Megabukták és pokolfajzatok

Csontos János
2008. 03. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormánynegyed sztornírozása, a Pécs 2010 projekt
bizonytalan jövője és Etyekwood lebegtetése nem feledteti az általános kulturális leépülést – éppen ellenkezőleg: felerősíti a pusztulásérzetet. Egyetlen nagyszabású program van még talpon:
a reneszánsz év, amiről egyelőre nem derült ki, hogy valóban önálló projekt-e, vagy
inkább az amúgy is meglévő rendezvények ügyes csoportosítása. A kultúra reneszánszát a magam részéről másképpen képzelem


A civilizáció a kultúra foglalata, a kultúra a civilizáció ékköve. A civilizációba pedig beletartozik a politikum világa is, amely – ha nem tud mit kezdeni a kultúrával – a saját kulturálatlanságáról állít ki bizonyítványt. Ez a mostani kormányzat (amely ugyanaz és jogfolytonos, hiába jegyezte előbb Medgyessy, majd Gyurcsány) sajnálatos módon alapvetően kulturálatlan: minden, ami a magyar kultúrában az utóbbi hat esztendőben értékként létrejött, kis túlzással az ő ellenükben jött létre. Még csak azt sem állítanám, hogy nem akartak jót: bizonyára jót akartak; a klientúrájuknak mindenképpen. Jutalmaztak, odaítéltek, s ha netán saját maguk is érintettek voltak a pénzesőben, annak rendje és módja szerint kimentek a folyosóra. De még a kultuszminiszterek tekintetében is elképesztő inflációt éltünk meg: a feleségét közpénzekből szerepeltető Görgeyről, az epizódszereplő Bozókiról vagy a pártelnöki székből ideejtőernyőzött Hillerről nem feltétlenül az európai értelemben vett kulturáltság ötlik az eszünkbe. A régi ügyeket ehelyütt nem melegíteném fel, de a most is regnáló tárcavezető hibalajstromának élén egy orbitális káderpolitikai baklövés áll: nevetségessé téve a demokratikus pályázati rendszert, olyasvalakit állított a nemzet színházának élére, akinek mostanság egy igencsak megalapozott pedofíliavád ellen kell védekeznie. Ha a filmművészet nevében elkövetett naturalisztikus macskagyilkosságot – vízbe fojtást – nem lehetett a szentséges filmművészet nevében mentegetni, nem lehet a rendezői utasításra, kiskorú által végrehajtott incestust sem. Mert végletesen kulturálatlan az az ország, ahol az állatvédelem erőteljesebb, mint az embervédelem.
A kultúra a politika számára természetesen nem holmi ékkő, hanem a kultúrpolitika terepe. A jelenlegi kormányzat minden területen és olyan mértékben sikertelen, hogy úgy kellene neki a kulturális siker, mint egy falat kenyér. Belföldön ilyesmire aligha számíthatnak: a szimfonikus zenekaroktól a folyóirat-támogatásig mindenütt csak a leépítés és a leépülés köthető a nevükhöz. Szétnéztek hát Európában, s azt látták: a legjobb kormányzati reklámhordozó a megaprojekt. Először nem akartak hinni a szemüknek, ugyanis a lusta szocialisták és a léha szabad demokraták az utóbbi tizenöt évben minden megaprojektet – világkiállítást, olimpiát – kivégeztek és nevetségessé tettek, amelyet a politikai ellenlábasaik a nemzet felvirágoztatására kitaláltak. De hát az idő sodrának sem lehet végtelenül sokáig ellenállni: hirdettek hát felépítendő kormányzati negyedet, kijelölték a Toller-féle Pécset európai kultúrfővárosnak, valamint adókedvezményt ígértek a Demján-féle Etyekwoodba áradó hollywoodi filmeseknek.
A helyzet ezen az internacionális kultúrfronton pillanatnyilag a következő. kormányzati negyed nincs, és szerény véleményem szerint nem is lesz. Pedig olyan szép volt a nemzetközi építészeti tervpályázat, részben japán sztárépítész nyertessel: Kengo Kuma szerintem azóta végérvényesen levette a kis papírzászlócskát Magyarország térképéről. (Hogy leállítunk egy beruházást, vagy megállítunk, arról még a választékos Balázs Géza is csak úgy nyilatkozhatna: süket duma.) Európai kultúrfővárosügyben már Hiller is tengelyt akasztott a pécsi szocikkal, akiknek fogalmuk sincs, mit is akarnak ezen a téren, vagy hogy egyáltalán akarnak-e valamit: sajnos, Tollert nem tudják megkérdezni. Én lélekben ellene voltam a debreceni nagytemplom mellé állítandó piramis ötletének (nem illett volna oda), az azonban bizonyos: ha a cívisváros kapja a rendezés jogát, már állna az „üveghegy”, s – a helyi ellenzék szellemi nívóját ismerve – legfeljebb Kósának kellene magyarázkodnia, hogy nem magának akart fáraósírt emelni. Így meg szoríthatunk, hogy valami csoda folytán mégiscsak meg tud-e épülni a pécsi nagy kiállítótér, vagy legalább a Zsolnay-gyárban kimeszelnek-e néhány helyiséget, ahová képeket lehet majd felaggatni. Amennyiben – Európában példátlan módon – befürdünk a projekttel, az persze nem csupán pécsi szégyen lesz, hanem magyar szégyen. Annak a mutyipolitikának az egyenes következménye, amelyet a legszebben megfogalmazva ama hírhedett Lamperth-beszédből ismerhetünk: a stallumokat és lehetőségeket nem a tehetség és képesség, hanem a pártpolitikai hovatartozás szerint osztogatják.
A harmadik, legfrissebb kulturális fiaskó, Etyekwood állítólagos kudarca külön eszmefuttatást igényel. Itt ugyanis nem a saját szakállára bénázik a kormányzat, hanem a magántőke kárára. Demján Sándor feltehetőleg nem rosszat, hanem csupa jót akart szülőhelyének, Etyeknek. Most mégis csalódott, hiszen – mint hírlik – valószínűleg mégsem épül fel Hollywood mintájára a hazai moziváros az Andy Vajna filmproducerrel közös vállalkozásában. A kormánynak ugyanis december végéig kellett volna az Európai Uniónál is elfogadtatni a külföldi filmeseknek kiharcolt húszszázalékos adókedvezményt, de ez nem sikerült. Pedig az eredeti tervek szerint még az idén szerették volna leforgatni itt a Terminátor 4. című filmet, miután tavaly nyáron a Pokolfajzat 2.-vel már tesztelték a forgatási folyamatot. A Korda Stúdió egyelőre cáfolja az összeomlást, közleménye szerint bizakodóan várja az Európai Unió illetékes bizottsága és a magyar kormány közötti pozitív megállapodást a filmtámogatási rendszert illetően, az eredeti törvény szerinti feltételekkel. Ám a hatos műterem megépítése már az említett filmtámogatási rendszer újbóli hatályba lépésétől függ – teszik hozzá.
Foglaljuk össze: a kulturális kormányzat megint ígért valamit, amit nem tudott betartani, mert figyelmen kívül hagyta azt a vaskos tényt, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Ez pedig bécsi cukrászdanyitási ügyekben rugalmas ugyan, de adózási ügyekben korántsem. (Apropó: hogy is hívják az uniós adóügyi biztost?) Demján, aki szerint a szlovákok dolgosabbak, mint a magyarok, egyéb projektjei kapcsán is szükségesnek tartotta megnyilvánulni: nem vonulnak ki, további projekteket terveznek Magyarországon (a tizedét az összesnek), de a jövőben sokkal alaposabban mérlegelik az összes potenciális országban futó vagy tervezett beruházásaik jövedelmezőségét, mint korábban. A befektetett tőkére jutó nyereséghányad ugyanis a környező országokban másfél-kétszeres az ittenihez képest.
Pontosan erről van szó. Sokkal alaposabban mérlegelni a Gyurcsány–Hiller-féle kormányzati munka kulturális jövedelmezőségét: mekkora a nyereséghányad a befektetett energiához képest? Hogyan aránylik egymáshoz álom és valóság? A választ önökre bízom. Jómagam csendesen csupán annyit jegyeznék meg: ezek a kirakati megaprojektek bizony egytől egyig megabukták. A kormánynegyed sztornírozása, a Pécs 2010 projekt bizonytalan jövője és Etyekwood lebegtetése nem feledteti az általános kulturális leépülést – éppen ellenkezőleg: felerősíti a pusztulásérzetet. Egyetlen nagyszabású program van még talpon: a reneszánsz év, amiről egyelőre nem derült ki, hogy valóban önálló projekt-e, vagy inkább az amúgy is meglévő rendezvények ügyes csoportosítása.
A kultúra reneszánszát a magam részéről másképpen képzelem. Kiszámíthatóbbnak, méltányosabbnak, sokkal kevésbé részrehajlónak ízlések meg ideológiák szerint. Ez a politikusi gárda feltehetőleg minden puskaporát elsütötte, ezért a vérfrissítés elkerülhetetlen. A reneszánsz év tehát akkor lenne garantáltan sikeres, ha az újjászületés ezen a területen is sürgősen megtörténne. Ha nem így lesz, maradnak a létező pokolfajzatok meg a virtuális terminátorok.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.