Délután érkezünk a Tisza-tó melletti, 1300 lelkes faluba. Parkolásra az omladozó Borbély-kúria és a lepukkant ABC épülete közötti kerékagypróbáló földterület kínálkozik. Ezen a „téren” találjuk Szomor Csaba bábeli zűrzavartól szenvedő irodáját, ahol néhány tucat ember készül a szaftos áprilisi tréfára.
– A 2006-os választások előtt távoztam a testületből, mert meguntam a szélmalomharcot a polgármesterrel. Akárhogyan is próbálkoztam, nem sikerült elérnem, hogy betekintést nyerjek a falu vagyonát, fejlesztését érintő döntések előkészítésébe, így aztán feladtam. Mindig nehezményeztem, hogy jóval többet költöttünk, mint amenynyire fedezetünk van, az viszont végképp abszurdum volt számomra, hogy 40 millió forintos kamatmentes hitel birtokában felvállaltattuk a sportcsarnoképítést egy vállalkozóval, majd rövid idő alatt kiderült, hogy az építkezés ennél jóval többe – állítólag nyolcvanmillióba – került. A felelőtlen gazdálkodásból logikusan következett a tavaly novemberi állapot, amikor a bank inkasszált, s ami miatt az önkormányzati alkalmazottak hónapokig nem kapták meg a fizetésüket. Történt mindez a gyurcsányi eszme csodálata jegyében – mondja a bolondok napi felvonulás szervezője, majd magamra hagy, és a lassan gyülekező hasonlóan gondolkodókkal együtt folytatja a készülődést. Hangszórót tesz az öreg Mercedes tetejére, az éppen akkor előkerülő lányok kezébe nyomja a „Ma szeretünk, Feri!” feliratú transzparenst, a lejátszóba csúsztatja a Best of Communism örökbecsű indulóit tartalmazó CD-t, majd ki is próbálja.
Az előkészületeket hátrahagyva megkeresem a polgármestert. Herédy Dezsőre Marika kocsmájában lelek rá Tiszaszőlősön, egy pohár sör társaságában. Az egyébként Tardon házi orvosként működő doktor joviális mosollyal fogad, majd azt mondja, tőlem hall először a rendőrségnek is bejelentett és engedélyezett április elsejei „ultrabalos” bolondok napi tüntetésről.
– Volt itt már tüntetés ellenem meg a miniszterelnök ellen, ami úgy zajlott, hogy egyetlen férfi követelte az élettársa fizetését. Akkor is megjegyeztem, hogy a kormányfő ellen tüntetni illetlen dolog, ráadásul helytelen is, mert Gyurcsány Ferenc igen jó politikus, és jót akar. A baj csak az, hogy mindenki bele akar szólni a dolgába, így nem tudja megvalósítani az elképzeléseit – summázza véleményét, nem titkolva: Tiszaderzs csődbemenetelének kulcsát is abban látja, hogy a polgármester jó gondolatait a testület rendre megvétózza, s így nem jutnak ötről a hatra. A sebészdinasztiából származó, matrózi és bárzongorista múlttal is büszkélkedő faluvezető egyébként nem nagyon aggódik Tiszaderzs pénzügyi ellehetetlenülésén. Úgy véli, rövidesen lesz olyan befektető, aki pénzt tesz a Tisza-part felvirágoztatásba, s akkor majd 20-30 millió forint többletforrással gazdagodva könnyedén egyensúlyba hozzák a jelenleg csődgondnok által felügyelt költségvetést is. Optimizmusa némiképp kincstárinak tetszik, ugyanis a helyi vízüggyel hosszas pereskedés után csak addig jutott a falu, hogy három évre megkapták hasznosításra a kétségkívül természeti értékekkel rendelkező partszakaszt. Három év pedig nem túl kecsegtető perspektíva egy magára valamit is adó befektetőnek.
A polgármester derűlátásán merengve térek vissza a tüntetőkhöz, akik éppen az általuk csak arénának hívott tornacsarnokhoz indulnak. Szól az „Úgy indulunk, mint zúgó vihar” kezdetű induló, a hangosbeszélőből ilyen jelszavakat hallani: „Éljen Gyurcsány! Fizessünk még több adót! Árusítsák ki a teljes nemzeti vagyont most! Nincstelenséget minden magyarnak! Fizetéscsökkentést! Vonják össze az APEH-et a rendőrséggel! Zárják be az óvodákat és a pedagógusokat is! Vizitdíjat mindenkinek!” Az arénához érkezve Vásári László mint a Jász-Nagykun Béla Szociális Brigád feje intéz buzdító beszédet a 30 fős csoportosuláshoz, szellemes fordulatokkal figurázva ki a média többségének kormánypárti elfogultságát, a kisiskolák ellehetetlenítését, a szemérmetlen harácsolást, a vizitdíj eltörlését ostobaságnak feltüntető próbálkozásokat, a jobboldali újságíróktól tartó miniszterek gyávaságát, a nemzeti vagyon gyorsított kiárusítását. Később, a rendezvény csúcspontjaként „Gyurcsány Ferenc” is az emelvényre lép, és üdvrivalgás közepette biztatja híveit a politikából való távozásra, majd esernyőktől védve tojászáporban menekül.
Epilógusként Nagy Levente kunhegyesi fogorvos mond néhány bocsánatkérő szót azért, mert eddig nem szedett vizitdíjat, s megígéri, ezentúl szedni fog. Végül egy táblát mutat magasra Richter Dezső, amin ez áll: „Hiszek Magyarország feltámadásában.” Aztán a „tömeg” szétszéled, a szervezők megbeszélik, hogy eddig sem változott semmi a faluban attól, hogy szóvá tették a visszásságokat, és valószínűleg most sem fog, de akkor sem szabad feladni. Végül mindenki hazamegy, azzal a megnyugvással, hogy legalább megmondták a véleményüket.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
