Pénzügyi válsággal küszködő alapítványi iskolák

Egyre több alapítványi iskola küszködik súlyos pénzügyi gondokkal, mert az oktatási tárca nem ad elegendő állami támogatást a speciális képzések finanszírozásához. Az intézmények a hiányzó pénzt kénytelenek a diákokra terhelni. A GéS Alapítványi Gimnázium vezetője szerint így éppen azok a hátrányos helyzetű fiatalok esnek el tömegesen a képzéstől, akiknek a felemelkedéshez a legnagyobb szüksége lenne a speciális oktatásra.

2008. 06. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az alapítványi iskolák jó részét csupán vegetálásra kényszeríti az oktatási tárca elégtelen finanszírozási rendszere. Az intézmények nagy hányada éppen csak fenntartja magát, de gondolni sem mer a fejlesztésre, létszámbővítésre. Így sincs elegendő pénz a működtetésre, pedig nagy szükség lenne a speciális oktatást nyújtó iskolákra. Ma ugyanis tömegesen hullanak ki a közoktatási rendszerből az olyan, sok esetben kiemelkedően tehetséges fiatalok, akik bizonyos okokból nem tudnak beilleszkedni a teljesítményorientált, egyre nagyobb létszámú osztályokba.
– Olyan diákok kerülnek hozzánk, akik magatartás-, illetve tanulási problémákkal, például diszlexiával, diszgráfiával küzdenek. Ők nem sérültek, sőt sok esetben kiemelkedően tehetségesek, a hagyományos közoktatási rendszer azonban mégsem tud velük mit kezdeni – jelentette ki lapunknak Gömör Boglárka, a GéS Alapítványi Gimnázium igazgatója. Hozzátette: a jelenlegi oktatási kormányzat olyan támogatási rendszert vezetett be, amely minél nagyobb létszámú osztályok létrehozására ösztönzi az iskolákat, hiszen így kevesebb a tanóra, a rezsiköltség és az alkalmazandó pedagógus is. A 30–35 fős osztályokban a tanárok kénytelenek erőltetett tempót diktálni, és nincs idejük arra, hogy minden gyerek problémájával külön foglalkozzanak. A gondok sok esetben nem a képességek hiányából fakadnak, hanem például olvasási, viselkedési zavarból. Ezek a bajok egyszerűen kezelhetők, a hagyományos iskolákban ezt mégsem teszik meg, mert az állami támogatásból nem telik különfoglalkozásokra és az ehhez szükséges szakembergárdára. A közoktatási rendszerben tehát nemcsak azért rossz a teljesítmény, mert sok a gyengébb képességű gyerek, hanem azért is, mert még a tehetségekkel sincs idő foglalkozni.
Gömör szerint bizonyított és minden szakember szerint elfogadott tény, hogy a kiscsoportos oktatás személyközpontúsága miatt sokkal eredményesebb, mint a nagyobb létszámú tanítás. Az oktatási tárca azonban mégsem ezt ösztönzi, mivel rövid távon többe kerül, mint hatalmas osztályokba bezsúfolni a gyerekeket. A szakember leszögezte: a probléma az, hogy a jóval költségesebb, speciális oktatást nyújtó alapítványi iskoláknak is ugyanúgy számolják ki az állami támogatás összegét, mint a háromszor annyi diákot egy osztályba zsúfoló állami intézménynek. Sőt, mivel a rendszer a takarékosság elve miatt a hatalmas osztályok létrehozását jutalmazza, mások jóval több állami pénzt kapnak, mint a csupán tíz főt együtt oktató intézmények. Gömör szerint az oktatási tárca szemléletével az alapvető baj az, hogy hosszú távon a kicsit nagyobb befektetés sokkal kifizetődőbb lenne. A hagyományos struktúrából kieső diákok tízezrei ugyanis így mégis végzettséget szereznének és képzett emberekként kerülnének a munkaerőpiacra.
A Hiller István vezette oktatási tárca azonban egyelőre nem hajlandó felismerni az alapítványi iskolák előnyeit. A jelenlegi állami támogatás ugyanis körülbelül a tanítási költségek negyven-hatvan százalékát fedezi, a többit az iskoláknak kell előteremteniük. Az alapítványi iskolák ingatlant sem kapnak az államtól, a GéS Alapítványi Gimnázium például havi egymillió forintot kényszerül fizetni a bérleményért. Az önkormányzat ugyan felajánlott neki egy rendkívül lerobbant épületet pár százezer forint bérleti díjért, a felújítási költséget azonban áthárította volna az iskolára, amire megint csak nem volt fedezetük. Gömör Boglárka szerint ez azt jelenti, hogy a szülőknek átlagosan félévenként 150–200 ezer forinttal kell hozzájárulniuk gyermekük taníttatásához. Az összeg befizetése nem kötelező, de azt a szülők is tudják, hogy e nélkül az összeg nélkül az iskola működésképtelen lenne. Az igazgatónő leszögezte: ezt a magas költséget természetesen csak a kimondottan jómódú családok tudják megfizetni. Hozzátette: éppen a rossz szociokulturális háttérrel rendelkező, nehéz anyagi körülmények között élő, tehetséges gyerekeknek lenne a legnagyobb szükségük a felzárkóztatásra.
Az alapítványi iskolák jó része folyamatosan kéri a nekik járó állami támogatás felülvizsgálását az oktatási tárcától, Hiller István azonban egyelőre nem adott nekik megnyugtató választ.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.