Chávez 2007 januárjában, elnöki beiktatása után másfél évre megkapta a 2005 vége óta ellenzék nélküli parlamenttől a rendkívüli intézkedésekre feljogosító jogkört, amely októberben, éppen a novemberi tartományi és helyhatósági választások előtt jár le. Cháveznek tehát alig néhány hónap alatt kell visszaszereznie – főleg korlátlan elnöki mandátumra való törekvése miatt – a benne csalódott és eddig feltétlen híveinek szavazatát, hogy ne szenvedjen el újabb vereséget az urnáknál.
Nehéz dolga lesz, mert az írott és elektronikus sajtó többsége nem az ő oldalán áll, ráadásul gyorsul az infláció, és az alapvető élelmiszerek – például tavaly ősz óta a tej – egyre súlyosabb hiánya rontja győzelmi esélyeit. A lapok a korrupcióról, a közbiztonság hiányáról is írnak, és már nemcsak a boltok előtti hosszú sorokról számolnak be, hanem gyakori kifosztásukról is. Chávez ilyenkor szabotázst emleget, mire a magánkereskedelmi, illetve -termelő szervezetek az államosításokra és az ármaximálásokra hivatkoznak, mondván, ha az elnök ennyire belenyúl a piaci folyamatokba, tartós marad az áruhiány. Chávez tehát nem véletlenül jelentette be még veresége után, hogy nem akarja megszüntetni a magántulajdont, és kiegyezésre törekszik a polgársággal. Cháveznek amiatt is fáj a feje, hogy már említett korlátlan újraválasztásra való törekvése nyomán kirobbant belső nézeteltérések okán januárban megalakult ugyan a Venezuelai Szocialista Egységpárt, a baloldali szervezeteket tömörítő szervezet, de korántsem övezte akkora nemzetközi figyelem, mint korábban. (Sokatmondó jel, hogy a korlátlan elnöki mandátum miatt kimaradt belőle három fontos baloldali párt, Chávez győzelmeinek korábbi kovácsai.) A tartományi választások tétjének nagysága és az esemény közelsége miatt nem csökken, hanem nő a feszültség Chávez hívei és ellenfelei között; ennek jele, hogy ismétlődő támadások érik az egyházat és az ellenzéki sajtót.
Szerdán a Chávezhez hű radikálisok elfoglalták a caracasi érsek palotáját és onnan üzentek az egyik nagy ellenzéki tévécsatornának, a Globovisiónnak. A palotafoglalás a 19 évvel ezelőtti úgynevezett Caracazo, vagyis az 1989. február 27-én kirobbant elkeseredett fővárosi felkelésre emlékeztetett. (Az akkor egy hétig tartó – és külföldi források szerint – több száz halottat követelő zavargások és fosztogatások azért törtek ki Caracasban és az ország több városában is, mert Carlos Andrés Pérez, Venezuela akkor beiktatott elnöke bejelentette a Nemzetközi Valutaalap újabb megszorító intézkedéseit.)
A feszültség nő, és már robbantásokra is sor került: a múlt héten a pápai nuncius épületénél a kereskedelmi kamarák szövetségének székhelyénél egy ember életét is vesztette a merényletben. Antonio Ledezma, az egyik kis jobbközép párt vezetője már azt is tudni véli, Chávez „önpuccsra” készül, hogy ne kelljen megtartani a választásokat.
Tavaly ősz óta igen érdekes folyamat indult meg Kuba, Venezuela és Brazília között: a Chávez példaképének számító, és legfontosabb posztjairól a minap lemondó agg kubai államfő, Fidel Castro és az új vezetés egy része határozottan közeledik Brazília felé. Castro egyik elemzésében még a decemberi népszavazás előtt figyelmeztette Chávezt: polgárháború törhet ki Venezuelában, ha győz az ellenzék az alkotmánymódosító népszavazáson. Venezuela jelenleg Kuba legfontosabb szövetségese, hiszen nyersolajjal és hitelekkel is ellátja a szigetet. Havannát nem véletlenül aggasztja a venezuelai helyzet, ezért fonódnak szorosabbra a latin-amerikai térségben mindinkább kiegyensúlyozó szerepet betöltő baloldali brazil elnök és a Castro fivérek kapcsolatai.
origo.hu
Magyar Péter ismét agresszív módon támadt egy nőre
