Nehéz elhinni, hiszen amikor az ember találkozik vele az írószövetségben vagy a Magyar Művészeti Akadémia gyűlésein, mindig tele energiával, lelkesen mesél készülő színházi tanulmányáról, vagy drámaterveiről, amelyeket rendre meg is valósít. Nyolcvanöt évesen írta meg az Elnémulás című drámáját a friulit népről. A Nagyváradon született író e Trieszt és Velence közelében élő, fogyatkozó, kis népközösség drámájával arra a veszélyre is fölhívja a világ figyelmét, amely az anyaország határain kívül rekedt magyarságra leselkedik az 1920-as csonkolás óta.
Hubay Miklós, az elegáns világpolgár, aki 1947-től 1988-ig volt a firenzei egyetem tanára, miközben hazájában a kommunista hatalom ’47-ben, majd ’56 után is félreállította, soha nem felejtette el, honnan jött. A magyarság és az európaiság, a keresztény humanizmus volt mindig is eddigi életművének vezérszólama, írjon akár drámát, elbeszélést, tanulmányt, de ebben a szellemben szólalt meg egyetemi katedrán, itthon és idegenben, illetve firenzei második hazájában. Ezért a mai hatalom sem köszönti őt méltó módon kivételes tehetségéhez.
Ha egyetlen szókapcsolattal akarnánk jellemezni őt, akkor azt kell róla mondanunk: ő a par excellence kortárs drámaköltőnk, hiszen rajta kívül nincs a hazai literatúrának olyan képviselője, aki életművének oroszlánrészét a drámairodalomban alkotta meg. Rajta kívül minden igazán nagy formátumú drámaíró „másodállásban”, a próza és a líra mellett áldoz Thalia oltáránál. Hubay Miklós darabjai ízig-vérig színpadra termett alkotások, amit számos kiváló művének sikeres előadása is bizonyít. Ugyanakkor azt sem véletlenül mondjuk, hogy Hubay Miklós drámaköltő, hiszen a műveinek határtalan nyelvi gazdagsága, ihletett ereje vérbeli lírikusról árulkodik, aki a színpadi művek közegében találta meg robusztus erejének megnyilvánulási eszközeit. Mi más, mint költői alkotás ama csodálatos filmben is megörökített költői szomorújátéka, az Egy szerelem három éjszakája, amelyben a szerelem és a költészet minden mást túlélő erejének és a mártírhalált halt Radnóti Miklósnak állít emléket. A második világháború forgatagában játszódó mű az erkölcsi erő himnusza, olyan erőteljes alkotás, amely akkor is halhatatlanná tenné alkotóját, ha mást nem tett volna le az asztalra. Hubay létrehozott egy olyan grandiózus életművet, amelynek fő vezérgondolata a fanatizmus és az emberellenes diktatúra tagadása, s szinte minden egyes opusa reprezentatív. Szóljon akár műve a második világháborúról, mint a C’est la guerre, ahol a hűség és az árulás természetrajzát tanulmányozhatjuk. Vagy a Zsenik iskolája, amely a kommunista diktatúra iszonyatát tárja elénk egy feszes, már-már az abszurditás határát súroló intellektuális színmű keretei között. A véres és őrült diktátor modelljeként zsarnokot állítja a Néró játszik középpontjába, amelyben arra figyelmeztet bennünket: ahogy a szerelem, az erkölcs és a hazaszeretet is örök, a sátáni gonoszság is elpusztíthatatlannak látszik. Abban a pillanatban, ahogy halottnak hinnénk, a gonosz hatalma új és új testköntöst ölt magára.
Ám mégis, a morál és szerelem mindenható ereje minden korban, minden körülményben segítheti az embert a túlélésben. Éljünk akár a fasizmus, a kommunizmus, akár a romantika, a klasszicizmus korában, az ember legelidegeníthetetlenebb értékei átsegítenek a buktatókon, ahogy az öregedő nagy misztikus Berlioz és egykori szerelme is képesek arra, hogy egy pillanatra legyőzzék a látszólag mindent elpusztítani képes idő hatalmát, mint az Ők tudják, mi a szerelem című dráma főhősei. S erre az idősátánt megcsúfoló határtalan alkotó- és életerőre nincs szebb példa, mint Hubay Miklós életműve és alkotóereje, amely kilencvenévesen is új művek teremtésére sarkallja.
origo.hu
Megérkezett a konvoj az ország karácsonyfájáért – videó
