Szakítani kell azzal a politikával, amely mindent akar fejleszteni. Oda kell nagyobb hangsúlyt fektetni, ahol munkaerőhiány van. A következő négy évben megerősítjük a természettudományos és műszaki képzést, és 50 százalékkal növeljük ezeken a területeken az egyetemi férőhelyeket – jelentette be a 2006-os választási kampányban Gyurcsány Ferenc, és hogy mondanivalójának kellő nyomatékot adjon, katonásan öszszeráncolta a szemöldökét.
A miniszterelnök meglátása helyes volt, bár tény, a felismeréshez nem kellett túl nagy bölcsesség, elegendő volt rápillantani a hazai és nemzetközi statisztikákra: a természettudományos és mérnöki diplomások számarányát tekintve Magyarország az utolsó előtti az OECD-országok rangsorában. A mostani helyzet ennél is rosszabb: a jelenleg természettudományos képzésben részt vevő hallgatók aránya nálunk a legalacsonyabb, az összes diáknak csupán 6,2 százaléka. A Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állásbörzéjének adatai szerint minden ötödik mérnökálláshely betöltetlen, bizonyos szakterületeken – így a villamos- és gépészmérnököknél – pedig akár ötvenszázalékos is lehet a szakemberhiány.
A balliberális választási győzelem után az ámokfutó Magyar Bálint helyett a nyugodt haladást ígérő Hiller István ült az oktatási miniszteri bársonyszékbe. Tavaly nagy csinnadrattával beharangozta, hogy idén a műszaki képzéseken 1,8 százalékkal, a természettudományos területen 2,63 százalékkal tanulhatnak többen. Bár a növelés a 2006-ban ígért 50 százalékhoz képest arcpirítóan csekély volt, azt gondolhattuk, ez a fontolva haladás első lépése, s idővel majd felgyorsul a program.
A múlt év végén aztán jött a feketeleves: Hiller egy rendeletmódosítással lehetővé tette, hogy az iskolák csökkentsék a kémia- és a fizikaórák számát. 2001-ben még másfélszer annyi fizikaóra megtartását ajánlották a középiskoláknak, mint ma. A tanárok tiltakozó petíciót írtak, aláírásgyűjtésbe kezdtek a szerintük a természettudományos oktatást romba döntő intézkedés ellen. A dokumentum szerint a tapasztalt szakemberek jó része most megy nyugdíjba, és a jól képzett fiatalok hiánya olyan súlyos gond, hogy már az egész ország gazdasági fejlődésének gátja lehet. A természettudományos képzés elsorvasztása a mindennapi életre is veszélyes hatással van, hiszen hiányos fizikai és kémiai ismereteink miatt egyre több áldozatot szednek az áltudományok.
Az újabb bomba néhány hete robbant: a lapunk birtokába került tervezet szerint Hiller jövőre egyetlen férőhellyel sem akarta bővíteni a mérnökképzést, majd a leleplezés után kénytelen-kelletlen nevetséges mértékű, egy-, illetve kétszázalékos növelést hirdetett meg a műszaki és a természettudományos területen.
A tudományok ellen indult legutóbbi támadásra szintén lapunk derített fényt két nappal ezelőtt: ősztől ezer iskolában összevontan tanítják majd a kémiát, a fizikát és a biológiát. A cél az, hogy 2013-ra megszűnjenek a reáltárgyak, mint önálló egységek, s helyükbe egyetlen tárgy, a természetismeret lépjen. A tanárok és a szakemberek tiltakoznak: óraszámcsökkentéstől, s ebből következően a természettudományos oktatás színvonalának romlásától és újabb elbocsátásoktól tartanak. Aggodalmuk nem légből kapott, sőt a helyzet súlyosabbnak tűnik, mint ahogy gondolják: ősztől ugyanis az egri főiskolán megkezdik a természetismeret-tanárok képzését, jövőre pedig még több iskolában indul el az új tanári szak. Kérdés, ha a frissen végzett természetismeret-tanárok ellepik a munkaerőpiacot, vajon hol lesz szükség kémia vagy fizika szaktanárra?
A reformpolitika első szakaszaiban még sokan azt hitték, a folyton változtatni akarók szándéka jó, csak mindenhez rosszul fognak hozzá, és nagy igyekezetükben épp azt verik szét, ami jól működik. Mára azonban világossá vált: ennyi rombolást véletlenül nem, csak szándékosan lehet elkövetni. A tudomány veszélyes a kóklerekre. Oda kell hát csapni neki.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
