A kubai lakosság ugyanúgy fogadta az agg kubai államfő és pártvezér, Fidel Castro kedden bejelentett lemondásának hírét, mint az elnök műtétjének 2006. július 31-i bejelentését: nyugodtan, de aggodalommal a várható fejlemények miatt.
A néhány napja szabadon engedett Pedro Pablo Alvarez, az öt éve letartóztatott és évtizedekre elítélt 75 másként gondolkodó ellenzékiek egyik tagja óvatosságra intett Spanyolországból. Szerinte a bátyját azóta helyettesítő, és nála pragmatikusabb Raúl Castro fontosnak tartja, hogy jobban figyelembe vegyék a lakosság ellátási igényeit, hiszen korábban már bebizonyította, hajlik bizonyos – főleg gazdasági – engedményekre. A kubai emigránsok központjának számító floridai Miamiban ezúttal okultak a másfél évvel ezelőtti korai örömmámorból, és óvatosabb várakozással fogadták a számukra kedvező bejelentést, mint más országok kubai kolóniái.
A BBC spanyol változata elemzőkre hivatkozva azt írta, most nem arról van szó, mit fog tenni Washington, hanem inkább arról, hogy mit tehet meg. Hiába írtak már négyszáz oldalnyi javaslatot az amerikai képviselőház által létrehozott Támogató Bizottság a Szabad Kubáért nevű szervezet munkatársai, ezeknek a terveknek nincs sok közük a valós helyzethez. Sőt, a jelek szerint Washingtonban rövid távon nem készültek fel a Fidel Castro utáni helyzetre, és az Egyesült Államoknak nincs határozott terve, hogyan javíthatná a kétoldalú kapcsolatokat. Mint emlékezetes, 2004 júliusában az El País című spanyol lap megszellőztette a hírt, hogy nagyobb olajmezőt találtak Havannától nem messze, és ekkor a Kubával való kiegyezést támogató érdekcsoportok figyelmeztettek, ha a Fehér Házban későn reagálnak, Kubában más országok fogják megelőzni az amerikai cégeket.
origo.hu
Drámai részletek: sokkal alattomosabban támad az infarktus, mint gondolnánk
