Rohamjelző kutyák segítik rövidesen a hazai epilepsziás betegeket, a Kutyával az Emberért Alapítvány (KEA) és a Pacsi Alapítvány ingyenes programjában kezdetben négyen vehetnek részt – tájékoztatta lapunkat Gácsi Márta etológus, a KEA programvezetője. Elmondta, az epilepsziaroham-jelző kutyák tesztelés után már héthetes koruktól kezdve gazdájuk szoros közelségében élnek, mindig mindenhová elkísérik. A kiképzők a kutya rendszeres oktatása mellett a családot is megtanítják arra, hogyan kell viselkedniük vele. Németországi tapasztalatok szerint erre a célra azok a kölykök a legalkalmasabbak, amelyek nagyon érzékenyek és túlságosan kötődnek a gazdájukhoz. Ezen tulajdonságok teszik alkalmassá őket arra, hogy az ember minden rezdülését, így roszszullétét is észrevegyék. Azt, hogy vajon szaglásuknak vagy fejlett viselkedésolvasásuknak köszönhetően ismerik fel a roham közeledtét, még nem tudni – fűzte hozzá Gácsi Márta. Az így kiképzett kutya viszonylag hamar megtanulja, hogy nem mehet el a gazdája mellől, ha az rosszul van, ehelyett elébe áll, és nem engedi mozdulni, azaz megvédi attól, hogy bajba kerüljön.
Magyarországon még mindig a háttérbe bújnak, és leírják magukat a betegek, sérültek, sokukban fel sem vetődik, hogy egy ilyen segítőtárs megkönnyíthetné az életüket. Ráadásul az epilepsziásokat sokan még mindig lenézik. Gyakori, hogy nem mernek munkát vállalni, ha mégis, titkolják a betegségüket. Mindezek és a rohamtól való félelem miatt egyre kevésbé mernek kezdeményezni, megszakadnak a kapcsolataik, és egyre inkább elszigetelődnek. Az állat jelenléte viszont nemcsak biztonságot nyújt nekik, hanem oldja a magányukat, nyitottabbá teszi, mozgásra, társas kapcsolatokra ösztönzi őket.
Magyarországon kb. 60-80 ezer epilepsziás él, a rohamjelző kutyák azoknak lehetnek igazán hasznosak, akiknek a gyógyszeres kezelés ellenére viszonylag gyakran van rohamuk. Míg azonban külföldön igen nagyra becsülik a speciálisan kiképzett ebeket, nálunk még erősen idegenkednek tőlük, tán azért is, mert egy ilyen kutyával vállalniuk kellene a betegségüket. Orvosok, érintettek érvként gyakran azt hozzák fel, nem tudni, hogyan reagál az állat, ha gazdája tehetetlenül fekszik mellette. Azonban ezekből a kutyákból hiányzik az ember elleni agresszió, a kiképzéskor rohamot imitálnak, és megtanulják, hogyan kell viselkedniük ilyen helyzetben.
Hasonlóak voltak az első reakciók akkor is, amikor néhány évvel ezelőtt elkezdték a mozgássérült-segítő kutyák kiképzését – emlékeztetett Gácsi Márta. Jó néhány hónapnak kellett eltelnie addig, amíg a sérültek elfogadták az állatok segítségét, és rájöttek arra, mennyivel
könnyebb lehet az életük velük. Mostanra több hónapos várakozási listák alakultak ki.
origo.hu
Két tehervonat szakított szét egy átjáróban elakadó autót Komáromnál
