A tündérálmok megvalósítója

Éppen egy esztendeje annak, hogy szomorú napra virradt a magyar irodalom és a meseköltészet minden szerelmese. Nevenincs tündér birodalmába távozott Méhes György Kossuth-díjas író, az erdélyi magyar élet egyik legnagyobb jelenkori mesélője, aki a gyerekek és a gyermeki nyitottságukat őrző felnőttek, az olvasók leghűségesebb vigasztalója (volt) a mai (alig tegnapi) cudar világban.

Meghatottan szomorú derűvel idézi meg a személyes találkozásokat az ember, a bajuszpedrősen huncut Méhes György-mosolyt, amelynek kíséretében élőszóban is előadta szeretteinek, barátainak örökbecsű történeteit. Felidéződik bennünk, hogy szinte minden elképzelhető irodalmi műfajban örökérvényűt alkotott.
Pályájának első szakaszán Méhes György barátaival együtt teremtette meg a magasrendű, irodalmi értékű újságírást a Részeken és Erdélyben. Nem is maradt el a megtorlás 1945 után. Nem csüggedt, nem húzódott vissza a magánélet csigaházába a polgári múlt büntetettjeként, pedig megtehette volna. Csodálatos felesége, múzsája idilli hátteret biztosított az egyre népesebb családnak. Méhes György estelente fölidézte hitvese és gyermekei számára csodálatos székelyudvarhelyi öreganyja, Nannyó ősi székely meséit, s újraköltötte, átfogalmazta őket. A megírásukra biztató felesége és a gyermekei előtt születtek meg estéről estére a világirodalom legcsodálatosabb meseregényei, Világhíres Miklós és Nevenincs tündér szerelmének története. Rapsonné várában a diktatúra, a román elnyomás sötét erőiről, s az ellenük szegülő tiszta szívű székely leányok és legények győzelméről mesélt először gyermekeinek, majd olvasóinak.
A hatvanas évek látszólagos-valódi enyhülésének korszaka hozta el Méhes György számára a páratlan színpadi sikereket, művei Nagyváradon, Kolozsváron, Budapesten váltottak ki tapsvihart és a hatalom rosszallását.
Az író pályájának negyedik korszakában, kilencvenegy esztendős korában bekövetkezett haláláig, immár fizikailag meggyöngülvén, gyermekeihez áttelepülvén, Budán is folyamatosan dolgozva alkotta meg, illetve adta ki újra az újkori nagypróza fergeteges alkotásait. Az erdélyi havasok és a derűt, erőt kisugárzó városok, a magyar és a szász kultúra prózahimnuszait írta meg a Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című regényben, a Kolozsvári milliomosokban, a három erdélyi gráciáról szóló trilógiában. Amikor 2002-ben megkapta a Fidesz-kormánytól a jóval korábban kiérdemelt Kossuth-díjat, már az erdélyi magyar élet igazi enciklopédikusaként, a tündérálmok megvalósítójaként, a világ legelbűvölőbb, egyik legnagyobb bölcsességre sarkalló szintézisteremtőjeként ismertük őt. S így emlékezünk rá ma is, halálának első évfordulóján.