Olvasóinktól

Lehoczky Csabáné (Budapest): Január 3-án levelet hozott a posta. Feladó az APEH. 2007. december 22-i dátummal közlik velem, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékának felhasználásáról rendelkező civil szervezet javára szóló nyilatkozatom érvénytelen. Törvényszám, paragrafus, bekezdés. A civil szervezet régi iskolámé, amióta erre lehetőség nyílt, évek óta azonos számra irányítom a kis összeget. Mivel könyvespolcomon nem sorakoznak a magyar törvénykönyv és kiegészítő kötetei, nem tudhatom az okot, mi változott. De mi van a másik egy százalékkal? Annak sorsáról is az adózó év végén dönt a magas hivatal? Április 4-től, a bevallásom idejétől december végéig tart a többszörösen megnövelt létszám ellenére a „minősítés”? Nemcsak az én szerény egy százalékomról van szó! Az APEH -nek nincsenek előírt határidői? Ha én egy hetet késem a bevallással, megbüntetnek. Az APEH állam az államban, és a tavasszal felajánlott milliók sorsáról decemberben dönthet? És addig az állampolgárok felajánlásai az APEH-nél fiadzanak? Hát az APEH-et senki nem ellenőrzi? Lehetséges, hogy a 2006-os adók felajánlott egy százalékai csak 2008-ban jutnak célba (ha ugyan „érvényesnek minősülnek”). Hol élünk, hová jutottunk az elképzelt jogállam helyett?

Steinbach Sándor (Budapest): A január 17-i, szegregációról szóló cikkükhöz szeretnék néhány sort fűzni. Lehet, hogy a szegregáció zsákutca, de megfigyelésem szerint inkább egyirányú utca. Kifelé a községből a szomszéd városba azon szülők szemében, akik a gyereküket elviszik. Egy mondatot a cikkből: „Az integrált oktatás olyan keretet tud biztosítani, amelyben egyrészt nyilvánvaló, hogy minden gyermeknek az otthonról hozott kultúrája érték, másrészt az alkalmazott oktatási módszerek (mozaikmódszer, inkluzív oktatás) minden gyermek előremenetelét biztosítják, és a különböző gyermekek egymást segítő közösségét hozzák létre.” Az igaz, hogy az otthonról hozott kultúra érték. De ez a két csoport esetén gyökeresen eltér. Ezen a mozaik meg az inkluzív akkor sem segít, ha valaki végig tudná vinni. Az egymást segítő közösségtől pedig még nagyon messze vagyunk. Ehhez gondos, lelkiismeretes és megélni tudó, nem megalázott pedagógusok kellenek. Nem mozaik. A helyzet komoly. Ha a demográfia így alakul, 50 év múlva az ország lakosságának harmada cigány lesz, és nem mindegy, milyen képzettséggel, milyen beállítottsággal. Nem szabadna ezt az ügyet a napi politika játékszerévé tenni, noha most ez folyik.

Dr. Sóldos László (Budapest): Itt van a Zuschlag-ügy. A gyanúsítottak nem beszélnek, holott tudják, a hatóságokkal való együttműködés enyhítő körülmény. Megfenyegették őket? A Zuschlag-ügy – úgy tűnik – csak a jéghegy csúcsa, és országos hálózatban folyik a közpénzek sikkasztása. Mert másutt is lepleztek le hasonlót. Rejtett film készült egy „bennfentes” beszélgetéséről, hogyan kell a közpénzekből magánprofitot csinálni. Valahol véletlenül hivatalos irathoz csatoltak egy köriratszerű irományt, amely ugyanerről szól. Hangfelvétel készült – az érintett szerint manipulált –, amelyen egy volt MSZP-s kistérségi megbízott tanácsot ad a lenyúlás nyomainak eltüntetésére. Köztudomású, a közbeszerzési megrendeléseket, a zsíros pozíciókat a volt üzlettársak, haverok kapják. Ha esetleg egy-egy esetben kiderülne, nincsenek bűnösök, csak kis angyalok, ki kételkedne abban, hogy a kormány és holdudvara velejéig korrupt?

Dr. Simor István (Budapest): Ma is érvényes a szocialista erkölcs? E kérdésnek a feltevését azért tartom szükségesnek, mert a Magyar Nemzet január 15-i számában Toller-ügy: hűtlen kezelés? címmel, (MTI) jelzéssel megjelent cikkből csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy Szili Katalin házelnök és Géczi József Alajos, a mentelmi bizottság elnöke szerint igen… Szerintük ugyanis a már több mint másfél éve kómában fekvő Toller László hozzátartozói jogszerűen veszik fel képviselői fizetését és költségátalányát, hiszen vagyonnyilatkozatot tett, bár azt a felesége írta alá. Meglepő és megdöbbentő ez az álláspont az Országgyűlés és a mentelmi bizottsága elnöke részéről. Ha nem lennének jogilag képzett felelős tisztségviselők, csak egyszerű állampolgárok, akkor is csak arra a következtetésre juthatnának, hogy az a képviselő, aki kómában fekszik, nem kaphat költségátalányt, és fizetése helyett táppénzre jogosult, mint a többi beteg ember. Felmerülhet az a lehetőség, hogy üzemi baleset történt, ez esetben a táppénz százszázalékos, bár vitatható, hogy a baleset nem a 6-os fő közlekedési úton érte a pécsi képviselőt. Minden jóérzésű állampolgár elvárja Szili Katalintól és Géczi József Alajostól, hogy a legrövidebb időn belül ugyancsak MTI-közleményben helyesbítsék téves véleményüket, és tegyék nyilvánvalóvá, hogy nem érvényes az a vagyonnyilatkozat, amit a kómában fekvő képviselő felesége ír alá. Ezzel is bizonyíthatják, nem a szocialista erkölcsöt, hanem a jogállami normákat tekintik magukra nézve irányadónak. Toller László felesége pedig helyesen tenné, ha visszafizetné a több mint másfél éven át jogtalanul felvett költségátalányt.