Alkotmánysértő titoktervek

Gyámság, gondnokság alá helyezte az országot néhány héttel ezelőtt a kormányzat. Pontosabban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Szilvásy György titokminiszter és Draskovics Tibor, az igazságügyi tárca vezetője. A gyámság és a gondnokság sajátságos jogintézmény. Akkor rendelhető el, ha valaki a gyermekkora vagy a szellemi, egészségi állapota miatt nem képes ügyeinek önálló vitelére.
Hiányzik a belátási képessége. Az ország nem szenved ilyen hibákban. Beszámítási képessége nem eshet kifogás alá. Választópolgárai kiskorúaknak sem nevezhetők. A kormány mégis úgy döntött, hogy nemzetbiztonsági védelem, vagyis politikai gyámság alá helyezi a polgárok 2006 őszén megválasztott önigazgatási testületeit: a nagyobb önkormányzatokat és a területfejlesztési tanácsokat. Szilvásy György ezt azzal indokolta: meg kell akadályozni, hogy az országba áramló uniós forrásokat a céltól eltérően használják fel, emellett szerinte nőtt a terrorveszély is. Az osztályharc éleződik, a nemzetközi helyzet fokozódik. A belső ellenség ráadásul annyira elszemtelenedett, hogy csöppet sem lehet benne megbízni. A titkosszolgálatok majd gondoskodnak róla, hogy jó irányba menjenek az ügyek, a kormány akarata érvényesüljön.
Az ellenzék a kormány végóráiról beszél. Azt hangsúlyozza, hogy a kabinet a legsötétebb diktatúrákra jellemző módszereket alkalmaz. Megfigyelteti, s ha kell, lehallgattatja a politikai elitet. Mindez azt szolgálja, hogy a várhatóan kisebbségbe szoruló szocialisták információkat gyűjtsenek, s ezeket a zsarolás eszközéül használva önállóan, egymagukban is kormányon maradhassanak. Hozzáteszik: a nemzetbiztonsági védelmet elrendelő kormányhatározat formai hibákban szenved. Azt a miniszterelnök nem írta alá, hivatala nem pecsételte le. Mindezen hiányosságok miatt a kormánydöntés érvénytelen.
Valóban érdekes olvasmány ez a márciusban kelt kormányhatározat. A korábbi hasonló határozatokkal együtt – az 1995. évi nemzetbiztonsági törvényre hivatkozva – azt sorolja fel, milyen szervek és létesítmények tartoznak a titkosszolgálatok védelme alá. A törvény értelmében a védelem a különleges fontosságú állami szervekre és a többségi állami tulajdonú vállalatokra terjed ki. A törvény értelmező rendelkezése meghatározza az állami szerv fogalmát is. Ilyen szervnek minősül a minisztérium, a központi államigazgatási szerv, az ügyészség, a Magyar Honvédség és az öszszes rendvédelmi hatóság.
A szocialisták és a szabad demokraták kétharmados többségével 1995-ben megszavazott nemzetbiztonsági törvény tehát maga is egyértelművé teszi, hogy a kabinet csak a végrehajtó hatalom részeként működő szervezeteket, intézményeket és az állami vállalatokat helyezheti a titkosszolgálatok oltalma alá. A szervezetek részletes, konkrét felsorolása, megjelölése a kormány döntésétől függően változhat ugyan, ám nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalomtól független testületekre, intézményekre nemzetbiztonsági érdekből sem terjedhet ki a kormány által irányított titkosszolgálatok tevékenysége. Kormányhatározatba foglalt utasítás révén semmiképp sem. A kormányhatározat ugyanis nem jogszabály, hanem csupán belső utasítás, instrukció.
Határozattal a kormány csak a neki alárendelt igazgatási apparátust, a minisztériumokat, a központi közigazgatás fórumait, a honvédséget, a rendvédelmi szervezeteket és persze a titkosszolgálatokat irányíthatja. Ahhoz, hogy a titkosszolgálatok hatóköre szervezeti szempontból a többi hatalmi ágra, például a bíróságra és az önkormányzatokra is kiterjedjen, minimum törvény szükségeltetne. Méghozzá kétharmados többséggel elfogadott törvény.
Egyértelművé teszi mindezt az Alkotmánybíróságnak a Mécs-bizottság ügyében hozott határozata. Az Országgyűlés a D–209-es ügynökbotrány kirobbanása után Mécs Imre vezetésével vizsgálóbizottságot hozott létre a volt kormánytagok múlt rendszerhez kötődő tevékenységének, ügynökmúltjának feltárására. Az akkor szabad demokrata honatya szocialista kollégáival együtt hónapokig turkált a titkosszolgálatok irataiban, terhelő adatok után kutatva. A rendszerváltozást követően pozícióba került néhány kormánytag leleplezése megtörtént ugyan, ám hiába. A törvényhozás nem sok dicsőséget szerzett magának. Az AB 2003-as döntése szerint országgyűlési határozat nem dönthetett volna a T. Ház szervezetéhez nem tartozó, kívülálló személyek múltjának vizsgálatáról. A határozat ugyanis nem jogszabály, a parlamenti vizsgálóbizottság nem foglalkozhatott volna egy másik hatalmi ág, a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány tagjainak, sőt korábbi tagjainak magatartásával. A Mécs-bizottságot létrehozó határozatot így visszaható hatállyal, keletkezésének napjától megsemmisítették. Előírták, hogy a vizsgálóbizottságokról törvényt kell alkotni, kétharmados többséggel. Ez máig sem történt meg.
Formai, műfaji okokból a kormány márciusi titokhatározatára is a megsemmisítés vár, ha azt valaki megkérdőjelezi az Alkotmánybíróságon. Semmis azonban Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György és Draskovics Tibor együttműködése tartalmi okból is. A jogszabálynak nem minősülő határozat (belső utasítás) ugyanis ügynökhálót fonna a megyei és a megyei jogú, valamint a kerületi önkormányzatok és a közigazgatási hivatalok köré. Ez pedig politikai ellenőrzés lenne. A Szilvásy György által irányított polgári nemzetbiztonsági szolgálatok Draskovics Tibor engedélyével megfigyelhetnék, dokumentálhatnák a helyhatóságok mindennapi működését. Sőt, az engedélyhez nem kötött ügynöktevékenység is súlyos sérelemmel járhatna. A hivatali épületeket, járműveket, dolgozókat, a testületi tagokat megfigyelhetnék. Hozzájuk titkosszolgálati alkalmazottakat helyezhetnének ki alibimunkakörökbe. A Fidesz irányítása alatt álló helyhatóságok minden bizonnyal a keblükre ölelnék a szimatolás céljából hozzájuk kiküldött Szilvásy-ügynököket. A KGB ideiglenesen néhány évtizedig itt állomásozó megbízottai után most feltűnnének az újsütetű szocialista titkosszolgák.
Addig is, amíg eldől, hatályban marad-e a határozat, ajánlatos, hogy az érintettek megtegyék a szükséges ellenlépéseket. Telefonbeszélgetéseik kezdetén nem árt, ha üdvözlik az alezredes elvtársat is, aki esetleg hallgatóként-lehallgatóként szintén a vonalban van. Aktuálissá válhat a rendszeres és alapos nagytakarítás is, tekintettel a poloskák várható elszaporodására. Nem árt az elővigyázatosság egyes munkatársakkal szemben sem, mert nem tudható, hogy a tegnapi kolléga ma nem spicliként dolgozik-e.
Érintené az ügynökök működése természetesen az MSZP-s önkormányzatokat, s a többnyire kormányzati megbízottakból álló területfejlesztési tanácsokat is. A Gyurcsány-kabinet a jelek szerint a saját párthíveit is igyekszik szemmel tartani. A kormányfő már senkiben sem bízik. Az önkormányzati választás, majd a háromigenes népszavazás elbizonytalanította. Az elmúlt évek állítólagos terrorfenyegetettsége után, most újakra hivatkozik, így egészítve ki a Kossuth téri kordonok felállításáról szóló döntéseket. A koalíció széthullóban van, ráadásul az MSZP elnöksége nem volt hajlandó összehívni a rendkívüli kongresszust. Ez – Gyurcsány reményei szerint – megerősíthette volna őt pártelnöki, miniszterelnöki funkciójában.
A nemzetbiztonság, a titkosszolgálat az ország szuverenitását, alkotmányos rendjét hivatott védelmezni. Nem pedig a politikai megsemmisülés határán álló miniszterelnök érdekeit.