Lekerült már a gyászzászló a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium homlokzatáról, Szabó Józsi iskolatársai azonban vigasztalhatatlannak tűnnek. Nem nyilatkoznak az újságíróknak. „Összezártunk” – utasított el a minap Józsi egyik osztálytársa. Az egyik volt kollégista társa is csak annyit mondott: hazugság, hogy lenézte azt a két srácot, akik az emiatti bosszúból gyilkosságra vetemedtek.
A táncsisosok egyébként most nagyon nem szeretik az újságírókat. Állítólag azért nem, mert „egymást felüllicitálva írnak minden baromságot”. Ez utóbbit egyébként egyes bulvárlapokra célozva a rendőrség is kifogásolja. Amiként azt is, hogy Józsi gyilkosainak „halállistája” volt, és hogy mielőtt a fiúval végeztek, egy hajléktalant is holtra vertek.
A kiváltképp jó hírű, tehetségek egész sorát felsőbb iskolákba röptető kaposvári gimnázium igazgatója, Reőthy Ferenc azt mondta, nem volt jele a tettesek agresszivitásának. Dávid és Mihály az iskola egyik legjobb közösségében tanultak, az egyik legjobb osztályfőnök gondjaira voltak bízva. Ez az osztály volt az, amelyik minden év elején és végén jó hangulatú tanár-diák-szülő találkozót szervezett. – Bízom benne, a jövőben is így lesz – fogalmazott Reőthy Ferenc. – De addig igen sok munkát ad a feszültségcsökkentés. A hamarosan megkezdődő vakáció remélhetőleg segíti majd a sebek begyógyulását, nekünk pedig időt ad, hogy átgondoljuk, miként előzhetők meg a hasonló tragédiák.
Reőthy Ferenc ugyanakkor megjegyezte: hiba volna megfeledkezni arról, hogy a fiataljaik között is vannak olyanok, akik kettős életet élnek. Az iskolában jó tanulók, eminensek, jó magatartásúak, odakinn ki tudja, milyen társaságba keverednek, s hol töltik a szabad idejüket.
– Döbbenet és tehetetlenség. Tehetetlenség, mert jogi korlátok miatt nem figyelhetünk oda, hogy mit tesz, kikkel barátkozik a tanuló iskolán kívül – mondta Érfalvyné Ludvig Borbála. A kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója szerint a mai iskola, a pedagógustársadalom nem kap pozitív üzeneteket az államtól, a társadalomtól. Mivel a politikai hatalom a szülőket, a családokat sem támogatja, az iskola magára marad a nevelési kérdésekben. – Hogyan is várhatnák el mindezek után, hogy az iskola jobb legyen a társadalomnál? – kérdezte az igazgató asszony
– Érthetetlen, hogy miért kellett Józsit kivenni a kollégiumból. Rossz társaságot találhatott, sok volt a szabad ideje. Nagyatádról korán jött a busz, későn ment – mesélte a kaposvári Klebelsberg Kunó Középiskolai Kollégium igazgatója. Giber Vilmos hozzáfűzte: nem feledhető, hogy miután ez a korosztály pszichikailag a legsérülékenyebb, nekünk kell átsegítenünk őket a legválságosabb időszakon. – Hogy Jóskát sérelem érte volna amiatt, hogy a Kárpátia volt a kedvenc együttese, és kárpátiás pólóban járt? A mi kollégiumunkban a zenekarválasztást illetően is pluralizmus van. Szíve joga mindenkinek, hogy milyen pólót vesz fel. A kollégáim persze arra is kíváncsiak, hogy milyen nézet, hitvallás van a viselet mögött – mondta az igazgató, akitől megtudtuk: január elseje óta a Klebelsberg kollégiumnak főállású pszichológusa van. A tragédia után ő beszélgetett a diákközösségekkel.
Eperjes utca 16. Csendes külvárosi ház Nagyatádon.
– Nézze, még ott van a szalmabála a céltáblával! Abba lövöldözött íjjal a szabad idejében a fiam. Nagyon szerette a régi fegyvereket, az íjat a híres lovas íjásztól, Kassai Lajostól vettük fél éve – mutatott könnyes szemmel az udvar végén álló bálára Szabó József. Majd a kerti asztalhoz ültetett, ahol már Jóska nagymamája, Mária néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe. És elsőként ő igazolta példákkal, hogy milyen rendes, szófogadó gyerek volt Józsi.
– Itthon ülő volt, a történelmi Magyarország, a számítógép és az íjászat érdekelte. No és persze a néptánc. Öt-hat évesen kezdte a Fürjecske együttesben – vette át a szót sírva az apa. Majd amikor azt kérdeztem, mikor hiányzik legjobban a fiuk, azt válaszolta, mindig. – A feleségem azért kezdett el újra dolgozni, hogy lekösse magát. Én viszont itthon kesergek, mert már évekkel ezelőtt abbahagytam az autószerelést. Ha tíz gyerekünk lenne, és abból halna meg egy, nagyon bánnám, de hát csak egy volt. Hogyne siratnánk. Talán tudja, nagyon nehezen jött. Tíz évet kellett várnunk rá – mondta Szabó József.
Kérésemre, hogy benézhetek-e Józsi halála óta érintetlen szobájába, betessékelt.
– Nézze meg ezt a falat! – mutatott a Nagy-Magyarország-térképre meg a szobát megtöltő történelmi relikviákra, tőrökre és egy hatalmas harcikardutánzatra. – A számítógépéhez sem nyúltunk. És nézze, itt van még a nedves bukszája is, amit a rendőrség visszaadott – sorolta.
– Maga az első és egyben az utolsó újságíró, aki láthatta a szobáját. Fárasztó már számunkra a sajtó érdeklődése. Hagyjanak magunkra bennünket a fájdalmunkkal – mondta búcsúzóul Szabó József. Majd az ugyancsak búcsúzkodó kutyára mutatott.
– Mindenki elé kifut, azt hiszi, Józsi jön.
Nagyatád köztiszteletben álló esperese, Kisnemes János az átlagosan vallásos, átlagos tudású és átlagos magatartású fiatalok közé sorolja Szabó Józsit. Temetésén ő mondta: a fiú ostoba, értelmetlen erőszak áldozata lett.
– Lehet, hogy menekülni akart egy rossz társaságból, ezért álltak bosszút rajta. Vagy bűntény tanúja lehetett? Nem tudom – mondta mélyen elgondolkodva az esperes.
Szomorú egybeesése az eseményeknek, hogy miközben a több mint félezer fiatal az utolsó útjára kísérte Józsit, a balatonlellei parkban álló obeliszknél Tempfli József nagyváradi püspök a gyermek áldozatokra emlékezett, másnap pedig a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetség (Magyisz) Kaposvár nyugati temetőjében egy négy méter magas feszületet állított emlékeztetőül a világ elhunyt és éhségtől szenvedő gyerekeire.
– Vihar söpör végig a magyar gyermek- és ifjúságvédelmen. Van rá jogszabályi lehetőség, az iskolák mégis félvállról veszik az ifjúságvédelmet, és nem bíznak meg e területért felelős tanárt – mondta Orbán István Magyisz-elnök. – Reggelente arra ébredünk, hogy megvertek egy tanárt, megöltek egy kisgyereket vagy nagyobbat – emlékeztetett. A Kaposvárott történt diákgyilkosságra is utalva úgy fogalmazott: átok ül ezen a társadalmon.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
