Kritikus év előtt a német nagykoalíció

(Köln)
Vihar készül a német belpolitikában. A kormányban együttműködésre kényszerült keresztény- és szociáldemokraták hangoskodó vádaskodásokkal lépik át 2008 küszöbét. Az ellentétek egyre inkább kidomborulnak a január végi Hessenben és Alsó-Szászországban, négy héttel később pedig a városállam Hamburgban tartandó tartományi választások előtt.
A szociáldemokrata párt (SPD) egyre nyíltabban Angela Merkel kancellár kirívó népszerűségének megrendítésére törekszik. A hagyományosan jól értesült Der Spiegel információja szerint az SPD kampánycsoport felállítását tervezi, amely a kancellár asszonyt antiszociális, megbízhatatlan személyként járatná le. Ez nem egyszerű feladat, a karácsony ugyanis politikusoknak ritkán kijáró ajándékkal örvendeztette meg Merkelt. A német választópolgárok kétharmada elégedett a kereszténydemokrata CDU elnökével, ami rekorderedménynek számít. A szociáldemokrata pártelnökkel, Kurt Beckkel szembeni nagymérvű bizalmatlanságról tanúskodik viszont, hogy a megkérdezettek mindössze szerény tizennyolc százaléka voksolna rá. Még az SPD-párttagság egy része is Merkelt támogatná.
Hagyományos karácsonyi beszédében Merkel pozitív képet festett az elmúlt tizenkét hónapról, kiemelte a munkaerőpiac biztató alakulását, a nyugdíj- és betegbiztosítások stabilizációját, az államháztartás hiány csökkentését. Elismerte azonban, hogy a 19 százalékos többletértékadóval ugyancsak megterhelték a polgárokat, hogy az energiaárak és velük az infláció emelkedett, hogy a társadalom egy rétege úgy érzi, kimarad a gazdasági fellendülésből. Az év utolsó jelentős döntéseként a kormány és a tartományok alkotta szövetségi tanács elfogadta a levélkézbesítőknek juttatott minimális órabért. Az SPD általános minimálbéréről a CDU azonban hallani sem akar, attól tartva, hogy ez rengeteg munkahely elvesztését hozná magával. Hasonló ellentét jellemzi az örökösödési adó törvénytervezetét. A szociáldemokrata pénzügyminiszter, Peer Steinbrück elképzelését a konzervatív tábor több pontban kifogásolja, hogy az SPD-politikus szerint a meghiúsult reform a nagykoalíció végét jelentheti. Míg a balra orientálódó SPD a demokratikus szocializmus jelszavával vetne gátat tagsága elvándorlásának, Merkel leszögezte: „Az NDK-val szerzett tapasztalatok nyomán a németeknek elegük van a szocializmusból.”
Az SPD a külpolitikában is – meglehetősen mondvacsináltra sikerült – támadási felületet keresett koalíciós partnerén. Bár a 2007 első felére eső német EU-elnökség a reformszerződés miatt Berlin elvitathatatlan sikerét hozta, Merkel kiállása az emberi szabadságjogok mellett szálka Beck szemében. A dalai láma látogatását és az ezt követő viszályt Berlin és Peking között arra használta fel, hogy diplomáciai hibával vádolja Merkelt.
A jövő évi tartományi választásokon túl a két nagy néppárt már a 2009-es parlamenti választással foglalkozik, és megkezdte az esetleges szövetséges kiválasztását. A stratégiai versenyfutás győzteseként a liberálisok érhetnek célba. A zöldekkel és a Baloldal Párttal kötendő kapcsolatot sem a CDU, sem az SPD nem tekinti kívánatosnak, így a Guido Westerwelle vezette FDP-vel kokettálnak.