Hazánkban évente körülbelül 220 ezer rágcsálót és több mint kétezer kutyát és macskát vetnek alá kísérleteknek, világszerte százmillióra teszik a laboratóriumi állatok számát. Az Európai Unióban 1986-ban született meg a kísérleti és egyéb tudományos célra használt gerinces állatok védelméről szóló kerettörvény. Eszerint megfelelő higiéniai körülmények között kell tartani őket, elegendő vizet, élelmet, gondoskodást kell kapniuk, és mihamarabb meg kell szüntetni a szenvedésüket.
Ezek az irányelvek az ősszel újabbakkal bővülnek, amelyeket – egy kivételével – Magyarországon már évek óta alkalmaznak – tájékoztatta lapunkat Fekete Sándor, a Szent István Egyetem állatorvos-tudományi karának tanára, a Laborállat-tudományi Társaság elnöke. Elmondta, az új előírások szerint a tagállamokban növelni kell a ketrecek méretét, és búvóhellyel, játékkal gazdagítani az állatok környezetét, illetve várhatóan tilos lesz emberszabású majmokon kísérletezni. Egy, a már eredeti irányelvben szereplő elvárással – a kötelező oktatással – azonban Magyarország hadilábon áll.
Az uniós kerettörvény ugyanis már húsz éve leszögezi, hogy csak a megfelelő szakirányú képzettségű emberek nyúlhatnak a kísérleti állatokhoz. Magyarországon az 1998-as állatvédelmi törvény néhány sorban szót ejt a kísérleti állatokról és általában az oktatás szükségességéről is, de azóta sem született olyan minisztériumi vagy kormányrendelet, amely meghatározná, milyen körülmények között és hány órában kell megszerezniük a speciális szakképesítést azoknak, akik ilyen állatokkal dolgoznak. Az, hogy egyáltalán létezik ilyen oktatás Magyarországon, csupán az állatorvosi egyetem „önszorgalmának” köszönhető, amely évente szervez a kísérletirányítóknak nyolcvanórás tanfolyamot, 2007-től pedig diákjainak kötelezővé tette a bioetikával kiegészített laborállat-tudományi képzést.
Az állatkísérletek három fontos elve: okosabb tervezéssel csökkenteni kell a kísérletek, illetve laboratóriumi állatok számát, az egyéb módszerekkel – például sejttenyészettel – helyettesíthető vizsgálatokat nem állattal kell végezni, és ha már mindenképpen szükséges, akkor úgy kell kísérletezni, hogy azzal a lehető legkevesebb fájdalmat okozzák. A szakember elmondta, az uniós Reach-programban 2013-ig harmincezer vegyszert – mosóportól a kozmetikai szerekig – kell újra megvizsgálni; ezek hetven százalékát ma már számítógépes szimulálással, illetve sejttenyészettel meg lehet oldani. De a teljes idegrendszer vizsgálatakor, vagy ha például azt akarják kideríteni, hogy egy gyógyszer mellékhatásként okozhat-e szédülést, állatra is szükség van.
A kísérleteket a munkahelyi etikai bizottság, az állat-egészségügyi állomás, illetve az Országos Etikai Tanács engedélyezi, miután többek között azt is mérlegelte, indokolt-e a kísérlet, az állatnak ez mennyi szenvedést okoz, és a gyógyászati „haszon” nagyobb-e, mint a várható fájdalom. Ezek nélkül – bármilyen világraszóló eredményt produkálna is valaki – azt egyetlen szaklapban sem publikálhatná.
A kísérleti állatokat három területen használják: a legköltségesebbek és leghosszabbak a gyógyszerfejlesztési eljárások, a Magyar Tudományos Akadémia által szponzorált alapkutatásokkal – lényegesen kevesebb pénzből, mint korábban – azt vizsgálják, hogy például hogyan működnek egy állatban a gének, a vírusok, a betegségek. A legkisebb költséggel az alkalmazott kutatás jár, éppen az, amely mostanra – szintén pénzhiány miatt – majdhogynem megszűnt. Ez annyit tesz, hogy például a szakember hiába olvassa azt valahol, hogy valamelyik növény ötszörösére növeli a tehenek tejtermelését, meggyőződni nem tud róla, mert nincs rá keret.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
