A szerelemnek létezik egy angyali és egy démoni arca. Olykor a mennybe viszi, máskor a romlásba dönti a hősöket, ahogy a Válás Budán című regényben tesz tönkre egy látszólag boldog, polgári értékeket híven őrző családot egy évtizedekig tudat alá rejtett szerelmi háromszög. A Márai-művek másik alapmotívuma az emberiség szellemi, érzelmi minőségének állandó romlása, ami lehetővé teszi, hogy az érzelmek és az értelem állandó párbajában a démoni érzések és a világ romlását megtestesítő antihősök győzedelmeskedjenek. Eltűnjön az aranykor, hogy átadja helyét a vaskornak.
Az Eszter hagyatéka című 1939-es Márai-regény középpontjában, amelyből Sipos József készített filmes kamara- és kameradrámát, egy látszólag eltemetett, ám egész életen át őrzött, mindennek értelmet adó szerelmi dráma áll. A történet jelen idejében Eszter, a korosodó, ám gyönyörű, érett úrinő, akit Nagy-Kálózy Eszter formál meg, egy elbűvölően régimódi Balaton-felvidéki kiskastélyban őrzi méltósággal és költői erővel a stigmát, amely örökös magányra ítélte. Kifinomultan visszafogott, pasztellérzelmekben mégis gazdag életének osztályos társa a hozzá hasonlóan decens, medalionra kívánkozóan vonzó idős nagynéni, Nunu, akit Törőcsik Mari kelt életre Márai szellemében. Az idillien törékeny, mindennapi árnyjáték szereplői Eszter üdítő univerzumában élnek. Csöndes méltósággal szerelmes a csodálatos nőbe Tibor (Eperjes Károly), komoran és elszántan imádja őt a közjegyző, Endre (Szilágyi Tibor).
Mindannyian érzik, hogy szomorkásan, öregesen lírai idilljükbe hamarosan újra berobban Eszter élettragédiájának negatív főszereplője, a kókler Lajos (Cserhalmi György), hogy kiforgassa Esztert utolsó menedékéből. Lehengerlőn szuggesztív, nem eredendően elvetemült figura, ama régi, aranykori világ emberarcú rosszfiúja, amelyben a tiszták, az Eszterek, a Nunuk, a Tiborok, az Endrék őrzik tisztességüket, amelyet a túlélésnél is fontosabbnak tartanak. Ám Lajost, akinek még létezik egy jobbik énje is, aljasságra kényszerítik a vaskor, a pénz világának modern és kíméletlen démonai, az új asszony (Udvaros Dorottya) és a hamis fejlődés kóklerei, a haszonéhes „gyerekek”. Ettől válik Márai története tökéletesen maivá, amely itt és most érvényesebb, mint keletkezésének évében, 1939-ben.
Márai leheletfinom világát, pasztellérzékeny hőseit az utóbbi években immár harmadízben viszi filmvászonra rendező. Az első Márai-film, Iglódi István rendezése (A gyertyák csonkig égnek) korrekt módon végigfényképezett színdarab. Szép film az író életéről, haláláról Szalai Györgyi és Dárday István alkotása, Az emigráns. Sipos József lírai, tévéfilmszerű, csöndes, az irodalmi alapanyaghoz hűséges kamaradrámát teremtett Márai regényéből. Elhisszük Márainak, hogy a szerelem és az emberség a tegnapi, mai törpék világában is erősebb a modernizmus gonosztevőinél.
(Eszter hagyatéka. Rendező: Sipos József. Operatőr: Gózon Francisco. Főszereplők: Nagy-Kálózy Eszter, Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Eperjes Károly, Szilágyi Tibor. Forgalmazza a Best Hollywood. 90 perc.)
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
