Alkotmánybefagyasztás vagy demokrácia

Valószínűtlen, hogy a pártvezetés körüli botrányok megoldódása után új fejezet kezdődik az SZDSZ életében. Egyelőre ugyanis még kérdés, hogy Fodor Gábor tud-e, akar-e tenni valamit a magyar demokráciára óriási veszélyt jelentő, alig néhány tucat főből álló, gátlástalan érdekkör megfékezésére. Amit viszont már tudunk, az az, hogy a párt ismét áruba bocsátotta magát: a költségvetés támogatásáért cserébe az MSZP-re saját gazdasági-pénzügyi programját, az előre hozott választásokért a Fideszre a közjogi csomagját igyekszik rásózni. Aki többet fizet, annak muzsikálnak majd. Amíg azonban az MSZP-nek szabott feltételek pusztán politikai jellegűek, addig a Fidesznek szánt javaslatból kiderül: az SZDSZ-es észjárás komolyan veszélyezteti az alkotmányos rendet.
Fodor az előre hozott választások támogatásáért három feltételt szabott: ne változzon az állampolgárságról szóló törvény, a választójogi törvény és az alkotmány. Fodor politikai alkut ajánlott Orbánnak, amelynek középpontjában kétharmados törvények állnak. Éppen úgy, mint történt ez 1990-ben, az emlékezetes MDF–SZDSZ-paktum alkalmával. A következményeket ismerjük: taxisblokád, Demokratikus Charta, folyamatos össztűz és rágalomhadjárat a polgári-kereszténydemokrata-jobboldali értékrend ellen, lepaktálás a (poszt)kommunistákkal. De ez csak egy példa az SZDSZ-féle alkukban rejlő veszélyekre. Sokatmondóbb a javaslat egyik alapkövének, az alkotmány kérdésének vizsgálata. Nem kell jogtudósnak lenni, hogy belássuk: formállogikailag sem áll meg Fodor javaslata. Érdemes megnézni, miért nem.
Az SZDSZ elnöke többször elmondta az elmúlt hetekben, hogy számára „a rendszerváltás alkotmánya” a kiindulási alap, pártja az alkotmány megőrzésén munkálkodik, az alaptörvény pedig – hibáival együtt – jó. Az előre hozott választások kiírásának pedig azért feltétele az alkotmány sérthetetlenségéről kötendő paktum, mert a Fidesz esélyes lehet a minősített, alkotmányozó többség elnyerésére; és ugyebár Fodor ezt az alaptörvényt védené meg.
Márpedig az alkotmányból önmagában következik az, hogy kétharmados parlamenti többséggel megváltoztatható. Ezen az önmagából következő és önmagát védő rendelkezésen jogszerűen csak úgy lehetne változtatni, ha magát az alkotmányt módosítanák. Például úgy – ez Tölgyessy Péter javaslata is –, hogy az alaptörvényt két cikluson keresztül ne lehessen megváltoztatni. De Fodor, alkotmányféltő igyekezetében, nem tett a parlamentnek ilyen javaslatot: az alaptörvény jelenleg kétharmados többséggel módosítható, és kész. Fodor tehát ezt a módosítható alkotmányt védi; ezen alkotmány megőrzésének szándékával indokolja politikai alkuajánlatát. Boncolgassuk kicsit: saját politikai érdekeinek védelmében az alaptörvény – és még két másik, szintén az alkotmányos jogrend részét képező kétharmados jogszabály – rendelkezéseit és módosítási lehetőségeit negligál(tat)ná anélkül, hogy minderre jogszabályi felhatalmazást igyekezne teremteni. Tehát az alkotmány védelmében szegné meg azt. Ez pedig jogi képtelenség. A politikai pedig, hogy az egyszázalékos SZDSZ saját hatalmi érdekei mentén, paktumpolitizálással határozná meg, mit tehet egy széles támogatottsággal bíró, esetlegesen kétharmados többséget szerző pártszövetség. Politikai alkuval felülírni az alkotmányozás rendjét? Fájó ezt leírni, de sajnos, ez van: tipikus SZDSZ-es gondolkodásra vall.
Tessék csak nyerni kétharmaddal, SZDSZ-es közreműködés nélkül! Ha máskor nem, hát 2010-ben. Akkor majd mindhárom törvényt meg lehet változtatni az egyszázalékos pártocska engedélye nélkül is. A demokráciának nem tenne rosszat, ha a többségi akarat is érvényesülhetne.