Süsü szeretetre, jóságra tanít

Csukás Istvánról, a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom élő klasszikusáról, a Pom Pom mesesorozat, a Mirr-Murr, a Nagy ho-ho-horgász, a Keménykalap és krumpliorr és más kiváló művek alkotójáról május 22-én, csütörtökön iskolát neveznek el a Zala megyei Teskándon. Novemberben pedig bemutatják az egykori televíziós és könyves sikersorozat, a Süsü, a sárkány színpadi változatát a József Attila Színházban.

2008. 05. 29. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi a különbség a felnőtt- és a gyermekirodalom között?
– Csak annyi, hogy az utóbbit jobban kell művelni. A gyerekközönség százszor érzékenyebb, mint a felnőtt. Gyermek mindenki volt, így emlékszik arra, hogy a gyermek agya jobb, mint a felnőtté, a képzelete pedig szinte korlátlan. A mese a legrégibb elbeszélésmód, valamikor a felnőtteknek is első számú irodalmi közlésmódjuk volt, s az egyetlen irodalmi alkotás, amely a világot a maga teljességében ábrázolja. A magyar népmesékben pedig kiváltképpen benne van minden: a fájdalom, az öröm, a születés, a halál, még a túlvilág is. Úgy szoktam mondani, hogy a gyermek hatéves koráig zseniális, csak a legtöbben utána elfelejtik. Ez szó szerint így van. A gyerek nyelvalkotó zseni, aki érzékletes új szavakat talál ki.
– Erre az ösztönös nyelvteremtő képességre – amit ön, úgy látszik, nem felejtett el – alapítja a fantasztikus meseregényeit, amelyekben a hősök sajátos nyelven beszélnek, és a világukban együtt érvényesek a fantázia és a valóság törvényei. Hogyan született ez a technika?
– A Keménykalap és krumpliorral kezdtem: egy műnek először elkészítem a regény-, majd a filmes és a színházi variációját. Erről azért is beszélek szívesen, mert – a színdarabhoz és a filmhez is – nemcsak az író, hanem a kitűnő színészek is hozzáadták a maguk ragyogó képességeit. A Keménykalap és krumpliorr volt az első filmünk, szerettük, mert átéreztük, hogy otthonossá, lakhatóvá, szerethetővé, mulatságossá sikeredett. Csak ámultunk, mekkora sikert ért el. Hollywoodban a műfaj nagydíját, az év legjobb gyerekfilmjének címét kapta. A filmhez és a színdarabhoz hozzáadja a maga fűszerét a színész, a zeneszerző, a díszlettervező, így szabad vele hencegni egy kicsit.
– Van is mivel, hiszen a Keménykalap és krumpliorr többrendbeli és műfajbeli sikerét követték a többiek, a Csicsóka és a moszkitók, a Vakáció a halott utcában, a Nyár a szigeten, amelynek filmváltozata a Le a cipővel! címet viseli.
– Szerencsés voltam, mivel akkor még működtek a tévé- és a filmstúdiók is, így szinte minden könyvem rajz-, báb- vagy játékfilmként újjáéledhetett. És ez nem becsapás, mert a gyerek megnézi ugyanazt a művet több változatban is. Elolvassa a könyvet, megnézi a színdarabot, a televíziós változatot, a filmet. A gyermek olyan, mint a klasszikus görög közönség, mert az is kívülről tudta a színdarabot, együtt fújta a színésszel, mégis újra és újra megnézte. A gyerek olyan, mint az aranykor igazi műélvezői, az újdonság és az ismerős egyaránt kell neki.
– Ebben a fura világban, ahol a gyerekek is vériszamos krimiket néznek, mit üzen Süsü, a bölcs sárkány?
– Süsünek körvonalazható üzenete van: nem minden a látszat. Először mindenki fél tőle, mert ronda behemót, de aztán kiderül, aranyszíve van, gyermek- lelke van, rózsabimbó szeretne lenni. Süsü több mint harminc éve született, nem akarok aktualizálni, és nagyon nem szeretem a másság kifejezést, de arról is szól a darab, hogy lehet szeretnivaló az is, ami tőlünk idegen, és még nem is ember. Süsüt a sajátjai elüldözik a sárkányok birodalmából, az emberek befogadják. Érdekes, hogyan tud eligazodni az emberi világban. A gyerek megértheti belőle, hogy van értelme a jóságnak, a szeretetnek, hiszen Süsü szeretetre vágyik, és szeretetet ad.
– Úgy látom, önt e videokultúrára kihegyezett, agresszív világ nem teszi pesszimistává.
– Hiszek abban, hogy minden kultúra az olvasással kezdődik. Nincs nagyobb csoda, mint a fehér papíron feltűnő fekete betűk, amelyekből megjelenik a világ. Ilyenkor indul be a gyerekek képzelete, a képzeletmozi. Az olvasás arra is tanít, hogy tessék csak megdolgoztatni a fantáziát, tessék csak versenyeztetni, edzeni, mert különben elsatnyul. Annak, aki nem szeret olvasni, nem akar olvasni, a fejéből kimarad egy nagyon fontos képesség. S akinek nem adatik meg a képzeletmozi, az soha nem lesz egész ember.
– Térjünk vissza a kezdethez: önről életében intézményt neveznek el, mint egy futballsztárról, ami egy író esetében kiváltképpen nagy ritkaság.
– Nagy öröm, boldogság ért, mert egy Zalaegerszeghez közeli kis faluban, Teskándon május 22-én az iskolát rólam nevezik el. A névadó ünnepség után Magyarországon lesz egy oktatási intézmény, amelyet úgy hívnak, hogy Csukás István Nevelési és Oktatási Gyermekközpont. Először tiltakoztam, de azzal győztek meg, hogy a gyerekek szavazatai döntöttek így.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.