Tényeket vegyünk alapul érzelmek helyett

Alig hihető, de kiszivárgott a híre: az Egészségügyi Minisztérium pártfogásába vette és legalizálni szándékozik az otthon szülést. Talán még nem késő, talán még van lehetőség a józan ész, a biztonságos ellátás követelményeire hivatkozni. Talán még megmenthetők azok az anyák és magzatok, akik a szakmai érvelés ellenére kierőszakolt otthon szülés későbbi áldozataivá válhatnak. Talán van még remény arra, hogy politikai szempontok és érvelés nem győzhetik le a teljes szakmai meggyőződésből fakadó szakmai érvelést. A következőkben szeretném ismertetni saját véleményemet arról, miért nem ért egyet a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium és a magyar szülészorvosok, szülésznők túlnyomó többsége az otthon szülés propagálásával és engedélyezésével.
1. Azért, mert a kórházi szüléssel szemben otthon megközelítően sem lehet olyan magas szinten biztosítani a biztonságos szüléshez szükséges személyi feltételeket (egy vagy akár több szülészorvos, ha kell, az osztályvezető főorvos, szülésznő, újszülöttgyógyász, aneszteziológus orvos és aszszisztens jelenlétét); a tárgyi és műszeres feltételeket (a folyamatos műszeres szülésészlelést, szükség esetén a szülés gyors befejezéséhez szükséges eszközöket, műtőasztalt, altatógépet, őrző monitort stb.); a higiénes feltételeket (aszepszis, steril környezet).
2. Azért, mert hiába válogatnánk ki jó előre akár a legszigorúbb szakszerűséggel is a legsimább szülésre esélyes, „otthon szülésre alkalmas” eseteket, a szülészetben mindig előfordulhatnak minden előjel nélkül bekövetkező súlyos, akár életveszélyes szövődmények, amelyek néhány percen belüli császármetszés nélkül a magzat és az anya maradandó egészségkárosodásához, sőt halálához is vezethetnek. Ez olyan szakmai evidencia, amelyről hozzá nem értőkkel nem kívánunk vitatkozni. Ilyen szövődmények a köldökzsinór előesése, a lepény idő előtti leválása, a fenyegető méhrepedés, az előzmények nélküli nagyfokú magzati szívműködésromlás stb.
3. Azért, mert vannak olyan kötelezettségek, olyan teendők, amelyek a szülést követően a kórházban sokkal inkább biztosíthatók, mint otthon. Például a szülés okozta sérülések szakszerű ellátása; a szakszerű újszülöttélesztés, -megfigyelés, -ellátás; a szülés jelentése, az újszülött anyakönyveztetése; az újszülött kötelező szűrővizsgálatainak, védőoltásainak elvégzése; az édesanya gyermekágyi szövődményeinek ellátása stb.
4. Azért, mert az otthon szülés módszertanát, eredményeit és szövődményeit, továbbá összehasonlító vizsgálatok tapasztalatait ez ideig hazai szakmai folyóiratokban nem publikáltak és kongresszusokon sem beszéltek ezekről. Talán csak nem azért, mert titkolni valók az eredményeik? Vagy tudták, hogy a tilosban járnak? Tehették?
5. Természetesen nincs jogom megkérdőjelezni az otthon szülést kérelmező édesanyák legjobb szándékát, emberi szabadságjogait és a szerencsésen lezajlott otthon szülést követően érzett örömét. De alapos a gyanúm, hogy az otthon szülés kezdeményezői az otthon szülésre „rábeszélt (?)” pácienseiket féloldalasan tájékoztatják. Nehéz ugyanis elhinni azt, hogy ha őszintén bemutatnák, feltárnák a valós kockázatokat, veszélyeket, akkor is lennének követőik, lennének szülőnők, párok, akik az otthon szülés vélt előnyeiért cserébe tudatosan vállalnák a pluszkockázatokat. Mert az otthon lehet barátságosabb, meghittebb, sok szempontból kívánatosabb, de egy dolog nem lehet: biztonságosabb, mint a kórházi szülőszoba.
6. És még egy gondolat. Most jött volna el az optimális időpontja a sok vitát kiváltó, sokak kedélyét borzoló otthon szülés legalizálásának? Most, amikor éppen az a gondunk, hogy valamelyest nőtt a csecsemőhalálozás mértéke? Most, amikor a hazai egészségügy válságban van?
7. A szög kezd kibújni a zsákból: lassan kiderül, hogy talán már nem is az otthon szülés elfogadtatása a cél. Már a „szülés háza” is megteszi, az is jobb, mint a kórházi szülés. Vissza tehát a szülőotthonok időszakába (!?). A lényeg – úgy tűnik – az, hogy a „simának tűnő” szülések ne kórházban történjenek. Ez észbontó, de legalábbis elgondolkodtató.
Kedves Otthon Szült Édesanyák, akik otthon szültek és „megúszták” a szülést nagyobb baj nélkül! Ugye nem gondolják azt, ha egyszer sikerült baj nélkül átsuhanniuk gépkocsival a piros fénysorompón, akkor máskor is, másnak is ezt kell tennie? Az lehet, hogy száz hasonló esetből csak egyet gázol el a vonat, de mi ezeket a századik eseteket is szeretnénk megmenteni. Azokra haragszunk, akik az ön bőrére vállalják a kockázatot. Egy dolgot azonban mindenképpen el kell ismernem. Jogosnak tartom a szülés előtt álló nők, párok azon igényét, hogy gyermeküket kellő biztonságérzettel és otthonos körülmények között szülhessék meg. A biztonságot azonban nem a saját lakásuk vagy házuk hálószobája, hanem a jól felszerelt, rendeltetésszerűen működő kórházi szülőszoba garantálja. A biztonságos szülés feltételeit és az otthonos környezetet a kórházi szülőszobán kell megteremteni.
Gondoljuk csak át, mekkora utat jártunk be az őserdőben a fa alatt, a természetben szüléstől elindulva az otthon, bába által segített szüléseken át a már szülészorvos által asszisztált szülőotthoni szülésekig. Aztán kiderült, a szülőotthonokat be kell zárni, mert ahol nincs műtő, ott nem lehet biztonságosan szülést vezetni, szülni (!). Ezért terjedt el, vált általánossá a kórházi szülés. Ezt az utat jártuk be, és jó, hogy mindig előre (és nem viszszafelé) léptünk.
Otthon szülni? – Magyarországon 1940-ben a szülések 70 százaléka még otthon zajlott le. Abban az évben 360 nő vesztette életét szülés közben, a perinatális (magzati + az élet első hét napján történő újszülött-) halálozás 0,5 százalék volt. 2000-ben, amikor a szüléseknek már 99,6 százaléka kórházakban történt, „csupán” öt anyai halálesetről tudunk, a perinatális halálozás pedig 0,1 százalékra csökkent. Igaz, az eredmények látványos javulásában az orvostudomány fejlődésével magyarázható több kedvező körülmény is szerepet játszott. A kórházi szülés általánossá válása azonban mindenképpen a legfontosabb változások közé tartozik.
Őszintén mondom, szeretném a valódi okait tudni annak, hogy mi szükség van újra a régi, otthon szüléssel járó kockázatok vállalására? Nem tájékozatlanságból eredő felelőtlenség ez az otthon szülést választó házaspárok részéről? Nem felelőtlenség, sőt bűn ez az otthon szülést propagáló és abban közreműködő, az egészségügyi törvényt, a szakmai kollégium álláspontját és a hivatalos tankönyvi protokollokat, ajánlásokat ismerő egészségügyi szakemberek részéről? Szabad ezt támogatni, ösztönözni politikusoknak és a médiának? Ki és milyen jogon vitatja el a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium professzorainak és főorvosainak szakértelmét, legjobb szándékát? Kiknek és miért áll érdekében az otthon szülés favorizálása? A szakmai kollégium októberi ülésén megkérdeztem az Egészségügyi Minisztérium jelen lévő képviselőjétől: „Kérem, legyen szíves megmondani, hogy melyek azok az otthon szülés mellett szóló érvek, amelyek többet nyomnak a mérlegen, mint az általunk vázolt kockázatok és a megkövetelt biztonság szempontjai?” A válasz lehangoló volt: „Az emberi szabadságjogok és a választás szabadsága.”
Kedves Olvasók, döntsék el, hogy az önök mérlegén mi nyom többet! Az önök, illetve a feleségük, leányuk, gyermekük, unokájuk biztonsága vagy az emberi szabadságjogok, a választás szabadsága?
A magam részéről visszautasítom, hogy a szakmai kollégium elismert tanszékvezető professzorait, budapesti és megyei kórházak osztályvezető főorvosait – a minisztériumhoz, a Magyar Orvosi Kamarához eljuttatott beadványaikkal és a médiumokban tett nyilatkozataikkal – azok és azok szószólói leckéztessék szakmaiságból és etikai normákból, követelményekből, akik az otthon szülés eddigi ösztönzésével és az abban való együttműködéssel – ki kell mondani – törvénytelenséget követtek el. Igen, törvénytelenséget, ha az alábbiakban sorolt törvényi követelményeknek nem feleltek meg. Mert az 1997. évi CLIV. sz. egészségügyi törvény mindenféle egészségügyi szolgáltatást, így a szülészeti ellátást is megfelelő szakképzettséghez (V. fejezet 110. §/1.), egészségügyi hatósági (ÁNTSZ) engedélyhez kötötte (I. fejezet 3. §/e., f. és h. pontjai), és megkövetelte az egészségügyi szolgáltatást végzőktől a szakma aktuálisan korszerű szabályainak, protokolljainak a betartását is (V. fejezet 119. §/3.). Az 1997. évi törvény vonatkozó passzusai érdemben a legutóbbi módosítás során sem változtak. Nos, akik eddig, az elmúlt években otthon szülést vezettek, ezeket a törvényi szabályokat szegték meg, ha az általuk nyújtott egészségügyi szolgáltatáshoz nem rendelkeztek megfelelő szakképzettséggel, hatóságtól kapott működési engedéllyel, és az általuk végzett szülészeti ellátást nem a szakma széles körben elfogadott szabályai szerint végezték. Eddig mindezt büntetlenül tehették. Én nem kívánom a törvény előtti felelősségre vonásukat. Tettek, amit tettek, számoljanak el ők a lelkiismeretükkel. Ha tévednék, s kiderülne, hogy nem sértették meg az egészségügyi törvény idézett előírásait, akkor ezúton kérek bocsánatot tőlük. De ha megsértették – ami több mint valószínű –, akkor ők tartoznak bocsánatkéréssel mindazoktól, akiknek az életét, egészségét törvényellenesen veszélyeztették.

A szerző főiskolai tanár, osztályvezető és megyei szakfelügyelő főorvos,
a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium tagja