időjárás 12°C Amália 2022. október 7.
logo

Hosszú, forró nyár

Csontos János
2008.06.25. 22:00

Már öt éve mutatjuk, mi van a hírek hátterében – szól a közszolgálati televízió Az Este című műsorának szlogenje Krizsó Szilvia jól ismert hangján. A minap például a dobogókői vésztanácskozás kapcsán azt mutatták meg, hogy a hírek hátterében maga Gyurcsány Ferenc, a notórius hazudozó miniszterelnök áll, amely tényt azért Az Este áldásos közreműködése nélkül is sejthettünk. Gyurcsányt ezúttal is Krizsó kérdezte, ami némiképp óvatlanság volt a kormányfői propagandakabinet részéről. Vagy csupán abban bíztak, hogy a véres 2006. október 23. emléke már elmosta 2005. október 23. emlékezetes médiabotrányát, amikor Krizsó délután felvételről, de már múlt időben kérdezte Gyurcsányt esti „spontán” operaházi beszédéről. Akkor, jóval az őszödi kommunikációs mérföldkő előtt, még felháborodást tudott kelteni, hogy a közszolgálati média hajlandó a politika szolgálóleányaként együttműködni a szándékoltan hazug politikai PR-tevékenység valóságként való feltüntetésében. (Ne feledjük: ezt már megelőzte a Nap-kelte emlékezetes karácsonyi stiklije, amikor Friderikusz Sándor „élőben” faggatta Medgyessy Péter miniszterelnököt, miközben a D–209-es már a baráti Kubában, a varaderói plázson szürcsölte a fincsi koktélokat.) A napfényre bukott Krizsó-féle csalás már akkor is inkább a köztévé imázsa szempontjából volt kínos; a handabandázó Gyurcsánynak (aki ekkortájt már saját bevallása szerint éjjel-nappal, s külön kiemelve este is hazudozott a választási siker érdekében) kevésbé. Amikor a már említett Friderikusz egyszer nekiszegezte, hogy nem lett volna-e bölcsebb bocsánatot kérni a választóktól a hazugságért, Gyurcsány bociszemekkel azonnal visszakérdezett: melyik hazugságért? Hja, kérem: aki ennyit hazudozik, mint ő, a jó emlékezőtehetség ellenére is nehezen igazodik el saját hazugságainak kusza dzsungelében.
A mostani Krizsó–Gyurcsány-produkció nem kevésbé botrányos volt. A kisebbségbe szorult miniszterelnök a támadást választotta. Hogy lendületes macsó színben tűnjön fel, nem foglalkozott a kötelező udvariassággal: egyszerűen lerohanta a riporternőt, s átvette a kérdező szerepét. Krizsó pedig nem egy Nic Robertson, ezért megadóan válaszolgatott. Belenyugodott például, hogy az inflációs Gyurcsány-érában, a gáz- és fűtésárak szárnyalása idején a nyugdíjak reálértéke emelkedett, nem pedig csökkent; pedig erről a húsba vágó kérdésről bármelyik nyugdíjast megkérdezhette volna a környezetében. Így aztán azon már meg sem lepődik az adófizető tévénéző, hogy Az Este dialógusa szerint a haza bajaiért nem a hatéves szocialista–szabad demokrata kormányzás, azon belül is a négyéves Gyurcsány-féle országlás a felelős, hanem az ellenzék. Azt gondolná az ember, hogy az állítólag minket, nézőket képviselő, általunk fizetett televíziós moderátor magától értetődően figyelmezteti a kormányfőt, ha megint hazudni talál. Például olyasmire, hogy nem tekinthető teljesített kormányzati célkitűzésnek, hogy egyensúlyba hozták volna a pénzügyeket; sem az, hogy hozzáláttak volna a felsőoktatás és az egészségügy szerkezetátalakításához. A pénzügyi válság mind szembetűnőbb, a felsőoktatási „reform” még őszödi mércével mérve sem tekinthető sikertörténetnek, az egészségügy „szerkezetátalakítására” pedig látványos nemet mondott a nép a márciusi referendumon. Ilyenkor türelmesen emlékeztetni kell a saját rögeszmerendszerébe zárkózott politikust, hogy még a formális kormánykoalíció is a balul sikerült, álszent reformkísérlet miatt ment szét.
Innen már csak egy lépés, hogy a felpörgött miniszterelnök – érdemi ellenvetés hiányában – „brutális ellenzéki magatartásként” írja le a józan népakaratot, majd a szokásos Pinokkió-stílusban hozzátegye: amit ma Magyarországon az ellenzék tesz, az Európa jelentős részén megütközést kelt. Ilyenkor Krizsónak szólnia illenék, hogy téved, miniszterelnök úr: a magyarországi ellenzék működése nem kelt Európában megütközést – ez csupán az ön politikai vágyképe, vagy inkább belső használatra szánt kommunikációs hazugság. A magyarországi ellenzékkel Európa éppúgy nem foglalkozik, mint – sajnos – a magyarországi kormányzással. Nem vagyunk téma, nem vagyunk a térképen. Európa a saját bajaival van elfoglalva, például a kamionblokádokat emelő üzemanyagválsággal, amire épp a magyarországi ellenzék vezetője építette nyilvános helyzetelemzését. Ám a moderátor nem teszi a dolgát, így lényegében az az antidemokratikus gyurcsányi állítás is reflektálatlanul marad, hogy „az ellenzéki pártoknak nem az a dolguk, hogy támadják a kormány intézkedéseit, hanem hogy kritikát fogalmazzanak meg, illetve alternatívát mutassanak”. Hogy jön ahhoz Gyurcsány vagy bárki, hogy behatárolja a mindenkori demokratikus ellenzék mozgásterét? A demokrácia lényege, hogy a mindenkori ellenzék támadja a mindenkori kormány intézkedéseit. (Ez maga a kritika.) Alternatívát mutatni pedig választási kampányban kell. A Fidesz épp azon van, hogy kiírják az előre hozott választásokat az általános válság feloldására, s végre versengjenek az alternatívák.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy Krizsó Szilvia olyan politikai analfabéta volna, hogy nem lát át a gyurcsányi szitán: a miniszterelnök úgy akar alternatívák versenyfutását rendezni, Gyurcsány–Orbán-tévéshow-val fűszerezve, hogy közben azért 2010-ig fixen maradhasson a jól jövedelmező hatalomban. Barátságos mérkőzést akar, nem tétmeccset. Ha időt nyer, életet nyer – ezt szolgálja a gondosan időzített kisebbségi kormányzási cirkusz is az önfelszámoló SZDSZ készséges közreműködésével. Horváth Ágnest épp április elején kellett meneszteni ahhoz, hogy a népszavazás politikai buktáját előbb a koalíciós látszatszakítással, majd liberális tisztújítási cécóval lehessen elfedni; hogy aztán az utolsó parlamenti ülésnapon be lehessen jelenteni: kezdünk belejönni a kisebbségi kormányzásba. Hát persze: parlamenti akadékoskodás nélkül, hosszú szünetekkel látszólag Kádár János is zökkenőmentesen elkormányozgatott. Dessewffy Tibor kormányideológus pedig, elképesztő jóstehetségről téve tanúbizonyságot, jó előre bejelentette, hogy Orbán Viktornak elő kell állnia a maga őszödi beszédével – hát nem „kiszivárgott” egy Orbán-előadás a színművészeti egyetemről? (Így jár az, aki Kéri Lászlóval barátkozik: a Heti hetes politológusa szerint könnyen lehallgathatja a titkosszolgálat.) Aligha véletlen a helyszín, hiszen ez az egész is színművészet a javából. Kilóg a politikai lóláb: az alternatív politikai programot is maga Gyurcsány Ferenc szeretné megíratni hűséges kreatívjaival. Igazán kár, hogy ezek a kreatívok nem tudnak semmi újat kiötleni a nyugdíjasoktól elvett 19 ezer forinthoz képest. Igaz, ez a demagógia már többször bejött; akárcsak a szőlőbányák.
Most hosszú, forró nyár jön, elhúzódó futball Európa-bajnoksággal, többhetes olimpiával és minimális fűtésszámlával, így az emberek többsége legközelebb szeptemberben szembesül a kényelmetlen kérdéssel: most akkor van vagy nincs kormányzás Magyarországon? Addig is lehet az uborkaszezon híreivel foglalkozni: például hogy az olasz tengerpartokon felfújható templomokkal igyekeznek kielégíteni a fürdővendégek hitéleti igényeit. Külön kiemelik a lapok a felfújható gyóntatószéket, mert az olyan bizarrnak tűnik; holott a felfuvalkodott miniszterelnök országában igazából mi már semmin nem tudunk csodálkozni…

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.