék fel a felderítetlen gyilkossági ügyeket. Vagy a megszüntető határozatokat, vagy az összefoglaló jelentéseket, ha olyan eset van, amely igényli, akkor az egész aktát. Először időrendi sorrendbe állították az ügyeket, később pedig átnézték, hogy melyiknél van esély az utólagos felderítésre. Kiderült, hogy húsz év távlatából 250 olyan gyilkossági ügy történt Magyarországon, amelynél a rendőrség nem tudott elkövetőt a bíróság elé vinni. Ez évente 10-20 esetet jelent. Ebből pedig 40-50 eljárásban van esély arra, hogy a megfelelő információk beérkezése után megoldás legyen a vége.
A rendszerváltás előtt évente egy-két gyilkosság maradt felderítetlen. Sőt a hatvanas és a hetvenes években volt olyan idő, amikor egy ilyen sem volt. Azonban már 1989-ben kilenc, egy évre rá 14 megoldatlan emberöléssel állt szemben a rendőrség, utána pedig beállt az évi 10-15 közöttire. A 250-nek az egynegyede külföldi áldozat. Kínaiak, románok, bolgárok, szerbek, arabok, örmények, lengyelek.
Kovács Lajos azt tervezi, hogy az ügyek történeti tényállásait felteszik az internetre. Azért, hogy az állampolgárok és a rendőrök közül is bárki hozzátehessen, hozzászólhasson, észrevételt tehessen, ha információja van, azt elküldhesse, ha kérdés van, azt feltehesse. Így akár interaktív módon tisztázni lehet, hogyan történt egy gyilkosság, és ki lehetett az elkövetője. Az ezredes szerint ez hordoz magában olyan lehetőségeket is, ha valaki tényleg tud egy ügyről valamilyen konkrétumot, de nem tudta, hogy összefüggésben lehet az esettel, viszont amikor elolvassa annak a történetét, rájöhet: amit ő látott, az illeszkedik abba.
– Rengeteg ügyben nagyon apró mozzanatok hozzák el a végső megoldást – magyarázta Kovács Lajos. – Erre számtalan példát tudnék hozni. Itt van mondjuk az 1994-ben, a parlamenti választások napján történt Favorit-gyilkosság, amelyben egyetlen tanú elmondása indította el az utólagos felderítést, öt évvel később. Erről azt kell tudni, hogy a fővárosi, Gyömrői úton volt a Favorit cég pénzbegyűjtő telephelye. Ide kerültek a különböző társaságok bevételei, később innen szállították el feladni a pénzt. Egy alkalommal százmilliós tétel gyűlt öszsze, amikor éjjel megjelent egy fegyveres társaság, akik agyonlőtték a biztonsági őrt, és elvitték a bankókat. Elképesztő nagy pénznek számított akkoriban, s ilyen bűncselekményre korábban nem is volt példa. A Budapesti Rendőr-főkapitányság folytatta le a nyomozást, de a kilencvenes évek közepén olyan gyors egymásutánban történtek a gyilkosságok, a leszámolások és a különféle bűntettek, hogy ennek nem tudtak a végére járni. Amikor 1998-ban megalakult a „döglött ügyek osztálya” egy évvel később kaptuk azt az információt, ami alapján sikerült ezt az esetet megoldani. Arról volt szó, hogy a két fiatalember közül, akik elkövették a bűncselekményt, az egyik különböző családi okok miatt öngyilkos lett. Mielőtt meghalt volna, a barátnőjének elmondta: közreműködött ebben a súlyos rablógyilkosságban. Elárult bizonyos részleteket is. A nő természetesen hűséges volt, de amikor a fiú öngyilkos lett és meghalt, egy bizonyos idő után kiszivárogtak tőle az információk, amiről egyre többen tudomást szereztek. Végül egy rendőrséghez közeli ember is megtudta – idézte föl a történteket Kovács Lajos.
A rendőrség még nem döntötte el, miképpen hozza nyilvánosságra az eseteket, de az a legvalószínűbb, hogy szakaszosan, egyenként és folyamatosan teszik közkinccsé. A rendőrség belső rendszerére persze az egész egyszerre kerül majd fel. Egy-egy olyan ügyet, amelyikben információt tudnak adni, amellyel fel tudják kelteni az érdeklődést, s amiben számítanak valamiféle adatra, véleményre, hozzászólásra, kikerül a világhálóra. Igaz, rengeteg bejelentést, hírt, adatot kap a rendőrség, ám ezek közül százból kilencvennyolcnak nincs alapja. Viszont a rendőröknek minden információnak utána kell járniuk.
Arra a kérdésünkre, hogy főleg milyen gyilkosságok maradtak felderítetlenek, Kovács Lajos úgy válaszolt: meglehetősen nagy számban szerepelnek az ügyek között a könnyűvérű nők, a prostituáltak, a homoszexuálisok, a taxisok megölése, vagy a magányosan, elhagyatottan, egyedül élő emberek elleni támadások. Ezekből van a legtöbb.
– Azért maradnak a hasonló ügyek felderítetlenek, mert nem köthető az áldozat személye a tetteséhez – mondta Kovács. – A legtöbbje ugyanis spontán kialakult rablógyilkosság. Az indíték persze lehet bosszú, féltékenység, a prostituáltnál lehet, hogy nem akart fizetni, vagy teljesen aberrált volt az ügyfél. E bűncselekmények között nagyon kevés lesz, amihez többen hozzá tudnak majd szólni. Mert ha elképzeli az ember, hogy egy taxist megöl az utasa, aztán elviszi a pénzét, kiszáll, hazamegy, és soha senkinek nem beszél erről, akkor a rendőrség ehhez szinte hozzá sem tud kezdeni.
A gyűjtésben a külföldiek mellett sok a homoszexuális áldozat. Ebben az esetben a partnerválasztás következetlensége vezethet a gyilkossághoz, legtöbbször a rablógyilkossághoz. Kovács Lajos szerint közel sem a melegprostituáltak vagy a másságukat nyíltan vállalók esnek a bűncselekmények áldozatává, hanem leginkább a zárkózott életet élők, akik esetenként még családosok is. A rejtett életformájuk a szexuális indíttatásukkal függ össze, s ők ezen a fronton teremtenek kapcsolatokat, amelyekből sok az alkalmi. Emiatt ők rendkívül kiszolgáltatottak. – Aki úgy él homoszexuálisként párkapcsolatban, hogy nem titkolja, és a környezete ismeri a partnerét, az általában nem válik áldozattá – véli a rendőr ezredes.
A felderítetlen ügyek között olyan is akad, ahol egy megtalált holttest egykori személyazonosságát sem sikerül kideríteni. És ha nincs tisztázva, kit találtak meg, nagy az esély arra, hogy a tettes sem kerül elő. A rendőrök számos alkalommal találnak elvágott torkú vagy fejbe lőtt embereket, torzók, testrészek kerülnek elő a Dunából, vagy egyik alkalommal ismeretlen női holttestet fedeztek fel az M3-as autópálya mellett. Egyiket sem keresték, személyazonosságuk felderítetlen maradt. Még az eltűntek között sem találták őket.
– Ha az áldozatnak nincs lakcíme, nincs személyisége, akkor nincsenek haragosai, ellenségei, rokonai sem, amely alapján elindulhatna a vizsgálódás – jegyezte meg az ezredes. Ez viszont Kovács szerint nem jelenti azt, hogy létezik tökéletes gyilkosság, bár tény, hogy a fenti esetekben a felderítésre esély sincs.
– Például volt 1998-ban egy ukrán férfi, akit a kocsijában ülve, géppisztollyal lelőttek. Az áldozatot azonosítottuk, kiderült, tele volt piszkos üzleti ügyekkel, de hogy honfitársai vagy magyar üzletfelei végeztek vele, arra sosem derült fény. Látszólag hasonlóan végeztek vele, mint ugyanabban az évben Fenyő Jánossal. Mégis hatalmas a különbség a két eset között. Fenyő egy mindenki által ismert, milliomos közszereplő volt, ehhez képest az ukrán egy névtelen áldozat, hiszen még a kapcsolatrendszerét sem lehetett felgöngyölíteni. Tényként az derült ki, amit a nyomozók a helyszínen megállapítottak, illetve ami a papírjaiban szerepelt. Tehát ebben az esetben az áldozatot nem lehetett „bekeríteni”, a nyomozás nem hozott olyat a felszínre, ami alapján akár ismét fel lehetne melegíteni az ügyet. Fenyő esetében viszont túltengünk a gyanúsítottakban, mert ott iszonyatos nagy kapcsolati körben lehet „kapirgálni” – tette hozzá Kovács.
Természetesen az egykori médiamogul ügye is szerepel a megoldható esetek között. Ez az üzleti életben elkövetett leszámolások esetei közé sorolható, amely gyilkosságtípus a rendszerváltás utáni években jelent meg. Az elkövetőt a későbbi áldozat vagyonának, érdekeltségének megszerzése motiválhatja. De lehet, hogy valami üzleti tranzakció vagy tartozás miatt támad az egyik üzleti ellenfél a másikra. Az ezredes szerint a gyilkosságok motívumaiként gyakran szerepelnek az üzleti életből viszszamaradt viták. Persze ezek jórészt nem legális, inkább féllegális vagy illegális üzleteket takarnak. Emiatt az üzleti kapcsolatok nyilván követhetetlenek, mert titkoltak.
A rendszerváltás után a bérgyilkosság is megjelent Magyarországon, ami rövid időn belül meglehetősen divatossá vált. Közülük a kilencvenes évek második felében szaporodtak el az alvilági leszámolások, amelyek a jelentős hányada szintén bérgyilkosság. Ennek az időszaknak az ügyei szép számmal szerepelnek a lezáratlan aktákban, mivel akkor meglehetősen sokat nem lehetett felderíteni. – Az nem titok, hogy majdnem minden ilyen felderítetlen leszámolásos ölésnek van egy lehetséges gyanúsítotti köre – jelentette ki Kovács Lajos. Azt azonban nagyon nehéz megmondani, hogy ezek közül mennyi kecsegtet megoldással. De talán – óvatos becsléssel – a felére bizonyosan van esély. Körülbelül 10-12 leszámolásos eset került bele a gyűjtésbe. Igazából információ kérdése az egész. Kovács Lajos szerint ha nyilvánosságra hozzák a történeteket, az kilendítheti a holtpontról a nyomozásokat. Hiszen e bűncselekmények körül iszonyatos mennyiségű adat halmozódott fel az évek alatt – állítja az ezredes. Ha az áldozatokhoz vagy akár a lehetséges elkövetőkhöz tartozó kapcsolatrendszer, bűnözői kör tagjai közül valaki bekerül egy büntetőeljárásba, óhatatlanul újabb és újabb információkat tudnak meg a rendőrök a merényletekről.
Kérdésünkre, hogy van-e tendencia abban, miért nem tudta a rendőrség felderíteni azokat a gyilkossági eseteket, amiket most újra elővettek, Kovács Lajos úgy válaszolt: két érdekes jelenséget fedezett fel a kutakodás alatt. Az egyik a leszámolásos eseteknél figyelhető meg. Általában ott akad meg a nyomozás, hogy szemmel láthatóan nehezen tanúskodnak az emberek. Hasonló esetekben amúgy is csekély számban állnak rendelkezésre személyi és tárgyi bizonyítékok. Hiába van a vizsgálatnak egy olyan vonala, ami felszínre hozza mondjuk Boros Tamás haragosait. Meg azt is, kik utaztak be Magyarországra az egyik szomszédos országból, kik, hol laktak abban az időben, amikor Boros meghalt, és utána merre hagyták el az országot. Ezek az emberek hogy néztek ki, hogyan jutottak lopott autóhoz, amit felrobbantottak, ahogyan elhaladt mellette Boros, romba döntve ezzel az Aranykéz utcát. Hiába van meg az a kör, amely meg akarta ölni, és az a kör, amely ezt végre is hajthatta, ennek ellenére ez a társaság olyan, ahonnan nehezen kap a rendőrség tanúvallomást. Vagy olyan nyomot, ami tárgyi bizonyítéknak elfogadható. Ez a csoport szinte megközelíthetetlen.
A másik, amit az ezredes megfigyelni vélt, az a kategória, ahol a hagyományos motívumok alapján megtalálható az elkövető, de sorozatosan azzal szembesülnek, hogy nem sikerül tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztani a bűnösséget. Éppen emiatt azon ügyeket is kigyűjtötték, ahol a nyomozás eljutott ugyan a gyanúsítottig, de nem volt elég a bizonyíték, és maga a rendőrség vagy az ügyészség megszüntette a nyomozást, vagy a bíróság felmentette a vádlottat.
A felderítetlen ügyek közé több olyan eltűnés is bekerült, amelyekről szinte biztosan tudják: gyilkosság történhetett. A körülményekből ugyanis nagyjából le lehet szűrni, mennyi esélye van annak, hogy az eltűnt személy bűncselekmény áldozata lett, vagy az eltűnésének viszonylag egyszerű, mondhatni természetes oka van.
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
