Szlovénia: politikai viharok az EU-elnökség idején

Kezdjük a belső aknamunkával. A kormányzó koalíció és az ellenzék még tavaly megállapodott, hogy az uniós elnökséget mindennél – tehát a belpolitikai csatározásoknál is – előbbre valónak tekinti. A baloldali–liberális ellenzék számára azonban túl nagy kísértést jelent, hogy az idén ősszel törvényhozási választások lesznek. Ezért a megállapodás ellenére sem nyughat, sőt, minden lehetőséget kihasznál, hogy gyengítse a kormányt. Így kívánja elérni, hogy az a felelősségteljes fél év letelte után lehetőleg hosszabb időre nyugalomba vonuljon. A parlamenti képviselők tavalyi nagy vándorlása, amikor is a hosszú kormányzás után ellenzékbe szorult Szlovén Liberális Demokráciájából több képviselő a Szociáldemokraták (SD) soraiba „dezertált”, roppant mód megnövelte Borut Pahor SD-elnök önbizalmát és étvágyát. Azóta nincs nyugalom a szlovén belpolitikában. A változások akkor nyitott könyvének egyik fejezete volt novemberben a kormánykoalíció legesendőbb tagja, a Szlovén Néppárt irányváltása, az új elnök Bojan Srot alatt. Srot pontosan azokkal a tőkés körökkel áll szoros kapcsolatban, sőt rokonságban, amelyeknek Jansa kormányfő és pártja, a Szlovén Demokrata Párt hadat üzent. Az elmúlt hetek fejleménye, hogy három parlamenti képviselőjének kiválásával megingott a kormányt minden döntésében készségesen támogató szélsőséges nacionalista Szlovén Nemzeti Párt.
A legutóbbi – egyszerre belülről és kívülről jövő – csapás a Jansa-kormányt külügyminisztere, Dimitrij Rupel személyén keresztül érte, egy decemberben, Washingtonban megtartott amerikai–szlovén külügyi találkozó jegyzőkönyvének nyilvánosságra kerülése okán. Az ominózus dokumentum tanúsága szerint az Egyesült Államok utasította Szlovéniát, hogy mint az EU soros elnöke, elsőként ismerje el Koszovó függetlenné válását. Ezzel egyrészt ország-világ előtt leleplezte, kinek az instrukciói alapján irányítja Szlovénia az EU külpolitikáját, másrészt hatástalanította Rupel igyekezetét, hogy Koszovónak és Szerbiának egyaránt kedvében járjon, a mindkét területen számottevő szlovén gazdasági terjeszkedés miatt. Ljubljana tisztában volt a nehézségekkel, amit a koszovói kérdés várhatóan a szlovén elnökség alatt bekövetkező kiéleződése jelent. Párizs kezdettől fogva éreztette, hogy ha lesz megoldás erre az akut problémára, akkor a babérokat majdan ő akarja learatni az ez év második felében esedékes francia elnökség alatt.
Rupel egyelőre Mitja Drobnicot, a külügyminisztérium politikai igazgatóját mondatta le, aki az ominózus megbeszélésen az instrukciókat Szlovénia nevében tudomásul vette, de köztudomású, hogy Janez Drnovsek volt kormány- és államfő visszavonulása után Rupel az amerikaiak kinyújtott karja a szlovén kormányban. Ezt követően is gondoskodtak róla, hogy a neve a fenti diplomáciai vihar elültével se kerüljön le az újságok címlapjáról. Mégpedig az Adrián január 1-jével életbe léptetett horvát kizárólagos ökológiai és halászati zóna révén, amelyet a szlovén politika kitartóan próbál bilaterális, horvát–szlovén, vagy legfeljebb trilaterális, horvát– olasz–szlovén szintről multilaterális, uniós szintre emelni. Az újraválasztott Horvát Demokratikus Közösség egyik legfontosabb ígérete volt ennek életbe léptetése, a horvát halászok érdekeit védendő. A szlovén külpolitika már a kampány idején nagyon kiélezte a kérdést, a múlt héten Brüsszelben pedig Rupel azzal vádolta a horvát kormányt, hogy gyakorlatilag megszakította a kapcsolatait Ljubljanával. Ez a kijelentés nagy vihart kavart a szomszéd várban. A horvát sajtó szalagcímekben hazugnak nevezte a szlovén diplomácia első „lovagját”. Ennek hatására a napokban megtörtént a kapcsolatfelvétel Rupel és horvát kollégája, Gordan Jandrokovic között, megállapodtak, hogy a héten, a müncheni biztonsági konferencia margóján megbeszélést tartanak. Alighanem Jandrokovic kezdeményezte, az illem mindenesetre úgy kívánja, hiszen sokkal fiatalabb.