Hiller átvette a stafétabotot

Beigazolódott, amit a szakemberek egy része már jó ideje sejtett, de a vészjósló jelek ellenére az utolsó pillanatig nem akart elhinni senki. A Hiller István oktatási miniszter által létrehozott, az iskolai erőszakot vizsgáló bizottság jelentése végleg bebizonyította, hogy szó sincs az általános népbutítást célul kitűző liberális oktatáspolitikával való szakításról: bár a minisztert másképp hívják, ugyanaz az ámokfutó taszítja tovább a szakadékba a hazai oktatást.
Az iskolai erőszak ijesztő terjedését Magyar Bálint idézte elő négy éven át tartó, módszeres rombolásával. 2002-ben, amikor másodszor is beült a bársonyszékbe, azonnal nekilátott a tanári tekintély sárba tiprásának. Törvényben kötelezte titoktartásra a tanárokat. Ennek lényege az volt, hogy diák beleegyezése nélkül a tanár nem mondhatta el a szülőnek a gyerekkel kapcsolatos súlyos problémákat. Ha például a 12 éves gyerek a tanár szeme láttára az iskola udvarán füvezett, a pedagógus nem szólhatott a rendőrségnek, mert az nem számított bűncselekménynek, de a szülőt sem figyelmeztethette, mert Magyar Bálint befogta a száját. A liberális drogtörvény gyerekekre vonatkozó részeit két év után az Alkotmánybíróság megsemmisítette, a titoktartási jogszabályt pedig – félve az AB újabb elmarasztalásától – ugyanabban az évben maga az ámokfutó vonta vissza. A szülőkkel való bizalmi kapcsolatot is felszámolta Magyar: a gyerekükért aggódók érthetően a tanár ellen fordultak, ha ő megpróbálta eltitkolni, hogy gyermekük drogozik vagy az öngyilkosság gondolatával foglalkozik.
Az SZDSZ-es miniszter a tanárok erkölcsi megalázása és lefegyverzése után az integrált oktatás erőszakos és mindenáron való bevezetésével folytatta romboló hadműveletét. Felszámolta a speciális iskolákat, és az ide járó, súlyos szociális hátrányokkal küszködő, magatartászavaros, sok esetben kezelhetetlen gyerekekkel teletűzdelte a „rendes iskolákat”, rábízva őket a védtelenné tett pedagógusokra.
Sokan fellélegeztek, amikor négy év után a szocialisták kezébe került a tárca. Hiller István azt ígérte, a reformok után végre a nyugalom köszönt az iskolákra. Ehhez képest az új úttörő ott folytatta, ahol liberális kollégája abbahagyta: tovább erőltette az integrációt, megértés és segítség helyett pedig inkvizítorként büntette az újfajta nevelési szabályokat megszegő iskolákat. Mielőtt a baloldali sajtó ismét rasszizmussal és a szegregáció támogatásával vádolná meg a Magyar Nemzetet, leszögezném: nem az integrált nevelést tartjuk elhibázottnak, hanem azt, hogy annak még az alapvető feltételeit sem teremtik meg, sőt folyamatosan rontanak az amúgy is rossz helyzeten. Az integrált nevelés csak úgy működhet sikeresen, ha a diákok kisebb csoportokban tanulhatnak, a lemaradt gyerekeknek a tanárok külön felzárkóztató foglalkozásokat tartanak, miközben különös figyelmet fordítanak az így nevelt fiatalok személyiségfejlődésére. Ehhez nagy létszámú tanári gárda, iskolapszichológus és a kiscsoportos foglalkozást is támogató finanszírozási rendszer kell. Hiller ennek pontosan az ellenkezőjét csinálta: a kötelező óraszámemeléssel tízezer pedagógust tett az utcára, munkájukat pedig ráterhelte a többi tanárra, akiknek így percnyi idejük sem maradt a gyermekkel való személyes foglalkozásra. Mindemellett olyan közoktatási finanszírozási modellt vezetett be, amely a kis létszámú osztályok összevonását ösztönözte. A pénz és személyi feltételek nélkül végrehajtott integráció a visszájára sült el: nem a hátrányos helyzetű gyerekeket húzta előre a többi, hanem a magatartászavaros, kezelhetetlen fiatal fogta vissza addig jól fejlődő társait. Jó néhány közösségben ezek a fiatalok váltak vezérekké, van, ahol a tőlük való félelem, máshol a tanárokkal szembeni „bátor tiszteletlenség” emelte őket ebbe a magasságba. Innen már egyenes út vezetett az iskolai erőszak kitöréséhez: az idő, szakszemélyzet, pénz és tekintély hiányában értékek és nevelés nélkül cseperedett gyerekek bátran ütik-rúgják a tanárt vagy az aznap éppen nem szimpatikus osztálytársat. A szakemberek hónapok óta kongatták a vészharangot: ha a tárca nem lép azonnal közbe, nem adja vissza a tanárok jogait, nem segít az általa megtépázott pedagógusi tekintély helyreállításában, hamarosan emberéletet követel majd az erőszak.
Hiller István kénytelen-kelletlen létrehozott egy szakértői bizottságot az erőszak okainak kivizsgálására. A szakembereknek hamar feltűnt, hogy valami nem stimmel a testülettel, abba ugyanis egyetlen szakmai testület sem delegálhatott tagot. A „szakértőket” a miniszter saját belátása szerint válogatta össze, így történhetett meg, hogy az oktatási ombudsman és a két legnagyobb tanári szakszervezet sem kapott helyet a bizottságban. A Hiller és baráti társasága által elkészített jelentés lesújtó, szó szerint életveszélyes. A hibák feltárása és azonnali intézkedések helyett ugyanis megpróbálják eltussolni a veszélyes jelenségeket, és ami még nagyobb baj, a tanárokra kenik a felelősséget, tovább erősítve ezzel a deviáns fiatalok harci kedvét.
A szakértői jelentés szerint a tanár és az iskola felelőssége az iskolai brutalitás megelőzése. Visszautasítja a pedagógusok törvények szigorítására irányuló kéréseit is. Szerintük a tanároknak megvannak az eszközeik az agresszió kezelésére, csak nem élnek velük. A testület szerint sok esetben a tanárok rossz bánásmódja, nem megfelelő pedagógiai módszere és értékelési rendszere az agresszió kiváltó oka. Leszögezik azt is: nemcsak a diákok követnek el erőszakos cselekményeket, hanem jó néhány pedagógus is, ráadásul az iskolaigazgatók egy része nem megfelelően végzi a munkáját, akadályozza a szülőket tömörítő iskolaszékek és a diákönkormányzatok működését. A bizottság az integráció jelenlegi formája mellett is leteszi a voksát, sőt súlyosbítja a helyzetet, amikor a kis létszámú osztályok támogatása helyett további iskola-összevonásra ösztönöz, mondván, a 12 évfolyamos iskolák létrehozása az iskolaváltási kényszer kiküszöbölésével nagyban segítené a frusztráltság – és közvetve az agresszió – leküzdését. Különösen álságos a testületnek az a megállapítása, miszerint a tanárok brutalitással szembeni legfontosabb eszköze a gyermekek személyiségfejlesztése. Azt javasolják, az intézmények tartsanak minél több művészeti, sport- és szabadidő-foglalkozást. Arról nem szól a Hiller-féle jelentés, hogy éppen a jelenlegi miniszter által bevezetett kötelező óraszámemelés miatt szűntek meg tömegesen a fejlesztő foglalkozások az iskolákban. Korábban az iskolák heti két ingyenóra megtartására kötelezhették a tanárokat, és ezt általában a szakkörökre fordították. Tavaly szeptembertől az oktatási tárca ezt a két pluszórát beépítette a kötelező órákba, a szakkörök azonban nem kötelező foglalkozások, azokért túlóradíjat kellene fizetni. Most se ember, se pénz nincs a megtartásukra. S miközben Hiller szakértői a jelentés abszurd megállapításainak megszövegezésével és a komolyabb intézkedésektől való elhatárolódással foglalkoztak, Kaposváron két 16 éves gimnazista brutálisan meggyilkolta egyik osztálytársát.
A szocialista miniszter az ijesztő iskolai brutalitás kapcsán két dolog közül választhatott: vagy feladja a népbutítás politikáját, elismeri a kudarcot, a gyerekek és a tanárok testi épsége és életének védelme érdekében hátat fordít az eddigi hat év oktatáspolitikájának, vagy szemet huny az ijesztő esetek felett, és folytatja az ámokfutást, beláthatatlan mélységekbe taszítva a diákokat és a tanárokat. Hiller István az utóbbit választotta.