Formálódik a digitális univerzum

A Petőfi Irodalmi Múzeumban bizonyos időszakonként összegyűlnek a testvérmúzeumok munkatársai, az irodalom barátai, valamint a sajtó képviselői. Ilyenkor a kötetlen beszélgetésekkel, tárlatvezetésekkel megízesített előadásokon azok is teljes képet kaphatnak a múzeum gazdag kínálatáról, akik először látogatnak az irodalom szentélyébe.

Egy olyan folyóirat harminchárom évfolyamáról nyújt teljes képet a Százéves a Nyugat című kiállítás, amely a két világháború közötti, békebeli magyar irodalom egyik emblémája volt. Irigylésre méltó korszak ez, ahol a legendák még valódiak, egymás után születnek lapok, amelyek mögé fölsorakoznak a magyar irodalom kiemelkedő képviselői. A korabeli kiváló folyóiratok, de még a heti- és a napilapok is büszkén vallják, hogy az igazi újságírás az irodalom édestestvére, az értékek közvetítése és a tiszta magyar nyelv művelése, nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező fogalmak. Ebben a korszakban a Nyugat ízlésformáló eszköz, a magyar és az összeurópai kultúra egységét megvalósító fórum volt, ahol együtt publikáltak, alkottak a korszak kiemelkedő képviselői, s nem volt divat a kizárólagosság, mint itt és most. Igen csak meghökkennek azok, akik a Nyugat örökségére hivatkozva zárnák ki az irodalomból a nemzeti elkötelezettségű költészetet, ha szembesülnek néhány statisztikai adattal. A Nyugatban Ady Endre mintegy négyszáz verset publikált, Babits Mihály ennek mintegy a felét, és Erdélyi József, a maga kettőszáz megjelent költeményével összehasonlíthatatlanul gyakrabban jelent meg a nyugat hasábjain, mint a klasszikus Nyugat-nemzedék egyik emblémája, Juhász Gyula. Öröm látni abban a korszakban, amikor az érettségi vizsga már-már zanzásodott, hogy a PIM internetes játékának jóvoltából mindenki megszerkesztheti a Nyugat szerzőinek műveiből a saját, ideális, virtuális Nyugat-számát is. Ez az izgalmas játék egyszerre teszi próbára a kreativitást, és bővíti a manapság lebecsült, ám a valódi műveltségből kihagyhatatlan lexikális tudást is. A múzeum ugyanakkor a megvalósítja a hagyományőrzés és a modernizmus egységét. A Márai a PIM-ben című tárlat, az Éljen a grund – 100 éves A Pál utcai fiúk című kiállítás digitalizált változata és a Digitális Akadémia – utóbbi hazánk legnagyobb digitális könyvtára és a múzeum virtuális értékkészlete bizonyítja, hogy a sokat kárhoztatott internetet is lehet jó, nemes célok szolgálatába lehet állítani. Így fokozatosan létrejöhetne a magyar irodalom digitális univerzuma.