Akár fölemelő örömöt is érezhetnék a régóta tervezett kötet megjelenése miatt, ha nem szomorítana el Nagy Gáspár költő barátjaként az élet és főként a halál igazságtalansága – köszöntötte a bemutatóra érkezett rokonokat, írótársakat, a költő tisztelőit Oláh János író, a kötetet sajtó alá rendező Magyar Napló Könyvek főszerkesztője. A könyvben található Nagy Gáspár–Szakolczay Lajos interjúbeszélgetésekből, Szakolczay Lajos érzékeny és értő tanulmányából, a versekből és szépprózákból, a fényképekből és a hanghordozóból mozaikszerű teljességgel tárul elénk egy kiemelkedő költő és egy tiszta ember portréja. Oláh János elmondta, hogy Nagy Gáspárt fiatal, kezdő, de már akkor érett költőként Rózsa Endre, a Kilencek költőcsoport azóta elhunyt tagja hozta el közéjük egy szombathelyi találkozón. A különleges képekben, bibliai hevületű gondolatkörben mozgó költő haláláig megmaradt hiteles, nagyszerű embernek és írónak minden minőségében. Először a Móra könyvkiadó, majd a Magyar Katolikus Rádió tehetséghalász, értékérzékeny szerkesztőjeként, családapaként, a rendszerváltoztató csöndes forradalom emblematikus alakjaként. Magáról a könyvről és a CD-ről az írótárstól, a baráttól, Szakolczay Lajos irodalomtörténésztől hallottunk előadást. Nem is palástolta meghatottságát, amikor megidézte azt a közös művet, amelynek létrehozásában társszerzője volt a jelenlévők nagy része. Nagy Gáspár ötvenedik születésnapjára Szakolczay Lajos egy személyes antológiát komponált versekből, prózákból, rajzokból, festményekből, amelyeket a költő barátai ajánlottak föl, vagy készítettek az ünnepi alkalomra. Nagy Gáspár a Magyar Írószövetségben vette át az ajándékot, s megkérdezte: miért nem vártál ezzel a hatvanadik születésnapomig? – Mert te már most megérdemled – hangzott Szakolczay Lajos válasza. Nem hitte volna, hogy barátja már nem ezen a földön éri meg – majd jövőre – a hatvanadik születésnapját. Mint ahogy azt sem gondolta volna senki, hogy Szakolczay Lajos Nagy Gáspár-interjúja könyv alakban csak posztumusz könyvként lát napvilágot.
A jeles irodalomtörténész arra törekedett, hogy a könyvből kikristályosodjon: Nagy Gáspár életművének és életútjának fundamentuma a tiszta erkölcsiség, a keresztény hit és a feltétel nélküli hazaszeretet. És arra is föl akarja hívni a figyelmet: Nagy Gáspár prózaíróként sem mindennapi tehetség volt.
Életműve ékesen bizonyítja, mennyire értelmetlen a morálcentrikus keresztény nemzeti elkötelezettség és a modernizmus szembeállítása. Klasszikussá vált Öröknyár: elmúltam 9 éves című költeménye az elkötelezettség és a bravúros formai, tipográfiai megoldások együttélésének megvalósulása. Ezért a versért vonták meg Nagy Gáspártól 1984-ben az írószövetség titkári megbízatást, mert benne követelte a 301-es parcellában nyugvó halottak eltemetését. „egyszer majd el kell temetNI/és nekünk nem szabad feledNI/a gyilkosokat néven nevezNI/”. Szakolczay Lajos bevallotta, akkor „kapott össze” kicsit Nagy Gáspárral, amikor a költő bevallotta, hogy a besúgóiért is imádkozni szokott. Akkor azt felelete neki: amíg nem sikerült néven nevezni, nemcsak a gyilkosokat, hanem a besúgókat sem, akiknek jelentős része erkölcsileg és anyagilag megbecsült pozíciót élvez, talán korai a megbocsátás. Most már érti, Nagy Gáspár költészetének sarkalatos erénye, hogy együtt él a megbocsátó krisztusi humanizmus és a fájdalom, mert még mindig temetetlen holtakkal van tele az ország.
Kibiztosított beszéd. Nagy Gáspár (1949–2007) költő, író a népi-nemzeti, keresztény irodalom kiemelkedő képviselője. Tehetségét Nagy László, Kormos István, Rózsa Endre fedezte föl. Kötetei: Koronatűz (1975), Kibiztosított beszéd (1987), Ameddig temetetlen holtak lesznek (Szakolczay Lajossal közös, posztumusz, 2008) a magyar irodalom jelentős eseményének számítanak. Volt a Móra kiadó, a Hitel szerkesztője, haláláig a Magyar katolikus Rádió Irodalmi Osztályának vezetője. Díjak: József Attila-díj (1986), Ratkó József-díj (1994), Balassi emlékkard (1999), Kossuth-díj (2000).
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
