Ön évekig volt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának (DEOEC) dékánja, több esztendeje vezeti az egyetem egyik belgyógyászati klinikáját, nemzetközi szinten is elismert eredményei vannak a zsíranyagcsere zavarainak kutatásában, orvosi diplomája kézhezvétele óta megszakítás nélkül tanít a belgyógyászati tanszéken, tavaly ősszel pedig elvállalta a DEOEC centrumelnöki feladatait is. Melyik munkát érzi legközelebb magához?
– Mindent, amivel foglalkoztam és foglalkozom, teljes szívvel csinálok, mert másként nincs sok értelme. Ha mégis egy kis különbséget kell tenni, akkor feltétlenül az oktatásra szavazok, mert nagy örömöm telik abban, hogy a fiataloknak minél magasabb szinten adjam át a tudást. Hiszem, hogy használható szaktudáshoz csak úgy jut az ember, ha konkrét problémát próbál megoldani, ha gondolkodik, ha a tanultakat folyamatosan alkalmazza. Ezért dolgoztuk ki és alkalmazzuk az orvoskarokon a problémaorientált oktatást, ami azt jelenti, hogy egy konkrét esetből kiindulva a hallgatókkal közösen jutunk el az adott betegség diagnózisáig, illetve az alkalmazható gyógymódokig. Ez a módszer kinyitja az elméjüket, olyan légkört teremt, ami segíti az alkotó befogadást. Az előadások, szemináriumok és persze a vizsgák mellett, amelyeket az oktatás csúcspontjának tartok, mert e számonkérések szerintem utolsó alkalomként szolgálnak arra, hogy medikusaink oktatóikkal együtt rendszerezzék a megszerzett tudást, nyolc éve foglalkozom kreditrendszerű oktatással, számos kiváló képességű PhD-hallgató felkészülését is irányítottam – igen nagy örömmel és lelkesedéssel.
– Bár a Szent-Györgyi-díj nemcsak a tudományos, hanem az oktató- és gyógyító munka elismerését is jelenti, az elismerés annak a tudósnak is szól, aki a paraoxonáz kutatásában nemzetközi hírnévre tett szert. Nemrégiben többek között az ön szerkesztésében összefoglaló tanulmánykötet is megjelent ebben a témában angol nyelven. Miért izgalmas ez az enzim?
– Az orvostudomány metabolikus szindrómaként emlegeti azt a kóros állapotot, amelyet magas vérnyomás, magas vércukorszint, elhízás és kóros vérzsírösszetétel jellemez, és ami igen gyakran cukorbetegséghez, koszorúér-betegséghez, érelmeszesedéshez, illetve stroke-hoz, köznyelven gutaütéshez vezet. A tünetcsoport, majd az azzal összefüggő betegségek kialakulásában nagy szerepet játszik a zsíranyagcsere zavara. Az egészséges szervezetben ugyanis fehérjék és enzimek hada „vigyáz” arra, hogy az érbe ne jusson be több zsír a kívánatosnál. A kedvezőtlen összetételű zsírmolekulák – vagyis bizonyos típusú koleszterin, az LDL – szabályozatlan beáramlása és felszaporodása esetén az ér fala megvastagszik, merevvé válik, s még inkább átengedi azokat az anyagokat, amelyek tovább károsítják az érfalat, és arterosclerosis, vagyis érelmeszesedés alakul ki. Egészséges egyéneknél bonyolult szabályozási rendszer eredményeként jelentős mértékben csökkent ezen lipidfrakciók érfalban történő felhalmozódása. Ebben a védekezőfolyamatban a HDL jelentős szerepet játszik. A HDL egyik védőhatása az antioxidáns hatás, melyért elsősorban a HDL-hez kötött paraoxonáz felel. Mi egy nemzetközi kutatócsoporttal azt vizsgáljuk, milyen hatással vannak ennek a nagy fontosságú antioxidáns enzimnek a működésére a gyógyszerek. Ezenkívül a különböző lipidfrakciók változása milyen hatást gyakorol az érelmeszesedés folyamatára. E kutatások valóban nagy fontosságúak, hiszen a magyar halálozási statisztikákban előkelő helyen szerepelnek a zsírháztartás felborulására visszavezethető érbetegségek.
– A centrum elnökeként mindjárt a legelején „mély vízbe” került, az egészségügyi reform megszorításainak korlátai között kellett munkáját elkezdenie. Néhány hónap tapasztalatai alapján mennyire látja biztosítottnak azt, hogy a debreceni klinikák a korábbihoz hasonlóan magas szinten tudják majd ellátni gyógyító tevékenységüket?
– Mivel súlyponti kórház vagyunk, ezért a felelősségünk is nagyobb a betegellátásban, továbbá a kardiovaszkuláris és onkológiai progresszív betegellátást szolgáló, új regionális centrumunk, ami a több mint 12 milliárd forintos Auguszta-projekt részeként valósult meg EU-támogatással, tovább növelte feladatainkat. Fejlődési pontokat látunk abban is, hogy más megyékben lévő kórházakat is bevonva kiterjeszszük oktatási tevékenységünket. Szoros az együttműködésünk a Mátrai Gyógyintézettel, pályázunk a kazincbarcikai és egri kórházakra is. Bár mindennapos pénzügyi nehézségeink lényegében nincsenek, a takarékosság valóban kemény elvárás velünk szemben is, és nem könnyű annak megfelelően gazdálkodni. A rendszerben azonban még mindig látok kisebb-nagyobb tartalékokat, amelyek felszámolásával ésszerűsíteni tudjuk a gazdálkodásunkat. Nem szükséges például az olyan orvosi szobák fűtése, ahol hét végén nincs senki, lehet csökkenteni a szolgáltatási költségeket energiatakarékos építészeti megoldásokkal, és természetesen – ahogyan eddig is tettük – arra is oda lehet figyelni, hogy az egyes gyógyászati egységek mennyire hatékonyan használják fel a rendelkezésükre álló pénzt. A szolgáltatási költségek csökkentéséhez egyébként más elképzelésünk is van: olyan szerződést kívánunk kötni a partnercégekkel, ami szerint csak akkor fizetjük ki a teljes díjat, ha maga a szolgáltatás is teljes körű és százszázalékos minőségű. A reformban elvárt szemléletváltáshoz ugyanis hozzá tartozik, hogy a beteg nem egy kiszolgáltatott páciens, hanem megrendelő, aki joggal elvárhatja, hogy százszázalékos szolgáltatást kapjon a pénzéért. Jogos tehát, ha mi is hasonlót várunk a nekünk szolgáltató cégektől.
– Ha lényegében nem voltak – és nincsenek – pénzügyi nehézségek, hogyan lehetséges, hogy tavaly 14 gyógyító egységük csak ideiglenes működési engedélyt kapott az ÁNTSZ-től?
– Tíz egység végleges engedélye az Auguszta-projekt rendszerbe állítása miatt késett, de ezeknek azóta már folyamatban van a végleges működési engedélye. Négy egységünk engedélye valóban még mindig csak ideiglenes. A gyermek és a pulmonológiai intenzív osztályok esetében az a gond, hogy a III. progresszivitási szinten előírt nyolc ággyal szemben az egyik helyen öt, a másik helyen hét ágy van. A gyermekinfektológián egy olyan negatív nyomású steril szobát hiányoltak, amelynek szükségességét a szakma képviselői is vitatják, a belgyógyászat vérző intenzív osztályán pedig rövid távon kezelhető személyügyi hiányosságok vannak. Egy ápoló ugyanis elment, s helyette még nem sikerült megfelelő képzettségű embert felvenni. Úgy gondolom, ezek nem befolyásolják a gyógyítás biztonságát, és nem befolyásolják a betegek általános lelkiállapotát sem. Ez utóbbit, a betegek biztonságérzetét, a gyógyítás hatékonyságába vetett bizalmát én egyébként is nagyon fontosnak tartom, és elvárom a kollégáimtól, hogy személyesen törődjenek a beteggel, és ne csak szakorvosként vagy ápolóként, de emberként is tegyenek meg mindent azért, hogy a nálunk gyógyulást keresők mentálisan is megkapják mindazt, amire szükségük van.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
