Terepjárós bankár süvít az éjszakában

Porban aranyrögök címmel adta ki a Gyöngyharmat Kiadó Zentai László válogatott és új verseit. A cím találó, a költemények egy jó értelemben makacs, elszánt, konok ember portréját rajzolják ki, aki nem mond le arról, hogy megtalálja mai,  elkoszlott világunkban a krisztusi tisztaságot.

Nem könnyű a mai zűrzavarban, a kocsmákhoz vezető kietlen utak porában akár ezüst- vagy rézdarabkákat is lelni. Zentai életútja nem éppen aranyrögökkel kikövezve vezetett a hűséges szülővárosból, Sopronból, a tradicionális kultúra egyik hazai bölcsőjétől az országos megméretésig. Első műveinek megjelenését Sopronban Sarkady Sándor szerkesztői bátorsága tette lehetővé. Zentait vállaltan nemzeti, jobbközép elkötelezettsége, a nemzet és a napi politika, az erkölcs és a hit kérdései iránti különleges érzékenység rokonítja a Kilencek költőcsoporttal. Különleges metaforateremtő erejét, nem mindennapi tehetségét a csoport tagjai, köztük elsősorban Rózsa Endre fedezte föl 1989-ben megjelent, kissé kései pályakezdő kötetéről, a Kökényhúsú ég alatt című könyvről írta le, hogy az eredeti szópárosítások kivételes ereje Zentait már jóval korábban kötetéretté tette. Zentai a rendszerváltozás után aktív közéleti tevékenység, közgazdasági, politológiai kötetek megjelentetése közben formálta, gyarapította a számára legfontosabb versírást. Hogy mennyire újszerűen képes megnyilatkozni látszólag hagyományos témákban, bizonyítja többek között az idézőjelesen értelmezhető Nagyvárosi idill című költemény, amelyben „Terepjárós bankár süvít / az éjszakában, / holtra fuvarozza / cicoma Irmát a lópatájú / automata szerelmük / ott leng a külváros fölött / ők az igazi tivornya ördögök.” A költemény egészében ott lapul az idegenkedés a várostól, de annak tudata is, hogy a megalopolisz szinte megkerülhetetlen az alkotó ember számára. És nincs értelme olyasfajta falusi idillt visszaálmodni, amely már a valódi gyermekkorunkban sem úgy létezett, ahogy nosztalgiánkban őrizzük. Zentai a gyermekgyilkos falusi asszony balladájának vérfagyasztó megjelenítésével – a kútba fojtott gyermek látószögéből – (Fiatal anya balladája) ékesen bizonyítja, hogy a horror a hatvanas évek végén sem volt városfüggő, a zárt közösségek erkölcsmegtartó ereje már akkor is a múlté volt.
A friss munkákat tartalmazó Szívbéli újabb versek ciklust a mai kilátástalanság megidézése jellemzi. A harag és a szégyen szólama örökíti meg 2006. október 23-ájának iszonyatát: „Most 2006. október 23-a éjjelén / izzadt tenyeremben árva zászló. / Mindketten nyárfalevél zizzenésű / könnygázos félelemben / didergünk egy agyonvert demokráciában.” A Jézus, segíts, Jézus, segíts! című költemény pedig a 2006-os választást követő bénult pillanatot idézi meg, amikor a tehetetlen ember számára nem marad más pozitív alternatíva, mint az imádság. „A népnek, az istenadtának meg csak Barabás kellett, / A gyilkosok mestere, a naplopó, az együgyű. Az anti-Messiás.” A sokoldalú, prózaverseket is tartalmazó kötet gondolati ívét aligha zárhatnánk méltóbban a költő finálénak szánt esszéjének zárómondatával: „A vers félszárnyú madár közönség nélkül” – mondta a XX. század második felének egyik legnagyobb költője, Nagy László. Szeretném megszerezni verseim másik félszárnyát. Ezért adom közre őket.”
(Zentai László: Porban aranyrögök. Válogatott és új versek, Gyöngyharmat Kiadó, 195 oldal, 2400 forint.)