Álmatlanok és álmodozók

Nagy Gábor Álmatlanok és álmodozók című regényéért a tavalyi könyvhéten vette át a Magyar Napló regénypályázatának harmadik díját, majd augusztusban a tokaji írótábor fiatal íróknak kiírt nagydíját. A kötet illú-ziótlan, hiteles képet nyújt nap-jainkról, a félig múltról, ugyanakkor elviszi olvasóját az abszurditás áttekinthetetlen birodalmába, ahol mégis megvillan egy reménysugár.
A regény jelen idejének hőse, Göre Gábor – neve szándékosan egyezik meg Gárdonyi Géza látszólag korszerűtlen, úgynevezett troglodita, valójában nagyon is tisztességes, vidéki bíró figurájának főhősével. Göre Gábor szobrászművész itt és most tisztában van azzal, hogy az igazi alkotó nem tehet mást, mint hogy szembefordul a jelenkor hamis trendjeivel. Tudja, hogy a magyarságot rá kell ébresztenie isteni küldetésére, Krisztus követésére, a szeretet imperatívuszára, nemzeti szimbólumaink tiszteletére.
A mai, globalista, hisztérikusan baloldali „szakma” ördögi manipulátorai először megpróbálják megnyerni őt maguknak, hiszen tündökletesen tehetséges. Ám amikor nyilvánvaló, hogy Göre mindenképpen túllép a mai kocsmán, a hatalom egykori és mai szolgái újra kezdik vele azt, amit régen is tettek: kihallgatják, lehallgatják, végül pedig elhallgattatják. A fővárosból elüldözik, agyonhallgatják, fasisztának, antiszemitának bélyegzik. Az üldözött úgy érzi, rosszabb már úgy sem történhet vele, így csak azért is dacból elkészíti az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára a vergődő turul szobrát. S kénytelen ráébredni, a saját bőrén megtapasztalni, hogy a jelenlegi hatalom aljassága nemcsak határtalan, hanem kiszámíthatatlan is. Utolsó mentsvárát, erkölcsi tisztaságát is megkérdőjeleztetik egy bulvárlapban megjelent rágalmazó cikkel…
Kálváriáját járva hősünknek a kezébe kerül egy ismeretlen eredetű regénykézirat, amely a Kádár-korszak végnapjaiban játszódik. A szürreális történetben álmatlanságot okozó járvány kézzelfoghatóvá teszi azt a letűntnek vélt, államszocialista világot, ahol a hatalom bárkivel bármit bármikor megtehetett még a nyolcvanas évek fináléjában is. Amellett, hogy a regény a regényben mint bravúros, jellegzetes modernista (és nem posztmodern) megoldás (ld. többek között André Gide A pénzhamisítók, Bulgakov A Mester és Margarita stb.) formailag is kiválóan sikerült, vérfagyasztó hitelességgel idézi meg a kommunizmus végnapjait.
Göre Gábor negatív felismerése a regény egyik érzelmi csúcsa: a kétféle világ között szinte semmi különbség nincs, csak annyi, hogy ez a mostani posztkommunista variáns immár valóban rosszabb, mint az eredeti. Mégis hazájában marad, folytatja hivatását akkor is, ha az, amit alkot, senkinek sem kell. Ennél többet elárulni a krimikkel vetekedő fordulatos cselekményről tilos egy bírálatban. Csak annyit: Nagy Gábor keserű, igaz, maradandó regényt alkotott mai-tegnapi világunkról.
(Nagy Gábor: Álmatlanok és álmodozók, Magyar Napló, 2008. 112. oldal, 1470 Ft.)