Az Írók Boltjában hétfőn este mutatta be Kollarik Tamás, az Ocskay László százados, az elfelejtett hős című kitűnő dokumentumfilm írója és producere Szita Szabolcs történészprofesszor Ocskay László története a háborús embermentések tükrében című tanulmánykötetét. A Fonyó Gergely által rendezett dokumentumfilm szakértője volt Szita Szabolcs, akit e munka ihletett meg a téma könyvbeli megjelenítésére is. A tanulmányként, regényként is lebilincselő, könnyen végigolvasható, igényes kötet fölidézi bennünk a film keletkezéstörténetét. Kollarik Tamás producernek kedvenc gyermekkori olvasmányélménye volt Jókai Mór regénye, a Szeretve mind a vérpadig, amely Ocskay brigadéros romantikus történetét idézi meg. Egy zuglói kávéházban történt találkozás pecsételte meg az író-producer barátságát Ocskay Rudolffal, aki elmesélte az alkotónak, hogy van a családban számos igazi hős, közöttük is a legkülönb Ocskay László százados, aki 1944 és 1945 között mintegy háromezer üldözött ember életét mentette meg.
Ocskay emberi nagyságát jellemzi, hogy a második világégést akár kényelmesen is megúszhatta volna mint az első világháborúban súlyosan megsérült, aktív katonai szolgálatra alkalmatlanná vált, kitüntetett veterán. Jó állása volt egy magyar–amerikai olajtársaságnál, így könnyen emigrálhatott is volna. 1944-ben reaktiváltatta magát, hogy megmenthesse zsidó honfitársait a deportálástól. Az Abonyi utcai zsidó gimnáziumban létrehozott egy brigádot, amelynek feladata az SS-egyenruhák javítása volt. Hatalmas bátorság és különleges intellektuális készség kellett ahhoz, hogy Ocskay elhitesse a megszálló németekkel azt, hogy ez a szerény (ál)tevékenység legalább kétezer-ötszáz ember, köztük gyerekek, ismert művészek deportálásának elhalasztását igényli. Kiváló összeköttetései voltak, s olyan német katona ismerősei, akik valamilyen rejtélyes okból vállalták, olykor igen éles, kockázatos helyzetekben is, hogy kimentsék az állítólagos kényszermunkásokat a gyanakvó keretlegények karmaiból. A könyvben és filmben is szerepel, hogy nem egészen tisztázott még: valódi, kiábrándult SS-katonák segítették a mentőakciót. Szita Szabolcs leírja azt a szomorú és szégyenteljes tényt is, hogy Ocskay László saját védenceinek sorsára jutott. 1945 után új megszállás, 1947-ben a korábbinál – békeidőben – kegyetlenebb új diktatúra kezdődött, amelynek szemében nem volt érdem a zsidó származású honfitársak megmentése. Ocskay Lászlót amerikai kémként végezték volna ki, pusztán azért, mert egy amerikai–magyar cégnél dolgozott – ha nem menekül el, először Ausztriába, majd Amerikába. Az Egyesült Államok nem túl nagy dicsőségére szegényen, elfeledve halt meg 1966-ban Kingstonban.
Szita Szabolcs úgy érzi, hogy Ocskay Lászlót és a hozzá hasonló hősöket legalább nekünk, az utókor képviselőinek meg kellene becsülnünk. Ezt az ügyet szolgálja a könyv, valamint a készülő Ocskay-játékfilm, amelynek producere Kollarik Tamás, forgatókönyvírója Koebli Norbert, rendezője Fonyó Gergely lesz.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
