E sorok írója számára sorsdöntő volt két találkozás Sánta Ferenccel. Az első Debrecenben volt, a Fazekas Mihály Gimnáziumban, ahová igazgatónk meghívta a század meghatározó íróegyéniségét. Bizony, megdermedt a levegő, amikor Sánta kimondta: az ötvenes évek diktatúrája iszonyatosabb, véresebb volt minden korábbi magyarországi terrornál. A második találkozásunk 1972-ben történt, a pesti Tudományos Diákköri Konferencián, ahol Sánta Ferenc elolvasta egyik zsenge kéziratomat. Vállald önmagadat, ha mindenki ellened fordul, mondta, ne add meg magad az önsorsrontás kísértésének, mert azzal csak a hatalomnak használsz. Önmagával szemben is szigorú volt, hihetetlen önfegyelem jellemezte. A Brassóban 1927-ben, szegény sorsú családból született fiúból a körülmények erejét legyűrve lett a magyar irodalom egyik legeredetibb hangú írója. Az 1956-os Téli virágzás című novelláskönyv megjelenése után Sántát Tamási Áron életeszményének és stílusának eredeti, öntörvényű örököseként ünnepelték az értő pályatársak, aki egyszerre tud drámai és költői lenni, a Sokan voltunk, a Kicsi madár, a Tündérvilág írójaként. Ezután elkezdett és be is tetőzött egy fegyelmezett, szikár, intellektuális, példázatos stílust Az ötödik pecsét, az Áruló című regényével, illetve a legendás, példaértékű parabolanovellákkal, (Veder, Halálnak halála stb.), valamint a Húsz óra című kemény, szociografikus ihletésű nagyregénnyel. Halálával a magyar próza egyik legjelentősebb alakját vesztettük el.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
