időjárás 12°C Jusztina 2022. szeptember 26.
logo

Giorgia Meloniék sima győzelmet arattak Olaszországban

Véleményközlés tojással

2008.06.15. 22:00

Nem azért, mert itt a lecsószezon, hanem attól teljesen függetlenül érdemes megvizsgálni a tojásügyek jogi, sőt alkotmányjogi összefüggéseit. Időszerűvé teszi ezt mindenekelőtt az, hogy senki ellen sem indult büntető- vagy szabálysértési eljárás amiatt, hogy május 19-én egy hallgató tojással dobálta meg a Corvinus Egyetemen Steve Ballmer vezérigazgatót, a Microsoft főnökét. A prominens személyiség előzőleg a Parlamentben tárgyalt, s megállapodást kötött a kormánynyal a következő évek hazai informatikai fejlesztéseiről.
Amikor az előzőleg díszdoktorrá avatott cégvezető elkezdte az egyetemistáknak és más érdeklődőknek meghirdetett előadását, egy férfi szólásra emelkedett. Igaz, nem teljesen kéretlenül, hiszen Ballmer megkérdezte a hallgatóságtól: van-e köztetek, akinek még vizsgája van hátra. A felszólaló erre válaszolt a maga módján: „Hé te! A Microsoft 45 milliárdos hiányt okozott a magyar népnek. Add vissza a pénzt most azonnal!” Ezután három tojás repült a katedra felé, ám egyik sem talált, mert a vezérigazgató az asztal fedezékébe bújt. Az egyetem biztonsági emberei azonnal kivezették a tojásdobálót a teremből. Rendőrt hívtak.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya szerint aznap 16 óra 10 perckor érkezett az értesítés a IX. kerületi kapitányságra. A rendőrök igazoltatták a férfit, majd elengedték. A vezérigazgató azóta sem tett semmilyen bejelentést, feljelentést, megkeresést. A rendőrség pedig hivatalból nem kezdeményezett sem büntető-, sem szabálysértési eljárást. A kerületi kapitány lapunknak azt mondta, a garázdaság bűncselekményének és szabálysértésének feltételei is hiányoznak. Az ügyészséggel konzultálva erre a következtetésre jutottak.
A magyar jogrend szerint eljárást csak a sértett kezdeményezhetne, mégpedig magánindítvány formájában: tettleges becsületsértésért kérhetné a bíróságtól a tojásdobáló felelősségre vonását. Ennek is két feltétele lenne. Az egyik, hogy a kezdeményező ismerje az elkövető adatait. A rendőrség a férfi nevét talán megadhatná, a címét viszont nem. A bíróságnak természetesen módja lenne – a rendőrség megkeresésével – az adat tisztázására. A tojásdobáló felelősségre vonásához azonban szükséges lenne az is, hogy a megtámadott, megsértett személy közönséges halandó legyen. A közszereplőnek ugyanis többet kell elviselnie a kritikából, olykor a sértéseket is. Az Alkotmánybíróság határozata ezt követeli meg.
Az csak ezután derül ki, hogy a Microsoft közreműködésével sikerül-e felzárkóznunk a civilizált nyugathoz. Szintén később dől el, hogy a neves informatikai cég megnyeri-e azt a pert, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal indított ellene bizonyos oktatási és közigazgatási innovációk kapcsán. A tárgyalás épp Ballmer budapesti látogatásának napján lett volna a Fővárosi Bíróságon, de technikai okból elnapolták az ügyet. A tojásdobáló férfi erre a projektre utalva követelte a pénzt.
A tojás, mint köztudomású, nemcsak lecsóhoz vagy rántottához használható, hanem véleménynyilvánításhoz is. Mikszáth Kálmántól tudjuk például, hogy a hajdani megyegyűléseken, korteshadjáratok idején is bőven használta a közönség. Akkor még a „sicc ki!” megszólítást alkalmazták a közéleti babérokra pályázó jelölttel szemben. A közlés egyértelmű volt: távozzon a porondról az illető. Újabban, a rendszerváltozást követően sajátságos politikai események, provokatív fejlemények váltották ki, tették ismertté újra a tojásdobálást. Demszky Gábor főpolgármestert tavaly március 15-én a Petőfi szobornál tojáseső fogadta. Fekete öltönyös testőrei hatalmas fekete esernyőkkel védekeztek a hallgatóság ilyesfajta megnyilvánulása ellen. Sztepptáncosként ugráltak, sasszéztak, miközben a városvezető a beszédét mondta. A fél évvel korábban a rendőröket azonosító nélkül utcára küldő Gergényi Péter főkapitányt a finnyás és érzékeny Demszky magától értetődően tüntette ki. Hitet tett a főpolgármester a demokrácia és a szólásszabadság mellett azzal is, hogy a traktorokat kitiltatta a belvárosból. Az erről szóló rendeletet 2006. október 20-án az ő javaslatára fogadta el a Fővárosi Közgyűlés. Ez a jogszabály tiltotta meg azt is, hogy a tüntetések helyszínein pódiumot és hangosítót állítsanak fel a szervezők.
Egyszóval a szabad demokrata főpolgármester, aki előszeretettel hivatkozik szamizdatos múltjára, s már csak ebből él, másokat lehetőleg nem enged szóhoz jutni. Nem hiába terjedt el SZDSZ-es körökben a sajtó működésének alapelvét elferdítve megfogalmazó jelszó: hallgattassék el a másik fél (is)! Az alternatív széplelkek mindenesetre kórusban helytelenítették, hogy Demszkyt tojással dobálták meg. A rendőrség megindította ugyan garázdaság gyanújával az eljárást, de az ügyet a vádhatóság megszüntette. Az ügyészség szerint nem valósult meg a jogsértés lényegi eleme: a kihívó közösségellenesség.
A precedensek között kivételes helyet foglal el az az eset, amely miatt Kőszeg Ferenc kétfordulós pert indított a Lelkiismeret ’88 Csoport vezetője, Kocsis Imre ellen. Az egyesület 2002. május 15-én a választási eredmények ellen tiltakozva tüntetést szervezett a Kossuth tér kordonnal körülzárt részén. A Parlament alakuló ülésén vendégként részt vett a szabad demokrata politikus, a Magyar Helsinki Bizottság akkori elnöke, Kőszeg Ferenc is. A tüntetők a kordon mögül pfujolni kezdték az ismert jogvédőt. Kőszeg válaszul feléjük tartott, s közölte a közelében állókkal, hogy ő már a rendszerváltás előtt tüntetésekre járt. Majd szamárfület mutatott a demonstrálóknak. Ezután beült a kocsijába, s megpróbált elhajtani. Egy tojás azonban az autó félig lehúzott ablakán csattant, beltartalma pedig – az ítélet fogalmaz így – ráfolyt a politikus zakójára.
Kőszeg a perben az öltöny tisztításáért kifizetett 1620 forintot kérte kártérítésként. Hosszú és alapos bizonyítási eljárás után a bíróság mérlegre tette Kocsis és Kőszeg érveit, s a politikusnak 810 forint kártérítést ítélt meg. Úgy érvelt: a tojás a véleménynyilvánítás eszköze lehet ugyan, de ha valaki azzal kárt okoz, viselnie kell a következményeit. Kocsis Imre, a tüntetés szervezője azt nem tudta megtiltani, megakadályozni, hogy a résztvevők közül senki se vigyen tojást magával. Arról azonban gondoskodnia kellett volna, hogy a tojásdobálással ne okozzanak kárt. Mivel az eset megtörtént, a szervező pedig egyetemlegesen felelős a tüntetés résztvevőivel az okozott kárért, Kocsisnak fizetnie kell, noha nem ő dobta el a tojást.
Ám az sem volt közömbös, mennyit fizessen, milyen mértékű az ő felelőssége. A károkozó ugyanis nem köteles megfizetni a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartása miatt következett be. Bizonyítást nyert, hogy Kőszeg – ezt is a bíróság mondta – nem adekvát módon válaszolt a tömegből érkező sértésekre. Maga is sértegetett. Tudnia kellett volna, hogy a szűk területen a kordonnal körülvett demonstrálók érzelmi megnyilvánulásai csak erősödhetnek, ha provokálja őket. Így 50 százalékban maga idézte elő károsodását. A bíróság ezért kármegosztást alkalmazott.
A 810 forintos bevétellel szemben ugyanakkor kötelezte a bíróság Kőszeg Ferencet, hogy az állam javára fizessen meg 2500 forint perlési illetéket. További 1500 forintot azért kellett kifizetnie, mert fellebbezett az elsőfokú döntés ellen. A Fővárosi Bíróság 2004. április 22-én jóváhagyta a kármegosztást tartalmazó döntést, s lezárta a mindmáig egyedülálló közéleti tojásos ügyet. Lehet, a tojásdobálás nem szép dolog, de voltaképpen nem tilalmazott. Az érvényes jogértelmezés szerint nem állapítható meg jogellenesség, közösségellenesség, ha az affér politikai rendezvényeken politikusi minőségben megjelenő közszereplők, s a véleménynyilvánítás szabadságával élő résztvevők között zajlik le.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.