A vád kormányzati tanúi

Gyurcsány Ferenc valószínűleg nem is sejtette, milyen fontos kezdeményezést tett, amikor tavaly ősszel előállt tízpontos köztisztasági csomagjával. Csak most látszik igazán, hogy a közélet tisztasága elsőrangú kérdés, habár nem pontosan úgy, ahogyan azt a miniszterelnök annak idején elképzelte. Közben ugyanis felgyorsultak az események, és új megvilágításba helyezték a csomagot. Az SZDSZ tisztújítási csalása és a Zuschlag-ügy nyomozásának közelgő befejezése arra figyelmeztet: hitelesség nélkül nincs kormányzás. Sőt, összeomlik a hazugságra, csalásra épített kártyavár.
Mert mi is volt a miniszterelnök kezdeményezésének indoka? Az, hogy különféle jelentéktelen ötletekkel bagatellizálja a Fidesz és a KDNP célegyenesbe forduló háromigenes népszavazási elképzelését. Gyurcsány úgy gondolta, maga mellé állítja a népet a javaslataival. Mit nekünk tandíj, vizitdíj, kórházi napidíj?! Kit érdekel ez? S ki törődik azzal, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége Horváth Ágnes vezetésével felforgatja, szétdúlja a hazai egészségügyi rendszert? Kórházakat zárat be minden előzetes felmérés nélkül. A szakmai, népegészségügyi tények teljes figyelmen kívül hagyásával, önkényesen szabja meg, hol milyen gyógyító tevékenység történjék. Csak a köztisztaság fontos – vélte a miniszterelnök. Nem számított az sem, hogy a halaszthatatlan műtétek elodázása jóvátehetetlen károkat okoz a betegeknek, a társadalomnak. Következett a Lipótmező: a betegeket részben szélnek eresztették, a milliárdos értékű budai ingatlant kiürítették. Több ezer ember kórlapjai, legszemélyesebb adatai dobozokba csomagolva, raklapokon várják, hogy az arra kijelölt Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetbe (EKI) szállítsák őket. Az EKI azoknak a dokumentumoknak a telephelye – temetője – lesz, amelyeket nem adnak át utódintézményeknek. Az elmúlt év eseményeit a társadalombiztosítás magánosításáról szóló törvény elfogadása zárta le.
A káosz azonban még csak most kezd kibontakozni. A legutóbbi hetekben megszüntették a drogbetegek és az alkoholisták gyógykezelését végző intézményt is. A belátási képességüktől különféle betegségek miatt kisebb-nagyobb mértékben megfosztott emberekre reménytelenség vár. A többiekre nem kevésbé. Éppen ideje volt, hogy a nép, ha csak epizódszerűen két országgyűlési választás között is, állást foglaljon arról: ez így nem mehet tovább. Elég volt az üzleti érdektől és a gátlástalanságtól vezérelt kormánykörök embertelen intézkedéseiből. A népszavazás a kormánypártok különféle praktikái ellenére fordulatot hozhat a hazai belpolitikában. Helyükre teheti a dolgokat, megtisztíthatja a közéletet.
A kormánynak először is abba kell hagynia a független intézmények – a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és az ügyészség – tetemre hívását. A koalíciós pártok maguknak köszönhetik vereségüket. Ők döntöttek úgy, hogy a háziorvosok, a kórházak és az egyetemek költségvetésben rögzített működési összegeinek egy részét elvonják, majd azt a tandíj, vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével magán-hozzájárulásból pótolják. A hozzájárulást azonban nem költségvetési bevételként, a költségvetési törvényben tüntették fel, hanem a felsőoktatási és a társadalombiztosítási jogszabályba iktatták be. Ezután úgy agitáltak: lám, nem a büdzsé, a nagy közös kassza nyeli el a pénzt, hanem az majd közvetlenül hasznosul, mert az orvos és a főiskola gazdálkodik belőle. Úgy vélték, így könnyebben elfogadtathatják azt, hogy valaki kétszer fizet, de egy szolgáltatást kap.
Arról nem a Fidesz és a KDNP, s nem is az Alkotmánybíróság tehet, hogy az alkotmány úgy szól: pénzügyi kérdésekről akkor nem lehet népszavazást tartani, ha az összeg a hatályos költségvetési törvényben szerepel. A Fidesz és a KDNP ráadásul a jövő évtől törölte volna el a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. A referendum nyomán az Országgyűlés április 1-jével szüntette meg a három fizetési kötelezettséget. A törvényt a köztársasági elnök a héten aláírta, egyben figyelmeztetett: amennyiben a törvényhozás önként korábbi időpontot állapít meg, köteles előteremteni a döntéséhez kapcsolódó anyagi fedezetet.
A pénz pótlásával egyidejűleg ismét levonható a tanulság: nem éri meg trükközni. Az Európai Unió 2005-ben, az autópálya építkezés kapcsán már figyelmeztetett erre. Az első Gyurcsány-kormány kénytelen volt elfogadni, hogy az építkezésre fordított összeg mindenképpen része a költségvetésnek, akárhová könyvelik is. Most az Alkotmánybíróság intette meg a kormányzatot. Amennyiben szabályosan járnak el, a háromféle hozzájárulásról nem lehetett volna népszavazást tartani. Így szól az alkotmány megfelelő passzusa, amelyet nem a Fidesz, nem a KDNP, nem is az Alkotmánybíróság fogalmazott meg, hanem – saját kétharmados többségével – 1997-ben a szocialista–szabad demokrata kormánytöbbség iktatott be az alaptörvénybe.
Ideje volna tehát most már abbahagyni az ellenzék és a független intézmények szidalmazását. Annál is inkább, mert normalizálni kell a viszonyokat. Helyre kell állítani a pótolhatatlan országos és helyi egészségügyi intézmények, például az OPNI működését, s vissza kell vonni a társadalombiztosítás privatizációjáról szóló törvényt. Egyidejűleg az SZDSZ-nek és az MSZP-nek rendet kell tennie saját köreiben, mert a közélet tisztasága mégiscsak lényeges kérdés. Eljön ugyanis az igazság pillanata. Újabban maga Kóka János is azt mondja: legyen végre vége a hazugságnak. Gyurcsány Ferenc pedig leszögezi, az a legfontosabb, hogy kiderüljön az igazság. Az SZDSZ-ben teljes tisztújításra van szükség. Ehhez remélhetően segítséget ad az okirat-hamisítás miatt nyomozást folytató rendőrség, s ha szükséges, az ügyészség is. Utóbbi akkor, ha az egymás legyőzésére készülő két ellentábor nem tudná a köz számára is elfogadható módon rendezni az elnökválasztási csalással előidézett törvénysértő helyzetet. Ha a Kóka–Fodor meccs inkorrekt módon zajlana, az ügyészségnek pert kellene indítania azért, hogy a bíróság hívja össze a liberális párt küldöttgyűlését. Ott aztán kiderülhetne, vannak-e egyáltalán szabályszerűen regisztrált, tényleges tagjai ennek a magát oly nagyra tartó, mindenkit kioktató, fölényes és dölyfös törpepártnak. Végtére is nem mindegy, hogy az MSZP-s többséggel a háta mögött az egészségügyben, a közlekedésben, a privatizációban kik folytatják a jelenlegi kalandorpolitikát.
Az MSZP miniszterelnökétől a többi között azt várjuk, garantálja a közérdekű adatok megismerését, hozza nyilvánosságra a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen tavaly október 26-án, az éj leple alatt titokban tett tanúvallomását. Közölje a kormányzati portálon Szilvásy György titokminiszter és Arató Gergely, valamint Ujhelyi István államtitkárok vallomását is. Az igaz, hogy – miként erre a szóvivői iroda hivatkozik – a bíróságon a vallomások megismerhetők lesznek, hiszen a tárgyaláson felvonulnak majd a szocialista közszereplők, a vád tanúi. Ám ez nem menti fel a kormányt a tájékoztatási kötelezettsége alól. Tudnunk kell, hogy Zuschlag János és az ifjú szocialisták népes csapata a hajdani ifjúsági tárca segítségével miként tudta szervezett formában, álegyesületek és alapítványok nevében megszerezni a több tíz milliós összeget.
Gyurcsány Ferenc álláspontja változatlan az ügyben – tudatta nemrégiben lapunkkal a Kormányszóvivői Iroda. A közlés szerint az a legfontosabb, hogy kiderüljön az igazság. A törvények mindenkire vonatkoznak, ahogy a tetteiért is mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Ebben egyetértünk Gyurcsány Ferenccel.