Veszteglő vonatok, várakozó utasok

Jócskán benne járunk a délelőttben, bár az idő olyan szürke, mintha kora reggel lenne. A debreceni Nagyállomás előtti placc szinte teljesen üres, de az épületben is csak néhány utas és vasutas őgyeleg. A vágányok között is nagy a csend, vonat nem indul és nem érkezik hajnal három óta.
Az indulási oldalon alig látni embert, az érkezésin éppen senki sincs. Az előbbi csarnokban diákok kis csoportja szitkozódik. A két fiú meg egy lány amiatt dühöng, hogy a hosszú és keserves vizsgaidőszak végeztével miért nem tegnap ültek vonatra, hogy végre hazamenjenek egy kicsit pihenni. Botra támaszkodó nénike tárogatja kezét, mondván, semmit nem lehetett erről az egészről tudni. A gyerekei voltak nála este vendégségben, nem ért rá tévét nézni, most meg hiába jött ki, csak nem jön be a Pesten tanuló unokájának a vonata. Hajdúszoboszlóra délutáni műszakra indulók tanakodnak, most akkor várjanak még, vagy inkább menjenek át a távolságibusz-állomásra.
Egyelőre semmi nem utal arra, hogy helyreállna a közlekedés, a kalauzok, mozdonyvezetők és gépészek rendületlenül ácsorognak és beszélgetnek. – Hogyne sztrájkolnék – mondja egy nevét nem vállaló jegyvizsgáló –, amikor havi nyolcvanezer forintért vagyok szolgálatban, és ezért éjjel-nappal tűrnöm kell az utasok időnként minősíthetetlen arroganciáját. Háborognak a jegyárak, a vagonok fűtetlensége vagy éppen túlfűtöttsége, a vécé koszossága és bűze, meg az isten tudja, mi miatt, amiről nem tehetek – és akkor a bliccelők szemtelenségeiről még nem is beszéltem –, most meg még attól is rettegnem kell, hogy egy újabb szárnyvonal megszüntetésével esetleg az én munkahelyem is megszűnik. Hasonló véleményen van a borostás arcú férfi is a MÁV Gépészeti Zrt.-től, aki még azt is hozzáfűzi: elege van abból a „hablatyból”, amit modernizáció címén akarnak megetetni velük. – Vívmányként tüntetik fel, hogy 160 kilométeres sebesség elérésére teszik alkalmassá a Budapest–Debrecen közötti pályaszakaszt. Közben leépítenek, bezárnak, eladnak, tönkretesznek. Én azért is sztrájkolok, mert nem értek egyet a kiszervezésekkel, meg az olyan aranytojást tojó tyúk eladásával, mint amilyen a MÁV Cargo – jegyzi meg.
A síneken ácsorgó vagonok némelyikének ablaka világos, a fülkékben azonban nem utasok, hanem vasutasok – kalauzok – ülnek. Ők nem a VDSZSZ, hanem a VSZ, a Vasutas Szakszervezet tagjai. – Mi nem sok értelmét látjuk a sztrájknak, de dolgozni nem tudunk, mert nincs, aki elvigye a vonatot – magyarázza a vagonban ücsörgést egyikük, majd legyint:
– Novemberben sztrájkoltunk, mégsem lett jobb semmi.
Negyed egy körül jár az idő, amikor elterjed a hír: a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete felfüggesztette a sztrájkot. A jegyvizsgálók cihelődnek, indul az első vonat Hajdúszoboszló felé. Egy morcos kalauz – vele eddig még nem találkoztam – kérdésemre, hogy részt vett-e a sztrájkban, kimérten utasít el: – Nem nyilatkozom. Az odébb álló gépészektől aztán megtudom, azért ilyen morózus, mert most, hogy felfüggesztették a sztrájkot, már szolgálatban vannak, akkor pedig a sztrájkról nyilatkozni a dolgozókkal aláíratott etikai szabályzat passzusaiból következően tilos.
Azért az emeleti folyosón álldogáló csoportokban csak a sztrájkról folyik a szó. Deli Bertalan például azt mondja, sokkal okosabb lett volna, ha folyamatosan sztrájkolnak. – Nem baj, legkésőbb vasárnap folytatjuk, aki meg sztrájktörő akar lenni, annak megmutatjuk, hol lakik az Úristen! – emberkedik egy tekintélyes pocakú kalauz közben pogácsát kínálva a folyosón beszélgetőknek. Egy asszony másképpen látja. Azt mondja, nincs az az Isten, hogy még egyszer bepalizza az embereket a szakszervezet.
– Itt szinte egy emberként kivette a részét a sztrájkból mindenki. Hogy van az, hogy semmi eredmény? – kérdezi indulatosan.
Barna István, a VDSZSZ helyi vezetője elmondja, a nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakaszos sztrájk eredményesebb, mint a folyamatos. – A felfüggesztés nem azt jelenti, hogy feladtuk volna. Ha hét végén nincs eredmény, folytatjuk – biztosít.
Két óra körül jár az idő, lassan normalizálódik a forgalom. Az információnál még sokan várnak tájékoztatásra. A Nyíregyháza felé utazók csalódottan veszik tudomásul, hogy az elvileg félóránként induló vonatoknak még csak a töredéke közlekedik, a Jázmin expressz pedig újabb fél órát késik.