Kidobott milliárdok a munkanélküliség csökkentésére?

Szűcs Erika új szociális és munkaügyi miniszter elismerte: a foglalkoztatottságnövelő akciókkal sem tudták megállítani a társadalom kettészakadását az elmúlt években, jóllehet több száz milliárd forint közpénzt fordított a kormány a közmunkaprogramokra. Ezek csupán konzerválták a munkanélküliséget, az egyes társadalmi rétegek leszakadását azonban nem tudták megállítani.

Valós lehetőségeinket többszörösen meghaladják az igények, és sajnálatos módon a legrászorultabb kistérségekben a tartós munkanélküliek száma alig csökken, munkavégző képességük folyamatosan romlik, ugyanazok a személyek ismétlődő módon vesznek részt a programokban és a legfiatalabb korosztály veszélyeztetettsége nő – írta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) négy évvel ezelőtt, s a helyzet azóta is változatlan.
A legrászorultabbak körét célzó közmunkaprogramokra 2003 óta közel 20 milliárd forintot költött az állam annak tudatában, hogy az évek óta rosszabbodó munkaerő-piaci helyzetből mindez nem jelent kiutat, és hogy a közcélú munkákban részt vevők kétharmada roma származású.
Az Oriens elemző és tanácsadó cég múlt héten nyilvánosságra hozott tanulmánya is rámutatott: a mai Magyarországon harmincféle jogcímen kaphatók munkaerő-piaci támogatások, amelyek az adófizetők mintegy 200 milliárd forintjába kerülnek, csak 20 százaléknyi esélyt biztosítanak a munkához jutáshoz. Ezt követően Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter elismerte: a foglalkoztatottságnövelő akciókkal sem tudták megállítani a társadalom kettészakadását.
Mindezen felismerések ellenére Gyurcsány Ferenc új kormányának tagja egyrészt kijelentette, hogy a munkaerő-piaci programok hatékonyságának mérésére nincs szükség, másrészt továbbra is hangsúlyozta, hogy a leszakadó társadalmi rétegek számára – az évek óta céltalanul működő – a közmunkaprogramokra kell nagyobb hangsúlyt fektetni.
Így a 2005 végén Gyurcsány Ferenc 100 lépés programjaként emlegetett hétmilliárd forintot felemésztő közmunkaprogram folytatása az Út a munkához program lesz.
A csak részben újnak számító, de alapjaiban régen érvényben lévő elképzelés szerint a jövőben csak azok kaphatnának rendszeres szociális segélyt, akik minden három hónapban legalább 15 napig részt vesznek valamilyen közfoglalkoztatásban. A jogszabályok azonban már 2000 óta előírják: csak az kaphat rendszeres segélyt, aki vállalja, hogy folyamatosan és aktívan együttműködik a kijelölt intézménnyel, illetve elvállalja a számára felajánlott és megfelelő munkát. A munkára képeseknél az együttműködés jelenleg évi harmincnapos kötelező közfoglalkoztatást jelent, csakhogy azokon a településeken, ahol nem tudnak elegendő közcélú munkát szervezni – vagy a segélyezett orvosi papírral bizonyítja alkalmatlanságát –, a segélyt munkavégzés nélkül is megkapják a rászorulók. Korábban erről még Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára is azt mondta: „Az ügyintézők is csak emberek.”
Mindezek tudatában fejti ki többször Szűcs Erika szociális miniszter, hogy a közmunka célja, hogy kivezesse az érintetteket a segélyezés rendszeréből, és a munkavállalás felé terelje. Az évek óta tartó valós probléma így változatlanul kezeletlen. 2003-ban az állam a közmunka programokra jelentkező 666 pályázó közül 243-at támogatott, összesen 4,9 milliárd forint értékben. A közcélú munkát végző 6780 ember egyharmada dolgozott hazánk valamely hátrányos helyzetű megyéjében. 2004-ben a támogatás mértéke mit sem változott, ugyanakkor a minisztérium 9719 közmunkás foglalkoztatásáról számolt be éves jelentésében.
2005 decemberétől 2006 júniusáig Gyurcsány 100 lépés programja vitte el a közcélú munkára fordított állami támogatások zömét. Így a választások évében a kormányzati ciklus záróévét már „rekordévnek” értékelte a Gyurcsány-kormány.
Majdnem félszázezer munkanélküli fordult meg 15 közmunkaprogramban, a foglalkoztatásukra a költségvetés nehéz helyzete ellenére is 7,6 milliárd forintot fordítottunk – szerepelt a kormány beszámolójában, amelyből azonban az is kiderült, hogy a foglalkoztatási szempontból kedvezőbb helyzetű térségekben már nehezen lennének toborozhatók újabb közmunkások, tehát aki dolgozni akart, az munkához jutott. Ez azt is mutatja, hogy a nem foglalkoztatottak, a munkanélküliségi statisztikákban szereplők között bőven vannak, akik családi hátterüknél fogva nem tudnak dolgozni, mert nincs, aki gondoskodjon a kisebb gyermekek felügyeletéről, az ápolásra szoruló beteg családtagról, vagy ha a családfő dolgozik, délre meg kell főzni az ebédet – mindezt két évvel ezelőtt már megfogalmazta a szaktárca.
Mégis 2005 óta, amikor is csaknem egymillió ember tartozott a jövedelemkategóriák szerint a szegények közé, és 2,4 millióan az alsó középrétegbe – a Tárki vizsgálata szerint –, ezen számadatok nem csökkentek. A kifejezetten rossz munkavállalási eséllyel rendelkező, alapfokú iskolai végzettségűek közül 2007-ben mindössze 27 százalék volt foglalkoztatott. A KSH adatai szerint a tartósan munka nélkül lévők aránya a 2006. évi 47 százalékkal szemben az elmúlt évben 48 százalékra emelkedett, míg a munkakeresés átlagos időtartama egy év alatt 16,5 hónapról 17,5 hónapra nőtt.
Az érintettek elhelyezkedési esélyeit különösen rontja, hogy 71 százalékuk csak alapfokú végzettséggel vagy érettségit nem adó középfokú végzettséggel rendelkezik, amely különösen a roma lakosság körében jellemző, amelynek életkörülményei ezáltal fokozatosan romlanak.