Kossuthék nyomában

Bár minden külföldinek két dolog jut eszébe Magyarországról, az egyik Budapest, a másik a Hortobágy, mégsem mondhatni, hogy a magyar pusztán egymás sarkára lépnének a turisták. A sok ezer madárfajával, egyedülálló nóniusztenyészetével, szürke marhák és rackajuhok hadával büszkélkedő puszta sajnos kevésbé embercsalogató, mint a Budapest tőszomszédságában lévő Bugac.

Ezt nekünk magunknak is eszünkbe kellett vésni, amikor nem létező bakancsunk helyett magas szárú cipőt húzva egy meglehetősen csapadékos téli napon nekivágtunk a pusztának Kovács Gábor titkár és Ferenczy Gábor túravezetésével a mindenre elszánt hajdú-bihari természetjárók lelkes tagjaival karöltve. A túra apropóját az adja, hogy a kormány 1849 telén történt Debrecenbe költözésére emlékezve járjuk be az egykori sáros országutat, újra felfedezve a valaha Háromföldnek nevezett Nagykunság, Hajdúság és Sárrét Püspökladány és Karcag közé eső szakaszát.
Elsőként Karcaggal, ezzel a turisták által szintén méltatlanul elkerült várossal ismerkedtünk. Megcsodáltuk szépséges főterét, impozáns városházáját, megálltunk egy pillanatra az 1813-ban alapított Nagykun Református Általános Iskolánál, a hasonló nevet viselő könyvtár előtt álló Csokonai- szobornál, ami csakúgy Izsó Miklós műve, mint debreceni párja; a Györffy István Múzeumban a pusztai emberek kenyérkereső foglalkozásainak páratlan gazdagságú gyűjteménye tárul elénk. Az ország egyetlen működő szélmalmában vendégeskedhetünk itt – feltéve, hogy az utolsó molnár leszármazottjával előtte egyeztettünk.
Az elszántabbaknak ezután jöhet a kemény dió: Kossuthék Debrecenbe költözésének a sóúton át vezető szakasza. Két műemléket érintünk: az egyik a XIX. század végén épült Ágota híd, a másik az egykor kilenclyukúnak épült, ám ma már csak héttel rendelkező Zádor híd. Ez valamikor a Zádor folyón ívelt át, s mivel a legenda szerint madártojással oltott mésszel készült, olyan erős volt, hogy az 1830-as nagy árvíz csak két pillérét sodorta el, a többi megmaradt.
1849 tele nagyon kemény volt, a megfagyott úton a források szerint kész életveszély volt haladni a kormányt, a kincstárat és a Szent Koronát szállító szekereknek. Szilágyi Sándor feljegyzései szerint Nádudvar és Püspökladány között felborult a koronát szállító szekér is, ketten – a kísérő hadnagy és egy közgránátos – megsérültek. A beteg Kossuth a családjával együtt csak Szoboszlón állt meg, a koronát hatvan nemzetőrre bízva, hátrahagyva csak négy nap múltán érkezett a Miklós kapun át Debrecenbe.
Mintegy négyórás, jó tempójú gyaloglást követően Püspökladányba érünk – itt a fülig sáros csapat bátrabbjai még megnézik az arborétumot –, s a hortobágyi erdei iskolában foglalt szállásunkon történt felfrissülést követően a Nagycsárdában költjük el bivalyragulevesből, szürkemarha-pörköltből és fánkból álló fenséges vacsoránkat.
Másnap a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. igazgatójával, Gencsi Zoltánnal szürke marha borjakat, most született fekete bárányokat és kiscsikót látogatunk. Kirándulásunkról nem hiányoznak a pásztorok sem, Jóska juhász gyönyörű fekete rackabárányt hoz elénk, találkozunk csikósnyeregben feszítő legényekkel, ami után kijár néhány szaftos német menyecskés történet, amitől a szemérmesebb asszonynépek csak pirulnak. Búcsúzóul még benézünk a kht. biohúsboltjába, ahol megrakodunk jóféle bivalyszalámival, mennyei mangalicakolbásszal, azután indulás haza. Útközben azzal vigasztalódunk: még idén tavasszal megkeressük Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park legendás igazgatóját némi madárles megszervezése végett. Reméljük, sikerrel.

Szállás. A Fecskefészek erdei iskolában reggeli nélkül 3500 Ft/fő, tel.: [phone]. A Hortobágy fogadóban reggelivel 4000 Ft, tel.: [phone]. A halastói vendégházban reggeli nélkül 6000 Ft/ fő, tel.: [phone].