Az alapkőletételen megjelent Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnöke. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere beszédében úgy fogalmazott, hogy Wass Albertnek helye van a városhoz kötődő személyiségek debreceni szoborparkjában, hiszen 1928 és 1931 között a gazdasági akadémia hallgatója volt. Kitért arra is, hogy Wass Albert egyik költeményében tökéletesen kifejezte a mai állapotokat, és találóan fogalmazta meg, hogy nincs szükség szekértáborokra, azokra sem tud haragudni, akik ellene fordultak, hiszen el kell következni a megbocsátásnak, mert valamennyien a magyar érdekeket kell hogy szolgálják.
*
A Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművész közreműködésével megrendezett ünnepélyes alapkőletételre országos visszhangot kavaró viták kereszttüzében került sor. Borbély Szilárd helyi költő és irodalomtörténész kezdeményezésére számos értelmiségi nyílt levélben tiltakozott Kósa Lajos polgármesternél a szoborállítás ellen, arra hivatkozva, hogy Wass Albert szobrának felállításhoz anélkül járult hozzá az önkormányzat, hogy a döntésbe előzetesen bevonta volna a Borbély által is képviselt írótársadalmat és szellemi életet. A nyílt levél kifogásolja azt is, hogy Wass Albert egy sorban kap helyet Debrecenben Arany Jánossal, Tóth Árpáddal, Fazekas Mihállyal, Ady Endrével, Móricz Zsigmonddal, Krúdy Gyulával és Szabó Lőrinccel, mert az aláírók úgy vélik, hogy „egy négy évre választott testület a szellemi élet e képviselői nélkül” nem döntheti el, ki kaphat helyet az említett alkotók között. Hasonló véleményt fejtettek ki a helyi szabad demokraták Gadus István megyei elnök vezetésével, valamint a helyi szocialisták is.
A meglehetősen durva kirohanásokra reagálva az alapkőnél mondott beszédében Kósa Lajos idézte a költő szavait: „És üzenem volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet / Ha fordul egyet a kerék, én akkor is a barátjuk leszek”. Emlékeztetett: a Magyar fájdalom szobrának 1999-es helyreállításakor hasonló támadásoknak volt kitéve az amellett állást foglaló képviselő-testület, ám azóta bebizonyosodott, hogy lehet méltón és méltósággal emlékezni a magyarság legnagyobb XX. századi sorstragédiájára. Kósa Lajos hangsúlyozta: örömmel támogatta a Polgári Casino kérését, hogy Wass Albertnek, a magyarság hányatott sorsú fiának köztéri szobrot állíthassanak Debrecenben. Az író személye körül folyó „irodalmi” vitáról azt mondta, nem tiszte, hogy megítélje, ki a nagy író és ki nem, ám azt elvárhatónak tartja, hogy erről szekértáborok egymásnak feszülése helyett értelmes, nyugodt vitákat lehessen folytatni.
origo.hu
Magyar Péter tényleg nem az, akinek látszik
