Kínok között a külföldi vágóhidakra

Hetente mindössze kétórányi közúti ellenőrzés, szomjazó, éhező, kimerült állatok – ilyen képet fest az élőállat-szállítás Magyarországon. Az állat-egészségügyi szakembereket elbocsátották, így a szállítmányok vizsgálatára alig akad állatorvos, aki jogkör és eszközök híján legfeljebb annyit tehet, hogy a kamionosokat itatásra, etetésre kötelezi. Pedig a kimerült, kiszáradt állatok húsa is rossz minőségű és fertőzött lesz.

2008. 03. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vajon mekkora bírság venné rá az állatszállítókat arra, hogy út közben itassák, etessék, pihentessék az állatokat úgy, ahogy azt az Európai Unióban érvényes jogszabályok előírják? Nem beszélve persze a józan paraszti észről és a tisztességről.
Szlovéniában módosították a nemzeti törvényt, és 2006 januárjától drasztikusan megemelték az állatvédelmi bírságot: azóta az kétezertől 62 ezer euróig terjed, átszámítva ötszázhúszezer, de akár 15,5 millió forint is lehet.
Ezzel szemben Magyarországon a legmagasabb kiróható bírság jelenleg 150 ezer forint, amit élőállat-szállítmányra egyetlen alkalommal sem szabtak ki.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amíg a szlovének három állatorvost csak azért fizetnek, hogy ők napi nyolc órában a közúton ellenőrizzék a rakományokat, addig Magyarországon Nagylak térségében hetente – többi más munkája mellett – két (!) órára jut egy-egy orvos, aki megvizsgálja az élőállat-szállítmányokat. A szlovén állatorvosnak jogában van megállítani, ellenőrizni, sőt ha kell, feltartóztatni a rakományt. A magyarnak nincs jogosultsága erre, ő csak akkor vizsgálódhat, ha a vámhatóság vagy a rendőrség félreállítja a kamiont.
A Tracesben, azaz az európai információs rendszerben minden, az unió területén közlekedő állatszállítmány adatai megtalálhatók: többek között az indulási hely és időpont, az útvonal, az állatok száma, a tervezett pihenők. A szlovén állatorvos hordozható számítógépén is hozzáfér a Tracesben szereplő adathoz. A magyar állatorvos nem, mert a rendszer Magyarországon még nem működik.
Tavalyelőtt Csongrád megyében kétezer jármű haladt át összesen egymillió állattal, a magyar állat-egészségügyi hatóság a járműveknek kevesebb mint másfél százalékát ellenőrizte. És hogy mit tesz az ellenőrzés hiánya? A magyarcsanádi pihentetőállomás vezetője, Dégi Zoltán szerint tavaly nyáron, a negyvenfokos kánikulában egyetlen Románia felől érkező vagy oda tartó kamion sem állt meg, hogy ellássa, netán pihentesse az állatokat.
Tapasztalatok szerint szinte nem is találni olyan kamiont, amelynek a menetlevelét tisztességesen kitöltötték. A Romániából érkező szarvasmarha-szállítmányok többsége – az iratok tanúsága szerint – furcsa mód Aradról indul, tehát a határhoz közeli magyarcsanádi állomáson még nem indokolt megállniuk.
Egy vállalkozó kedvű állatvédő nemrégiben utánanézett, és kiderült: az állatokat valójában nem Aradon, hanem az ország távolabbi régióiban, több gazdaságot bejárva gyűjtik össze, a megengedettnél jóval hosszabb időt töltenek a kamionon pihenés, ivás és evés nélkül. Így aztán kimerülten, kiszáradt állapotban zötykölődnek napokon és ezer kilométereken át a kamionokban, így szinte félholt állapotban érkeznek meg a külföldi vágóhidakra.
Magyarcsanádon, az etető-itató állomás bejáratánál egy óra alatt három élő állattal teli kamiont állítottak le a vámosok legutóbb. Az egyik rakományt rendben találta az állatorvos, a sofőr mégis azonnal leadta a drótot társainak: húzódjanak félre valahol, mert Magyarcsanádnál ellenőriznek. Egy olasz kamionban azonban szívszorító állapotok uralkodtak: a szarvasmarhák alatt bokáig érő, trágyás szalma, az itatóberendezésből egyetlen csepp vizet sem lehetett kifacsarni. Még ha csorogtak volna is a csapok, hiába, mert azokból szarvasmarhák nem, csak bárányok tudtak volna inni. Massimo, a Romániából Dél-Olaszországba tartó kamionos megesküdött rá, hogy az állatok nemrégiben ettek, ittak, és csak alig néhány órája keltek útra. A vastag trágya, a széttaposott szalma azonban azt jelezte: legalább másfél napja zötykölődtek a platón. Talán zavarában, de Massimo elfelejtette, hogyan is kell használni a raktér hőmérsékletét jelző eszközt, amely meglehetős pontossággal jelzi, hogy mikor kezdték az állatokat felpakolni. Arra sem tudott válaszolni, vajon miért a szállítmányt elindító állatorvos által lebélyegzett, biankó menetlevél volt nála. Az állatok kimerültek voltak és kiszáradtak, így az orvos etetést és itatást rendelt el.
Egy másik, görög kamionos mélységesen felháborodott, amikor az orvos számon kérte az üres víztartályokat. Azt állította, 250 kilométerrel odébb, a romániai Karánsebesen megitatta az állatokat, hozzátéve, az ellenőrzés teljességgel indokolatlan, és különben is siet. Egyetlen itatóedényt keresett elő, és mutatta: ezt szokta az állatok elé tenni. Gyors fejszámolás után kiderült: körülbelül öt-hat órába telne, ha valóban így adna vizet nekik. Az állatorvos a szarvasmarhák megitatására kötelezte a sofőrt, amin újfent megsértődött. Néhány pillanatra eltűnt a kocsi mögött, majd diadalittasan ráncigált magával, hogy kisasszony, nézze, igazat mondtam: van víz a tartályban. És valóban felhörgött a csap. Később mesélték el, hogy a műanyag flakonból engedett pár deci vizet a csőbe.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO jó ideje hangsúlyozza: a szállítás okozta stressz, a kiszáradás nagymértékben rontja a hús minőségét. Ráadásul a higiénia hiánya miatt már fél óra alatt felszökik a szalmonellafertőzöttség, olyannyira, hogy egy hosszabb út végén az állatok 89 százalékánál kimutatható a kórokozó.
Az európai civil szervezetek egyre hangosabban mondogatják: fölösleges és kegyetlen dolog több száz vagy ezer kilométert utaztatni az állatokat, és azt követelik, hogy a tagállamok tartsák be az unió állat-egészségügyi stratégiáját. Ugyanígy vélekedik a magyarországi Fauna Egyesület programvezetője is. Pencz Levente azt szeretné, hogy az állatokat ne tegyék ki a számukra roppant megterhelő útnak, ehelyett vigyék őket a legközelebbi, legfeljebb 50 kilométeres körzetben lévő vágóhídra; a húsukat vagy a feldolgozott állati termékeket szállítsák külföldre. Szerinte amíg az állam nem érdekelt abban, hogy a bírságot beszedje, addig nem is fogja megtenni.
Pallos László országos állatvédelmi felügyelő a lapunk által felvetett kérdésekre elmondta: a hatóság személyi állománya a leépítések után jócskán megfogyatkozott, így nincs módjuk arra, hogy több állatorvost küldjenek a közutakra. A húsvétot megelőző két hétben viszont, amikor megsokszorozódnak a Romániából Olaszországba tartó bárányszállítmányok, a rendőrséggel együtt megerősített ellenőrzéseket tartanak. A felügyelő hozzáfűzte: terveik szerint a rendőröket kiképezik az élőállat-szállítmányok ellenőrzésére is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.