Gyászol a Magyar Nemzet

Tegnap egy motoros balesetben elhunyt Bozsoky Tamás, a Magyar Nemzet vezető tördelőszerkesztője. Tamás egy, a Hungaroringen szervezett motoros bemutatón vett részt, majd a versenypályáról a Mogyoródra vezető szervizúton eddig tisztázatlan okból elvesztette uralmát a jármű felett. Tamást a kiérkező mentők még újraélesztették, és helikopterrel a Központi Honvéd Kórház sürgősségi osztályára szállították. Kollégánk azonban olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy a kórházban már nem tudtak rajta segíteni. A baleset körülményeit a gödöllői rendőrkapitányság vizsgálja. Bozsoky Tamást a Magyar Nemzet saját halottjának tekinti.

Habzsolta, élvezte, szerette az életet; alighanem a halál, az elmúlás volt a legutolsó dolog, ami eszébe jutott az embernek róla. Azt hiszem, a tragédia nem fokozható fogalom, mégis egy életerős, vidám, a jövőjét tervező 36 éves fiatalember váratlan halálában mindannyian a sors különösen kegyetlen játékát látjuk.
Tamás igazi angyalföldi vagány, kalandvágyó srác volt. Mit sem érő keserű bölcsességgel teszem már hozzá: túlságosan is vakmerő. A neki adatott fájdalmasan rövid időt nem töltötte tétlenül: volt például motoros futár, könyvárus, magas szinten űzte a küzdősportokat. Jó pár éve a szerkesztőségben ismertem meg mint a munkáját értő és szerető, ötleteivel a kollégáit bombázó tördelőt. Ha valami nem tetszett neki, azt azonnal megtudtuk.
Szerdán együtt dolgoztunk a másnapi számon, estefelé lelkesen mesélte, hogy csütörtökön, munka előtt a Hungaroringen motorozik majd. Mert a motorozás is a szenvedélye volt, nem ismertem nála nagyobb Talmácsi-rajongót. Egyszerűen nem tudom a Magyar Nemzet szerkesztőségét elképzelni nélküle. Megszokott fordulat, de igaz: nem csak munkatárs, barát is volt. Kollégái osztoznak a család, szerettei gyászában.
A híradás szerint kacskaringós úton érte a halál. Az életben az egyenes utakat szerette.
Isten Veled, Tamás!
(Sz. Sz.)