Közvetlenül a tihanyi kompkikötő mellett, a tizenhárom hektáros üdülőfalu közepén áll a tóra néző, V alakú, hatszintes Club Tihany. A szántódi révből kiváltképp jól kivehető, még a rendszerváltás előtt megálmodott szállodamonstrumról a Hősök teréről elpofozott Sztálin-szoborra vagy egy mai „óriásra”, a hotellel éppen szemben, a túlparton futó kőröshegyi völgyhídra asszociálhatunk.
Az üdülőfalu bejáratát sorompó és szigorú tekintetű biztonsági ember őrzi. Ez az első, ami arra emlékezetet: egyszerű halandó anno nemigen léphetett be a Balaton legszebb helyén emelt szállodába. Ahogy ma sem. A sors fintora, hogy ma nem azok lakják a Club Tihany 333 szobáját, két tucat apartmanházát meg a tizennyolc „Bor A- és Bor B-házat”, akik a hotelt minden igényt kielégítő, szuperbiztos búvóhelynek szánták.
Ajánlatos turisztikai kifejezéseket tudatosító angolleckét venni az oda készülőknek, merthogy a hotel honlapja igen csak híján van a magyar szavaknak. Igaz, a szóróanyagnak szánt, színes leporelló meg az árlista a legfontosabbakról az egynyelvű honfitársainkat is tájékoztatja.
A Club Tihany egyébként nem a legdrágább balatoni üdülőszálló. A tóra néző kétágyas, erkélyes, klímás szoba előszezonban, egy főre számolva, félpanzióval 17 750, főszezonban 21 750 forint. Ezért bőséges és változatos svédasztalos reggelit, este pedig mindemellett leveses és több frissen sült főételes vacsorát kap a vendég. Használhatja a hotel uszodáját, élmény- és pezsgőfürdőjét, hagyományos és infralámpás szaunáját, valamint mindenütt élvezheti a személyzet figyelmességét.
A luxusszobákban hoteltévé van, amely az első bekapcsoláskor nevén üdvözli a vendéget. Ettől aztán máris barátságosan szemléljük az első meghökkentő retrodarabot, az ötvenes-hatvanas évekből viszszaköszönő, rádiós és órás éjjeli- szekrényt, amelynek rádiója azért is jellegzetes, mert csak három adó fogható vele (a moszkvai már nem), és a mutatók is összevissza járnak. A szoba erkélye tágas, a kilátás gyönyörű, ám az épp szemközti kőröshegyi völgyhíd helyett szívesebben gyönyörködne a vendég az észak-somogyi erdők látványában. És végigsétálna a hotel tizenhárom hektáros területén is, ám – mintha megállt volna az idő – a szálloda előtti százötven-kétszáz méteres, díszburkolatos parti sétány után elfogy a látnivaló. Gondozatlan, kopott elöregedett beton- és faépületek, partra vetett, javítatlan csónakok, kis katamaránok, szörfdeszkák, kalózvitorlások sorakoznak gazdátlanul. Egytől egyig a szálloda vagyonát és kínálatát képezték, de úgy tűnik, nincs már miből karbantartani azokat.
Odabenn a wellnessben viszont minden együtt áll a konferenciázáshoz meg a gyógyászati kényeztetéshez. Ezerötszáz kongresszusi vendég foglalhat helyet a Wimbledon teremben, és több kisebb méretű helyiséget is kínálnak a tanácskozóknak. Se szeri, se száma a sportpályáknak, a még igényesebbek részére pedig a szabadidő-szolgáltatásoknak, a vitorlázásnak, a lovaglásnak. Betérhetünk a beauty (szépség-) szalonba. Hatféle masszázs közül választhatunk – állítólag a thai és a Kleopátra a legjobb. A külső éttermek és falatozók sorát az Old Captain és a Beach Grill nyitja és a Pool drink meg a Wimbledon Pub zárja.
Hát ilyen egy, a késő szocreál építészeti stílusát idéző, ma sokszínű turisztikai kínálatával csábító balatoni luxusszálló.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
