Ön egy korábbi beszélgetésünkben azt nyilatkozta lapunknak, hogy hamarosan megírja e könyvet a történelemnek azokról a furcsaságairól, amelyekről úgy tudjuk, ismerjük őket. Aztán kiderül, hogy mégsem, mert semmi sem egészen az, mint amilyennek először látszik.
– Már a magyarság honfoglalás utáni kalandozásairól is téveszmék élnek a köztudatban. Istennek hála, a kalandozó nemzet fogalmát már a kutatók is kezdik megkérdőjelezni. Őseinknek sokkal inkább zsákmányszerző hadjárataik voltak, amelyeket nem spontán ötlettől indíttatva vezettek nyugatra, hanem minden esetben valamely keresztény uralkodó hívta segítségül őket egy másik keresztény uralkodó elleni harchoz. Velejéig hamis hát az az elmélet, hogy eleink veszélyeztették az európai kereszténységet.
– Könyvének gyik legérdekesebb fejezete Dózsa György valódi történelmi szerepének tényszerű tisztázása, amely szükségképpen előbb-utóbb módosítja a parasztháború korábbi pozitív megítélését.
– Árnyaltan kell fogalmaznunk, mert tagadhatatlan, hogy az 1514. július 15–24. között végrehajtott brutális kivégzések betetőzése, Dózsa tüzes trónra ültetése és híveinek kannibalizmusra kényszerítése a magyar történelem egyik legszörnyűbb epizódja. Az iszonyatos tett óhatatlanul is mártírrá tette a vezért, aki így válhatott költői metaforák tárgyaként önmagán túlmutató szimbólummá. A szocializmus a Dózsa-parasztháborút dicső forradalommá, a vezért valóságos szentté avatta, akiről utcákat, intézményeket, iskolákat neveztek el. A csúsztatásokra hajlamos szocialista iskolai oktatásban mindez már úgy csengett le, hogy 1514-ben szegény, jóságos parasztok egy Dózsa nevű magasztos lelkű kisnemes, eredeti nevén Székely György vezetésével fölkeltek az elnyomó gonosz nemesurak ellen. Ez a kép alapvetően hamis, hiszen szó sem volt fölkelésről. Bakócz Tamás kétszeresen is baklövést követett el. Először is, mert a hadak vezetésére talált egy tökéletesen alkalmatlan figurát Dózsa György személyében. S Bakócz abban is hibázott, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nem nemzetközi keresztes hadjáratban gondolkodott, hanem csak a magyarokat kezdte szervezni. Így százezer fölfegyverzett földműves gyűlt öszsze az ország különböző helyein, éppen a tavaszi mezőgazdasági munkák idején, egy háborúkban elszegényedett országban, ami óhatatlanul feszültséget teremtett a nemesség és a parasztok között. Dózsa történelmi súlyát nem akarom kisebbíteni, de szerintem negatív hős volt, aki személyes, kicsinyes, egyéni, anyagi okokból, lényegében kétszáz arany kifizetésének késlekedése miatt fordult megbízói ellen. Valóságos vérfürdőket rendezett, válogatás nélkül húzott karóba, csonkíttatott meg nemeseket és mészároltatott le parasztokat is, akik nem voltak hajlandók beállni csapatába. A félelem duzzasztotta föl ijesztő tömeggé a keresztes hadat, amely a török helyett saját hazája ellen fordult. A magyarok véres háborúja magyarok ellen a mohácsi vész egyik előidézője volt, de ez sem menti a megtorlás brutalitását, legfeljebb magyarázza.
– Nehéz a válogatás a könyv kimeríthetetlen témavilágában…
– Zárásként hadd mondjam el báró Eötvös József esetét, akinek 1988-as 175. születésnapjára az Országos Eötvös József Emlékbizottság kiadta az Aforizmák című, nyolcvannégy oldalas állítólagos könyvét, ami valójában soha nem létezett. E könyv valójában Eötvös Gondolatok című könyvének megcsonkított, átkeresztelt változata, ami híven példázza az úgynevezett szocialista könyvkiadás egyik nem eléggé elítélhető gyakorlatát, ami még a nyolcvanas években, az asztalfiókok megnyitásának évtizedében is működött. Eötvös könyvéből, életművéből a marxista történetkutatás kigyomlálta a vele nehezen egyeztethető gondolatokat. Többek között azt is, hogy Eötvös szerint a kommunisták a birtok közösségének védelmére az őskeresztényekre hivatkoznak. A különbség döntő: a keresztények vagyonukat azért osztották meg, mert magasabb cél felé törekedtek, míg a kommunisták a közösséget azért követelik, hogy vagyonhoz és anyagi javakhoz jussanak. A következtetéseket ki-ki vonja le ízlése szerint, a célra vezető mértéktartással.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
