Szentek adnak ihletet

Soroksáron, a Galéria ’13-ban Madarassy István ötvös- és szobrászművész tárlatát nyitotta meg a napokban Hámori József egyetemi tanár, aki többek között Jean Cocteau költészetéhez, Pilinszky János műveinek spirituális kisugárzásához hasonlította az idén hatvanesztendős ötvös-szobrászművész munkáit. A kiállítás után Madarassy Istvánnal beszélgettünk

Kiállításain szentek, ó- és újszövetségi motívumok élnek együtt. Honnan fakad műveinek szakrális indíttatása?
– A hit a neveltetésemből adódik, ma is hetente látogatom a gazdagréti Szent Angyalok templomában Lipp László atya miséit. Az ihletettség innen is ered. A konkrét vezérmotívumot nekem talán az ötvösök, aranyművesek védője, a tárlaton is látható Szent Eligius adta, ő a mesterségemhez legközelebb álló szakrális személyiség. Megmintáztam a festők védőszentjét, Szent Lukácsot, ez az alkotás is látható Soroksáron. Követték őket a többiek, talán legnevezetesebb Szent István király szobra, amely 2000-ben II. János Pál pápához került a Vatikánba, Mádl Ferenc köztársasági elnök első vizitjekor. Természetszerűen következett felesége, Gizella is. Vannak munkáim, amelyeket megrendelésre, templomok számára készítettem, így került Cserkeszőlőre, a Szent Benedekről elnevezett templomba a névadó szobra. Szent András alakját egy barátom rendelésére készítettem. Neki van három fia, Krisztián, András és Stefán. Mindhárom fiúnak készítettem egy szobrot, Szent Andrást tőlük kértem kölcsön, hogy e tárlaton szerepelhessen. A Biblia és a szentek ihletettséget és terveket fakasztó eltökéltséget adtak és adnak a jövőben is az elkövetkező munkákra. Azt tervezem, hogy minden magyar szentről szobrot készítek.
– Bibliai, ószövetségi motívumot dolgoz föl a tárlat középpontjában álló alkotás is…
– A Noé bárkája egy szakrális tematikájú biennáléra készült, ami évek óta működik Kecskeméten. Ennek háromszor voltam meghívott kiállítója. A pályázati kiírás úgy szólt, hogy a genezis könyveiből, történéseiből válasszunk ki egyet. Én Noéra gondoltam, azt a pillanatot rögzítettem, amikor az emberiséget sújtó özönvíz után Noé egy kövön áll a szivárvány alatt, amikor a galamb visszatér a hírrel, hogy a bárka készítője immár biztonsággal partra vonulhat.
– Ön rajzaiban is, szobraiban is ráhangolódik más művészetek motívum- és titokrendszerére is. Milyen hatással vannak önre más művészeti ágak?
– Soroksárra dél-franciaországi és velencei grafikáim sorozatát hoztam magammal. A költészet is a világ vigasztaló csodája, megérintettek író barátaim, Gyurkovics Tibor, Czigány György és mások opusai. A művek esszenciális élménye nyomán készült el a Költő szobra. Nagyon szeretem a zenét is, amikor tervezek vagy rajzolok, klasszikus muzsika szól. No akkor nem, amikor kalapálok, mert a munkám „kemény része” nem tűr zenei aláfestést, hiszen agyonnyomnám az akkordokat. A muzsika általában is inspiratív eszköz számomra, igyekszem színben, harmóniában, hangnemben is visszaadni a megörökítendő zenészt vagy a művét. Példaként mutatnám az Hommage a Liszt Ferenc című kompozíciót. Van egy sorozatom, amelyben fejeket és kezeket formáztam meg, ezek egyike Liszt Ferenc fali szoborképe, amely tiszteleg a nagy művész előtt, akit Magyarország adott a világnak. A virtuozitást akartam a keresztbe tett kézzel kifejezni, a kép kompozíciójához eredeti zongorabillentyűket használtam.
– Milyen tervei vannak?
– Ez a kiállítás március 31-ig tart nyitva. A nyár közepére, július 16-ra, a hatvanadik születésnapomra készülök egy összegzésre törekvő jubileumi kiállításra. Ettől függetlenül is folyamatosan dolgozom. Istennek hála, Magyarország bővelkedik megmintázni való szentekben.