A neoliberális bumeráng visszaüt

Védtelenné és kiszolgáltatottá váltak azok az országok, amelyek neoliberális gazdaságpolitikát folytattak – állítja legújabb tanulmányában Joseph Stiglitz. A Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint a piac fundamentalistáinak doktrínája politikai eredetű.

Az argentin Clarín magazin számára foglalta össze a neoliberalizmus elleni kifogásait Joseph Stiglitz. A lapválasztás jelzésértékű, hiszen Argentína lakosai nagyon is emlékeznek még a 2001. végi pénzügyi összeomlásra, amit egy évig tartó költségvetési szigor – a Nemzetközi Valutaalap könyörtelen ellenőrzésével – és készpénzkorlátozás követett. A neoliberális recept alapján csaknem teljesen kiszipolyozott dél-amerikai ország a jelenlegi élelmiszerválság idején nem tudja kihasználni élelmiszer-termelői adottságait, mivel termőföldjeinek 65 százaléka külföldi kézben van.
Stiglitz szerint ez nem a véletlen műve. A közgazdász a neoliberális politika kitalálóinak és alkalmazóinak számlájára írja, hogy amelyik fejlődő ország bevezette a neoliberális reformokat, nemcsak pórul járt, hanem képtelen volt teljesíteni a növekedési versenyben. Ha egy feltörekvő ország hallgatott a tanácsokra, és elfogadta például, hogy nem szabad támogatnia a mezőgazdaságot, most azzal kénytelen szembesülni, hogy képtelen felvenni a versenyt az Egyesült Államok és az Európai Unió állami támogatást élvező termelőivel. Nem csoda, hogy a spekulánsok lecsaptak az élelmiszerválságból adódó lehetőségekre, s ez beindította a láncreakciót: az élelmiszerek emelkedő ára miatt most a spekulánsoknak és a termelő országoknak is a felhalmozás lesz az érdeke.
A közgazdász tanulmányában a jelzálogpiaci válsággal is foglalkozik, amely bumerángként söpör végig a világon. Stiglitz szerint egyértelmű, hogy a bumerángot ki hajította el: az Egyesült Államok kormánya, mert rosszul döntött, s a jelzáloghitel-válságot elindító bankok szanálása helyett inkább a lakásaikért joggal aggódó, kis jövedelmű amerikai polgárokat kellett volna megsegítenie. Stiglitz emlékeztet a kockázatkezelő bankok felelősségére is, amelyeknek az előrejelzésekben elkövetett szarvashibáit most az egész világ fogja megfizetni, mégpedig sokáig. Stiglitz levonja a végkövetkeztetést: a piac neoliberális fundamentalistáinak doktrínája politikai eredetű, és megfogalmazása szerint mindig bizonyos érdekeket szolgált. S hogy a magára hagyott piac nem működhet jól, azt az is bizonyítja, a magánjövedelmek és a szociális bevételek között szakadék tátong, holott egyensúlyban kellene lenniük.