Bár Dél-Tirolba ma már sokan azért utaznak, hogy tanulmányozzák a hatékonyságáról és toleranciájáról messze földön híres kisebbségi autonómiát, azért most hadd legyünk kissé intoleránsak: kevés hely akad Olaszországban, ahol ennyire fülsértően hangzik az olasz nyelv, ennyire zavarók az olaszos gesztusok. Dél-Tirol szíve mélyén ma is osztrák, s ha a kettévágott régi Tirolhoz hozzátettek valamit az olaszok, az – némiképp leegyszerűsítve – a jó presszókávé meg a handabandázás meghonosítása.
Kalandvágyból nem a Salzburg–Brenner-hágó, hanem Graz irányában indulunk Merano felé, majd Villachnál nyugatra fordulunk a Dráva völgyébe, hogy az osztrák–olasz határt átlépve belesodródjunk abba a mániákus közlekedési nyüzsgésbe, amely olyannyira jellemző az észak-olaszokra is. Toblach/Dobbiaco, Bruneck/Brunico festői, de keskenysége miatt csak gyakorlott vezetőknek ajánlott országútján (E66) aztán elvergődünk a Brennerről dél felé tartó A22-es autópályára, amely talán még az előző útnál is életveszélyesebb. Keservesen nehéz a vezetésre összpontosítani úgy, hogy az ember az aszfalt helyett egyre csak a szurdok két oldalát bámulja, amelyen minden kilométerre tucatnyi, tökéletes állapotban fennmaradt középkori sasfészek jut. Bolzanót elkerülve, Meránó szélén elevickélve érünk el végre Európának arra a pontjára, amely kiegyensúlyozottságával, már-már bukolikus békéjével és vad szépségével számunkra hídfőállás mindahhoz, amit (közép-) európaiság és élhető kisvilág egyszerre jelent: Tirol faluba.
Tavasszal vagy ősszel, almafavirágzáskor vagy szüretkor érdemes idelátogatni, amikor az egész település almaszagú, és a gyümölcsfákkal bíbelődés meg a szüret felülír minden egyéb teendőt. Dél-Tirol összes különlegessége megtalálható ebben a faluban: minden termékeny ellentmondás, amit a dél felé nyitott magashegyi völgyek nyújtani tudnak. Szubalpesi és mediterrán növényvilág, apró, göcsörtös almafák végeláthatatlan sora, amely a hegyoldalakban fenyvesekbe fut, a középkori grófság ősi központja, a sziklatetőre épült tiroli várkastély, kiváló sétautak, jó kedélyű és természetes módon vendégszerető osztrák parasztok, pompás szálláshelyek – akár egy-két hetet is boldogan el lehet tölteni az egykori Tirol névadó településén anélkül, hogy autóba ülnénk. De akinek néhány gyalogos nap után viszketni kezd a tenyere, annak az Etsch folyó völgyét, Vinschgau térségét ajánljuk. Persze garantált, hogy elvész a fő- és oldalágak labirintusában. Néhány kilométerre Tiroltól például meghökkentő sétát tehetünk a különc hegymászólegenda, Reinhold Messner juvali kastélyához, amely egyedülálló tibeti gyűjteményének, illetve bioszőlőfarmjának központja. Kitűnő borok és törkölypálinkák kaphatók az út mentén. Nem mindennapi látvány az olasz–osztrák határ mellett fekvő Reschensee sem, amely a magyarokban különös asszociációkat ébreszthet: a tótükörből kiálló magányos templomtorony az ugyancsak elárasztott székelyföldi Bözödújfalura emlékeztet. A Schnals-völgy pedig arról nevezetes, hogy a fejében találták meg 1991-ben Ötzit, avagy Fagyott Fritzet, a kecskebőrnadrágos bronzkori vadászt. A múmia ma Bolzanóban látható. Még egy pikáns különlegesség az Etsch kastélyokkal, templomokkal, szőlővel, almával zsúfolt völgyéből: Obermontannál, az egykor lakosaival egyetemben kőlavina alá temetett község szomszédságában fekszik a Szent István-kápolna, amely többnyire zárva tart, ám ha bejutunk, megcsodálhatjuk középkori freskóit, illetve az oltártól jobbra egy magyar vonatkozású emléket, amelyre azonban nem lehetünk büszkék: Albrecht Dürer 1509-es kézjegye mellett bizonyos Bach Antal és neje 1932-es graffitije éktelenkedik.
De maradjunk csak Tirolnál! Példaértékű a turisztikai szervezettsége: legalább ötféle jelzett sétaútvonal csábít barangolásra. Van borút, almaút, panorámaút, kulturális út és erdei túraút, amely végigvezet a falu látnivalóin. Különösen ajánljuk a gyönyörű Auer váracska mellett induló és mesebeli vízeséshez kifutó útvonalat; vagy a borutat, amely hangulatos Jausenstationoknál enged megpihenni, ahol jóféle tiroli specket falatozhatunk megfelelő vörösborok kíséretében.
Tirol erődítménye külön misét érdemel: nem csupán középkori vár- és templomépítő-művészete, hanem múzeuma miatt is, amely a térség történelmének tanulságos tárlata. A kezdetektől a hányattatott szeparatista évtizedeken át napjainkig látható gazdag és tudományos igényű anyag, különös tekintettel természetesen a kisebbségi létre. Találós kérdés: ki az egyetlen kisebbségileg érzékeny magyar, akiről fényképet helyeztek el a tiroli toronyban? (Jó, megmondom: az NDK-sokat kiengedő Horn Gyula.)
Jó tudni. Tirol faluban azok is nagyszerű szállást találnak, akik szeretnének nem túlságosan drágán középkori légkörű fogadóban vendégeskedni. Nekünk bevált a Sandgruberhof (www.sandgruberhof.com), amely a vár lábánál található, eszményi nyugalomban. Kétágyas szoba 34 euró reggeli nélkül, az apartman 65 euró. Ha valaki pedig egy egész várat szeretne napi 50 euróért (nem fejenként, összesen!), annak a Schloss Auert ajánljuk: kissé spártai ennek a kicsiny erősségnek az apartmanja, de ennyi áldozatot megér a váruraság. Két főnek kényelmes. Aki a nyüzsgőbb életet kedveli, annak a falu alatti Meránót ajánljuk kimeríthetetlen lehetőségeivel.
origo.hu
Látványos felvétel, így törtek össze az autók az M6-oson a brutális tömegbalesetben - videó
