Gyeneseiék és a közpénzek

A Somogy megyei önkormányzat volt elnöke, Gyurcsány Ferenc önkormányzatiminiszter-jelöltje szívesen hangoztatja családcentrikusságát. Úgy tartja, hogy a somogyi emberek boldogulásáért folytatott kemény küzdelméhez a biztos családi háttér adja az erőt. Gyenesei doktor honlapjáról közelebbről is megismerkedhetünk családjával és magánéletének jelentősebb állomásaival. Családi bázisuk a századelőn épült, szépen felújított kaposvári ház. A volt megyei elnök ebből a családi fészekből bocsátotta szárnyra három gyermekét: Anitát, Istvánt és Leilát.

A miniszter gyermekeiből kiskoruk óta nagy igyekezettel próbált élsportolót faragni. Fia, ifjabb Gyenesei István (Öcsi) azonban rövid próbálkozás után a sport helyett inkább a bankvilágban próbált meg érvényesülni. Iskolái befejezése után Grazba ment, ahol a Raiffeisen Banknál kezdhette meg pénzügyi pályafutását. Hazatérése után tapasztalatait a somogyi Kozmapusztán magánberuházásként épülő Hertelendy Kastélyszálló vezetőjeként kamatoztathatta. Öcsi Magyarországon megszerzett menedzseri pozíciója – érthető módon – édesapja szívét büszkeséggel tölthette el. Gyenesei doktor ugyanis rendkívül fontosnak tartja fiataljaink hazai boldogulását. Honlapján erről így elmélkedik: „Utat mutatni a fiataloknak, és a szülőföldjükön adni nekik lehetőséget a boldoguláshoz: ez minden vezető álma.”
*
A Gyenesei fiúnak azonban nemcsak jelképes útmutatásra, hanem konkrétan egy útra is szüksége volt. A vezetésére bízott Hertelendy-kastélyhoz ugyanis nem vezetett megfelelő bekötőút. Egy kastélyszálló pedig enélkül mit sem ér. Ekkor a gondos – fiatalok sorsát szívén viselő – apa villámgyors közreműködéssel megteremtette fia boldogulásának lehetőségét, nem is akárhogyan. A Gyenesei doktor vezette megyei önkormányzat a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól – amelynek társelnöke szintén Gyenesei doktor volt – hetvenmillió forint vissza nem térítendő támogatást harcolt ki a segesd-kozmapusztai útszakasz felújítására.
A fejlesztési tanács bőkezűsége azonban még mindig nem volt elég, hiszen a támogatást az önkormányzat további milliókkal toldotta meg. A támogatási igényt az önkormányzat nem Gyeneseiék érdekeivel indokolta, hanem azzal, hogy az útberuházással a településen élő emberek életkörülményeit szeretnék javítani. Gyenesei doktor szerint tehát az összesen 82 millió forint közpénzt igénylő útberuházásra elsősorban közérdekből, az út végén élő kozmapusztai lakosság érdekében került sor. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Kozmapuszta lakóinak száma hat fő. A hatfős lakosság valószínűleg kitörő örömmel fogadta, hogy a megyei önkormányzat a regionális fejlesztési tanáccsal karöltve több mint nyolcvanmillió forintot áldozott a mindössze három kilométer hosszúságú bekötőútjuk felújítására. Gyenesei doktorék pedig megnyugodhattak, hogy az adófizetők több tízmillió forintjából végre sikerült a hatfős Kozmapusztát bekapcsolniuk az ország vérkeringésébe. Kozmapuszta ezzel kiemelt fejlesztési területnek minősíthető, hiszen az egy főre jutó állami és önkormányzati útfelújítási támogatás összege meghaladja a tízmillió forintot. A hatfős lakosságnak biztosított előnyök mellett feltehetően „eltörpül” annak a haszonnak a mértéke, amelyet az ifjabb Gyenesei által irányított szálloda kapujáig vezető út a magáncégnek hozhat. A volt megyei elnök közreműködésével megvalósult útfelújítási ügyben a vám- és pénzügyőrség illetékes szervei jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűncselekményének alapos gyanúja miatt jelenleg is nyomoznak.
Miután a Gyenesei fiú sorsa az édesapja vezette megyei önkormányzat és regionális tanács támogatásával egyenesbe fordult, Gyenesei figyelmét legkisebb gyermekének, Leilának szentelhette. A családban csak Pintyőnek becézett, fiatalabbik Gyenesei lány édesapja nagy reménysége. Az idén 22 éves Leilát – a sportsikereket korábban maga is mohón hajszoló, ambiciózus – apja korán megismertette a triatlon szépségeivel. A gyereklány igyekezett megfelelni az elvárásoknak, és keményen küzdött a biciklizés nehézségeivel, de végül 2004-ben búcsút vett a sportágtól. Leila 2007-ben az Origónak adott interjúban így emlékezett vissza az eseményekre: „2004-ben kerékpározás közben csúnyán összetörtem magam, amit egyfajta égi jelként fogtam fel, hogy a sors nem ezt a sportágat szánja nekem”. Ezt követően a család megpróbálta felkutatni azt a sportágat, amelyben az ifjú tehetség kibontakozhat. Mivel rendszeresen jártak síelni, a hazánkban nemigen űzött északi sportág, a sífutás mellett döntöttek.
A Gyenesei lány erről is nyilatkozott. „Telente sokat jártam síelni, és a hobbisízőknél jobb voltam. Másfél évvel az olimpia (2006, Torino) előtt úgy gondoltam, érdemes lenne megpróbálnom, hátha sikerül megszereznem a kvótát. Tudtam, hogy semmi vesztenivalóm nincs, ha pedig összejön, az nagy dolog lenne.” A miniszter aggódva figyelhette lánya sportágak közötti dilemmáját, ezért határozott lépésre szánta el magát. Gyenesei doktor honlapjáról megismerhetjük szociális érzékenységét, amit saját szavaival így fogalmaz meg: „Köszönöm, hogy segíthettem. Ezt a mondatot mindig elmondom, ha a közgyűlés elnökeként vagy magánemberként támogathatom az arra rászorulókat. Nagy lehetőség, ha az adakozás lehetősége megadatik valakinek. (…) Családommal is érzékenyen figyeljük a rászorulókat.” Gyenesei úgy döntött, a kvóta megszerzéséhez lányának minden segítséget meg kell kapnia. Az ilyen igyekezet normál esetben becsülendő.
A probléma viszont az, hogy a volt megyei elnök apa úgy határozott, hogy Pintyő – a sok próbálkozás után – megérdemli, hogy ne csak a családi kasszából, hanem az adófizetők pénzéből is támogatást kapjon. A rászorulókat saját állítása szerint magánvagyonából évi hárommillió forinttal támogató Gyenesei legkisebb gyermekének a szükséges vitaminokkal való ellátását úgy látszik, saját pénzéből már nem tudta fedezni. Leilának az olimpiai kvóta megszerzéséhez és a jó eredmények eléréséhez szükséges vitaminok egy részét a megyei önkormányzatnak közpénzből kellett biztosítania. 2005-ben az állampolgárok pénzén összesen több mint 90 ezer forint értékű táplálékkiegészítővel és vitaminnal támogatták Gyenesei gyermekét. Az adófizetők áldozata azonban feleslegesnek bizonyult, mert a remélt siker a közpénzből is finanszírozott vitaminkúra ellenére elmaradt. Pintyő a 2006-os téli torinói olimpián a tíz kilométeres sífutásban a 72 fős mezőnyben a 69. helyen ért célba. A kudarc után a fiatal lánynak végleg elment a kedve az északi sportoktól, és ismét új sportág után nézett. Úgy döntött, öttusázó lesz. Az apja vezette megyei önkormányzat 2006-ban újabb, közpénzen vett, 130 ezer forint értékű vitaminadagot biztosított az elnök lányának, bár a gyors sikerben már maga Leila sem bízott. Az Origónak erről a következőképp vallott: „A lovagláshoz eddig annyi közöm volt, hogy tudtam, melyik a ló eleje és melyik a hátulja. Igaz, most a hétvégén egyetlen akadályt sem vertem, de ez a lovam érdeme is, a sorsolásnál ügyes pacit húztam magamnak. (…) Szóval a lovaglásban még nagyon sokat kell fejlődnöm, úgymond, ez még lukas szám nekem, mint ahogy a vívás is.” A sportolónő nemcsak a vívás és lovaglás tekintetében volt önkritikus magával, elismerte, hogy a futással és tulajdonképpen az egész öttusával hadilábon áll: „(…) Nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem. Például bírom-e majd az egész napos terhelést, marad-e erőm a záró háromezer méteres futásra, és egyáltalán, hogy áll össze nálam az öt szám.” A miniszter lánya a lovakkal való küszködés, a futás és vívás gyötrelmei ellenére kitart az öttusa mellett. Persze akkor sem lehet gond, ha esetleg ez a sportág sem válik be neki. Édesapja miniszteri kinevezésével ugyanis új távlatok nyílhatnak meg a sokoldalú sportolónő előtt. Az adófizetők pedig majd megtisztelve érezhetik magukat, ha adóforintjaikkal esetleg továbbra is hozzájárulhatnak az ifjú tehetség támogatásához.